időjárás 1°C Taksony 2022. november 29.
logo

Mélyülő lengyel politikai törésvonalak

2006.12.11. 23:00

Ismét botrányoktól hangos a lengyel politikai élet. A koalíció két kisebbik pártjának vezetőit egyrészt szexuális kizsákmányolással, másrészt náci jelképek használatával vádolja a sajtó, a Polgári Platform (PO) két prominens politikusa pedig nyilvánosan összeveszett. Az ellenzék előre hozott választásokat ajánl, míg a Jog és Igazságosság (PiS) végre kormányozna. A vádak egy részének megdőlése után még valószínűbb, hogy az ennél nagyobb megrázkódtatásokat is átélt koalíció folytatja a működését, a két nagy jobboldali párt közötti törésvonal azonban egyre mélyül.

A helyhatósági választásokat viszonylag könnyedén túlélte a koalíció, kormányozni azonban továbbra sem tud nyugodtan. Két botrány tört ki ugyanis hirtelen, amelyek egyrészről jelzik a PiS két kisebb partnerének minőségét, másrészt úgy tűnik, komoly erők fogtak össze a kormány megbuktatására. Kaczynskiék energiáinak nagy részét így folyamatosan a többség fenntartása köti le, és kevesebb figyelmet tudnak szentelni az erkölcsi megújulást, a korrupció felszámolását, a posztkommunisták, egyes rendszerváltó erők és a maffia szőtte háló szétszakítását célzó programjuk megvalósítására. Bár a Lengyel Családok Ligáját (LPR) és az Önvédelmet (Samoobrona) igazán nem kell félteni, talán az sem egészen véletlen, hogy legérzékenyebb pontján érik a botrányok a morális megújulást hirdető Jog és Igazságosságot, amelyet nem mellesleg a történtek a PO örömére érezhetően jobb felé tolják.
Kezdődött mindez jó egy hete azzal, hogy mint a Dziennik megírta, birtokába jutott egy amatőr videofelvétel, amelyen az LPR egyes hívei „Sieg heil!” kiáltásokat hallatva horogkeresztet formálnak egy neonáci gyűlésen. Mindez még le sem csengett, a Gazeta Wyborcza máris előállt azzal, hogy az Önvédelem két vezetője szexuális szolgáltatások ellenében juttatott álláshoz egy hölgyet, bizonyos Aneta Krawczykot, akinek az elnökhelyettestől négy éve gyereke is született. Arról nem szólt az újságnak, hogy erről idáig miért nem szólt, de mire megtudtuk volna, robbant az újabb bomba, az apasági vizsgálat negatív. Jaroslaw Kaczynski kormányát mindenesetre meglehetősen koptatják az ilyen botrányok még akkor is, ha mindennek legfeljebb a fele igaz. Ismét felmerült, meddig húzza egyáltalán a koalíció, s az ellenzék vezére, Donald Tusk elő is állt a tavaszi előre hozott választások gondolatával. Kaczynskiék e „kézfeltartásáért” cserébe a PO támogatná a költségvetés, persze, csak ha számára elfogadható.
A lapunk által megkérdezett Ryszard Legutko általában nem hisz a provokáció elméletében, s számára inkább a közélet válságát igazolja a botrány. A szenátus PiS-alelnöke ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy a kormányt az ellenzék és a média nagy része nem nézik jó szemmel, s az ilyen jelenségeket könnyű kihasználni politikai célokra. Úgy véli, a koalíció meg tudja oldani a válságot, ám ahogy a két kisebb partnert elnézi, hasonló problémákra a jövőben is számítani lehet, amelyek kényelmetlen helyzetbe hozzák a PiS-t is. A politikus szerint van esély a négyéves megbízatás kitöltésére. Az ellenzék egyik ismert képviselője úgy véli, a koalíciónak ki kellene húznia a ciklust, a legutóbbi botrányok azonban súlyos problémákról árulkodnak. A lapunknak nyilatkozó Pawel Spiewak a PiS-t sejteti a történtek mögött. Erősödik a nyomás a koalíció két kisebb pártjára, s a jobboldali liberális politikus olvasatában ez azt jelenti, hogy Kaczynskiék akár a koalíció felszámolására is képesek, ami előre hozott választásokat jelentene. „Nem tudom elképzelni Kaczynskit, akinek az egyik miniszterelnök-helyettese fasiszta, a másik pedig szexmániás lenne” – fogalmaz Spiewak.
