Amint arról már hírt adtunk, a csapat elé tűzött cél az első ötbe kerülés, hiszen az első az aranyérem mellett pekingi indulási lehetőséghez jut, a második részt vehet a 2008. májusi olimpiai selejtezőn, a dobogósok máris tagjai a jövő évi vb-mezőnynek, az 1–5. helyezettek pedig kvalifikálják magukat a 2008-as Eb-re. A rajtnál konkrét helyezést persze nehéz tervezni – legfeljebb az elsőt és az utolsót lehetne, mert ez a két egzakt pozíció –, ezért a nem hivatalos, de általános igény a legjobb négybe kerüléssel számol. A két ágat tekintve ez komoly, de reális feladat, hiszen azt jelenti, hogy az A és a B csoport együttesei közül legfeljebb egy végezhet a mieink előtt a középdöntőben, ahol a két kvartett három-három továbbjutója találkozik. Ha valakit „előre kell engedni”, az leginkább Norvégia lehet, kérdés persze, melyik skandináv alakulatot látjuk viszont: amelyet a tavalyi szentpétervári vb-n 20-18-ra vertünk, és végül csupán 9. lett, vagy a 2004-es Európa-bajnokot, amely a budapesti elődöntőben 44-29-re zúzta össze válogatottunkat? A többiek esetében jóval kevesebb a kételyünk, röviden szólva mindegyiküket le kellene győzni.
Csapatunk kedden délután érkezett meg a legingerszegényebb Eb-helyszínre, az ötvenezres Skövdébe, és Németh András várakozásaihoz képest nem tapasztalt semmi rendkívülit: „Szobáink puritánok és kicsik, a csarnok, illetve a terem elviselhető, az időjárás viszont borzasztó, folyamatosan szakad az eső. Az ellenfelek közül még csak a szerbekkel találkoztunk, de a három kapuson és Tatjana Medveden kívül egyetlen ismerőst sem láttam közöttük, a többiek fiatalok.” Ebből is következik, hogy a csoporton belüli erőviszonyok eltolódtak, a fő riválisnak már Macedónia számít.
Ezért érdemes külön bekezdést szentelni a kérdésnek: játszhat-e a csapatban a honosított orosz átlövő, Marina Naukovics? A szabályzat értelmében három év a kivárási idő, és eseti kedvezmény híján ez napra pontosan értendő. Gunnar Prokopék például 1995-ben annyira ragaszkodtak a Litvániából elcsábított és hazája színeiben 1992 decemberében még B-vb-n szerepelt Fridrikashoz, hogy miatta tolták a lehető legkésőbbi időpontra az osztrák– magyar rendezésű világbajnokságot; ezért kellett a budapesti mérkőzéseket a Körcsarnokban rendezni, mert a BS-ben már zajlott a karácsonyi vásár. A helyzet most annyiban hasonló, hogy Naukovics ott volt a 2003-as horvátországi vb-n az orosz együttesben, és a hivatalos statisztikák szerint december 11-én játszotta utolsó mérkőzését Franciaország ellen. Ehhez képest Svédországban már annak is híre kelt, hogy december 8-án válik szabaddá, tehát éppen ellenünk debütálhat péntek este. Tényeken persze felesleges vitatkozni, elég ellenőrizni azokat. Másrészt természetesen távol álljon tőlünk, hogy a magyar válogatott szereplését Naukovicstól tegyük függővé, de kegyet gyakorolni végképp nem szabad a vetélytársakkal szemben.
Ha az első kört a terveknek megfelelően sikerülne százszázalékosan zárni, és így négy pontot vinni Göteborgba, ott úgyis lenne megpróbáltatás éppen elég. A már említett norvégokon túl történetesen két olyan válogatott, amely jóval többre hivatott annál, amennyit az elmúlt évtizedben elért. A németek például az 1997-es hazai rendezésű vb óta semmiféle dobogóra nem fértek fel, sőt, a közelébe se nagyon, a szlovének pedig önállóvá válásuk kezdetétől csupán egyszer kerültek be a nyolcba – a 2003-as horvátországi vb-n épp nyolcadikok lettek. Ha e két alakulat egyikét megelőznék a lengyelek, nekik még inkább lenne okuk a mohóságra, ugyanis ebben az évtizedben egyetlen világversenyre jutottak el, a tavalyi szentpétervári vb-re, ahol 19. lettek.
Ez persze nem a mi szintünk. Válogatottunk a 2004-es hazai Eb és a 2005-ös oroszországi vb bronzérmeseként kezd ma Skövdében, és miközben méltányolhatjuk az egyenletes és magas szintű produkciót, csendben hozzátehetjük: azért nem ártana már nyerni egy elődöntőt.
origo.hu
Párkányi fürdő: Eredményre jutott a szlovák közegészségügyi hivatal az agyevő amőba által fertőzött fiú ügye kapcsán
