„Amennyire vissza tudok emlékezni, mindig is tenni akartam” – így kezdődik Nicolas Sarkozy francia politikus Vallomások című könyve, amely öt hónappal francia kiadása után magyarul is olvasható a Századvég jóvoltából. Franciaországban még hódít az a régi szokás, hogy a politikusok maguk vállalkoznak könyvírásra, hogy így is megosszák gondolataikat az emberekkel, akikből a megfelelő időpontban választók válnak.
Nicolas Sarkozynek sem ez az első kísérlete, sőt valószínűleg nem is az utolsó. Párizsban az a hír járja, hogy a jövő év elején jelenik meg „az igazi”, a 2007 tavaszán esedékes elnökválasztásokra írt programkönyve. Bár a Vallomások is taglalja, hogy milyen változtatásokat tart szükségesnek a politikus, ez inkább az elmúlt évek különböző miniszteri posztokon eltöltött tapasztalatainak összegzése. Sarkozy az utóbbi csaknem öt évben kétszer volt belügyminiszter, a pénzügyek irányítója, és nem elhanyagolható módon a kormánypárt, az UMP elnöke. A könyvben maga sem tagadja azt, hogy valószínűleg indulni fog a jövő évi elnökválasztáson. Ám mint írja, addig „bármi előfordulhat”. Ha valami rendkívüli nem történik, nekünk nem kell ennyire óvatosnak lennünk, jövőre a szocialista jelölt, Ségolène Royal és jobbközép vetélytársa, Nicolas Sarkozy összecsapását követhetjük nyomon.
Rögtön a könyv elején a szerző örvényhez hasonlítja a 2002-es elnökválasztás első fordulóját, amikor a szélsőjobboldali Le Pen másodikként továbbjutott a választásokon. Elemzése helytálló, amelyet csak megerősített a 2005-ben az európai alkotmányról rendezett népszavazás gyászos végkimenetele. A legnagyobb bajnak a miniszter azt tartja, hogy a francia választópolgárok közül hatvan százalék nem találja helyét a demokráciában: ha összeadjuk a távolmaradásukkal tüntetőket vagy a szélsőséges jobb- és baloldali pártokra szavazók számát, ez ennyire rúg! Mintegy 40 százalék szavazott a hagyományos jobb- és baloldali pártokra, hogy is beszélhetnénk akkor a társadalom többségének akaratáról, amelyre igazán szükség lenne a reformokhoz!
Sarkozy, a tettek embere ritkán látott vehemenciával vágott bele első belügyminiszterségébe, az általános biztonság terén meg is lett ennek az eredménye. Mindenütt ott volt, a rendőrőrsöktől kezdve a menekülttáborokon át egészen a feladatuk teljesítése közben meghalt kollégák temetéséig, hogy személyes tapasztalatokat szerezzen, amelyeket következő döntéseiben kamatoztathat. A könyvből kiderül, hogy Sarkozy tisztában van az őt ért bírálatokkal, amelyekkel nem egy esetben vitázik is: kezdve a külföldi származása, beképzeltsége, türelmetlensége miatti észrevételektől egészen alacsony növéséig, amely számtalanszor adott alkalmat a karikaturistáknak a gúnyolódásra. „Az eredmény-központúság” visszhangzik nemegyszer a könyv lapjain, amely a politikus egyik vezérelve. A mű olvasmányos stílusban íródott, viszont a 240 oldalas könyvből fájóan hiányzik a humor.
Pár szóban személyes életéről is vall: megemlíti – részletezés nélkül – házassága válságát, amelyből, úgy látszik, kilábal Céciliával, aztán a Clearstream-ügyet, amelyben – legalábbis a közvélemény számára – ma még láthatatlan erők be akarták sározni, és végül viszonyát Jacques Chirac államfővel, akivel sokkal szorosabb a kapcsolata, mint azt a kívülállók vélnék. Ám ott a megállapítás: Chirac és elődje, Mitterrand „inkább a francia történelmet és a francia hagyományokat képviselték, nem igazán törekedtek reformokra”.
Ezzel a felfogással akar szakítani Sarkozy. Ehhez azonban meg kell nyerni a választók bizalmát, személy szerint ő fej fej melletti küzdelemre számít a baloldallal. Ám egyvalamiről, az őszinteségről nem kíván lemondani: „Hazugságokra alapozva – még ha megtehetném is – nem vagyok hajlandó elvállalni az ország első emberének tisztét. A kampány idején elhangzott hazugságokért a mandátum alatti tehetetlenséggel fizet az ember.”
(Nicolas Sarkozy: Vallomások. Századvég Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 3150 forint)
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett - 6/3: Lakos Eszter