A Jog és Igazságosság egyébként köztudottan a Polgári Platformmal készült koalícióra, azóta azonban már látványosan elmérgesedett a viszony a két párt között. Legutko úgy látja, hogy a történteknek alapvetően emberi okai vannak, s jóval kevésbé a programbeli különbségek. E mögött pedig elsősorban az áll, hogy a PO néhány vezetője a választások után meglehetősen rossz lelkiállapotba került, nem voltak ugyanis felkészülve egy kettős vereségre. A Polgári Platform néhány vezetője ugyanis ebben a helyzetben logikusan pozíciója gyengülésére számíthatott, amire a párt irányításának központosításával és egy ellenségkép kreálásával válaszoltak. Féltek attól is, hogy a népszerűsége csúcsán lévő PiS dominálni fogja majd a PO-t, és sokan fogadják majd el az ő programját. Ezt a véleményt egyébként – jegyzi meg – többen osztják a Polgári Platformon belül is osztják. A PiS-nek néhány hónapos kisebbségi kormányzás után így nem volt más választása a többség megteremtésére, mint koalícióépítés, amihez a lehetőségek erősen korlátozottak voltak. „Azt reméltük, hogy e hangos botrányoktól kísért partnereket sikerül kordában, bizonyos erkölcsi határok között tartania” – mondja Legutko. Spiewak szerint azonban a PiS nem akarta a koalíciót, hiszen Kaczynski egy nagy nemzeti néppártban gondolkodik, amely lefedné a jobboldali elektorátust. Ehhez szét kell forgácsolnia a Lengyel Családok Ligáját és az Önvédelmet, a Polgári Platformot pedig a politikai paletta baloldalára nyomni. Úgy véli, a PO fő problémája jelenleg, hogy egyszerre tudjon megmaradni a centrista ellenzék szerepében, közben szélesítse koalíciós lehetőségeit, s akár a baloldal felé is nyisson.
Ez a Polgári Platformon belüli jelenlegi konfliktus fő eleme is, hiszen Donald Tusk vonalával ellentétben a párt másik vezető egyénisége, Jan-Maria Rokita határozottan a baloldal nélkül képzeli el a jövőt. Ez korábban is nyilvánvaló volt, a két vezető azután került a szakítás szélére, hogy a krakkói Rokita szülővárosában a PiS jelöltjét támogatta. Spiewak szerint Rokita mozgásterét erősen leszűkíti, hogy kimondta, a Polgári Platform jó néhány vezetőjével nem tud tovább együttműködni, ugyanakkor kritizálja a jelenlegi kormányt is. Mint a politikus megjegyzi, Tusk mára a PO harmadik vezetőjét „ölte meg”. A folyamat Olechowskival kezdődött, s már csak Komorowsit kell félreállítania, s valóban nem marad a párton belül komoly ellensúlya. Erre írta a Wprost egyik ismert elemzője, hogy Tusk így lassan a Baloldali Demokratikus Polgári Platformban találhatja magát, s az új elnök, Aleksander Kwasniewski kabinetfőnöke lehet. Legutko szerint a veszély fennáll, bár a konzervatív elem olyan erős a PO-ban, hogy lehetetlen egyértelműen a baloldalra tolni ezt. Ehhez hozzátéve megjegyezte, a PiS is tisztában van vele, hogy nem lehet azon jobboldal foglya, amelynek választóit nagyrészt megszerezte, s a helyzet megnyugvása után a centrum felé kell visszahúzódnia.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.