Mikulás-adó

Jezovics rémült fülekkel hallgatta a rádiót. Cérnavékony hangú, steril nők, elnyűtt vénkisasszonyok pszichologizálták a Mikulást, nagy balgatag okfejtéssel elemezték, mennyivel jobb az amerikai Mikulás, mint az európai. Nyávogván ecsetelték, mily otromba szokás volt hosszú éveken át ijesztgető, vén bácsinak tartani a Mikulást, aki a rossz gyerekeket sarokba állítja, hátraköti a sarkukat, és virgáccsal püföli a feneküket, amíg el nem kékülnek.
– Avatag szokás – elemezte egy távóvónő, ki már a szocializmus korszakában sem volt a vallásos és büntető Mikulás híve. Most, az új kapitalizmusban sok pénzért elemezte a Mikulás lélektani rejtélyét.
– A Mikulást jó alapokra kell helyezni – fejtette ki orrhangzós álláspontját egy konferenciázó pszichológnő. – Tudományosan bebizonyított tény, hogy a jóra való biztatás nagyobb haszonnal jár az amerikai – s ennek folytán az európai – gyerekek számára is, mert az élet kegyetlen versenyében jobban helyt tudnak állani azok a mufurcok, akiket dicsérnek és nem fenyítenek. A negatív Mikulás-kép az egyház bűntanára épül, s depresszióba rántja a nebulókat. Európa – többek között – azért is marad el a dicső versenyben, mert maga a Mikulás is negatív figura a kicsinyek lelkében. Amerikában ugrómókusnak, decemberi jégkutyának, piros Miki egérnek ábrázolják a Mikulást, ami jókedvet, örömet áraszt kicsinyeink körében. Sokszor maga is csokoládéból van, és az ünnepség végén meg is lehet enni – így találták ki. Amerikában ezer tonnákra menően eszik a Mikulásokat. Biológiai megfigyelésekkel igazolták, hogy – ameddig jó az emésztés – sokkal nagyobb étvággyal bírnak azok a kis egyedek, akik elég sok Mikulást fogyasztanak.
Jezovics ámulva hallgatta. Lehet ez? Félrefacsart lelkű pszichológusok ártalmaskodnak Európa felett?
De nem! A mi drágalátos helyi hiszteroliberál idiótácskánk közvetíti az eredményt is:
– A bécsi érsek elrendelte, hogy a Mikulásból el kell hagyni a negatívumokat, főleg a virgácsot. Őrjáratokat szerveztek, amelyek ellenőrzik az idén a csip-csup templomokat éppen úgy, mint a bazilikákat. Már az elő-Mikulás idején hatvankét szent helyen jártak, zseblámpával világították át a zegzugokat, nem bujkálnak-e valahol kis negatív Mikulások, virgácsos ördögök.
Ha hiszik, ha nem, a tudományoskodó pszichológák felfedték a Mikulás egész múltját! A mai Törökország területén, a kis-ázsiai Mürában tevékenykedett, s úgy lett híressé, hogy elsőre egy szegény apának három leányát segítette meg, akiket atyjuk nem tudott kiházasítani, s így majdnem prostitúcióra adták szépséges fejüket. Miki-Mikulás megsajnálta a legszebbiket, s egy éjjel – december hatodikán – aranytallért csempészett a kislány koszhodt cipőjébe. Az atya megörült, s úgy odaadta a lányt egy udvarlónak, hogy csak na. Később a Mikulás a másik két leányt is ily aranyakkal segítette gazdag házassághoz, boldogsághoz.
Későbben még megmentett hajótörött tiszteket is, így a csodák is rendelkezésre álltak, mikor sokára szentté kellett avatni a derék támogatót. Boldog idők!
Állítólag a niceai zsinat püspökei között is ott ült első Konstantin császár idejében.
Mostani bécsi érsekünk – elemezte tovább a mai óvó néni – túltett a régi császárságon és püspökségen, mindenáron jó Mikulást akart faragni a régi öregből, s nem virgácsot, hanem biztos megélhetést akart az ifjú leányoknak.
Idejében vette a hírt, hogy a kelet-európai országok legnagyobb problémája – az önkormányzatokon belül – a türelmi zóna. Tizenöt éve, mióta a rendszerváltásnak mondott rablórendszer beállott, az önkormányzatok nem tűrik meg a maguk területén az örömlányok lézengő jelenlétét. Pedig egyrészt számottevő szexadótól estek el, s nem mindig jutott a félárva gyerekek kóláztatására és kifliztetésére, másrészt a helyi lakók, bár maguk is űzték a mesterséget, mindig tiltakoztak a ledér nők ellen.
A mi drága, öntudatos hiszteroliberál óvó nénink most komoly akcióba fogott: a bécsi érsek példáján felbuzdulva a vidámabb Mikulás előállításán fáradozik, és jótékonysági Mikulás-körutakat szervez a kereső lányok örömére.
Rőt lebernyegbe öltözött elég nagy méretű Mikulások járták december hatodikán a fővárost, hogy érvényt szervezzenek a türelemnek. A hölgyeknek is élniük kell valamiből: Mikulás-zónákat mértek föl, ahol megvédték az esetlen leányokat. Óriási forgalom keletkezett, amelynek bevételét – részben – amerikaias, ehető Mikulásokra fordították oly gyermekek számára, kiket a működő leányanyák kénytelenek voltak magukra hagyni esti munkájuk idejére.
Kis baj csúszott a pszichológ igyekvésébe, mert nem számított rá, hogy az új konvergenciaprogram sikere érdekében ezeket a pozitív Mikulásokat is megadóztatják. Az egyensúly így megint fölborulni látszott, de miután a nyugdíjba vonuló matrónák után is levontak működési esti adót – újabban ezt nevezik Mikulás-adónak –, helyrebillent a mérleg.
Mehetünk az… EU-ba. Hogy euróban fizessenek a női Mikulásoknak, arra még várni kell.