Párbeszédet indított el Joseph Ratzinger

Jól sikerült látogatáson van túl XVI. Benedek pápa. A katolikus egyházfő Törökországot maga mellé állította, köszönhetően együtt érző fellépésének és jó diplomáciai érzékének. A legfontosabb azonban talán mégis az, hogy az eddiginél sokkal pezsgőbb a keresztény–mozlim párbeszéd.

Korábban úgy vélte XVI. Benedek pápa, hogy a keresztény– muzulmán vallásközi párbeszédet két alapvető tényező nehezíti. Az egyik, hogy a muzulmánok a Koránt szó szerint Isten igéjének tartják, nem különböztetve meg benne az örök isteni igét a megfogalmazás korában használatos nyelvezettől. Emellett hiányzik az a katolikusoknál a római pápa által képviselt vallási tekintély, amely garantálhatná a hit egységét. A másik nagy nehézség, hogy az iszlám nem választja szét a vallási és a politikai szférát. Törökország ez utóbbi szempontból nem véletlenül keltette fel a szentatya érdeklődését: feltehetőleg itt lát lehetőséget a muzulmánokkal azon intellektuális párbeszéd megindítására, amiről voltaképpen már nevezetes regensburgi egyetemi előadása is szólt.
A november 28-án az ankarai repülőtéren folytatott megbeszélést követően Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a pápa támogatásáról biztosította országa európai integrációját. Az Európai Uniótól érkező, nem túl biztató hírek után Erdogannak úgy tűnik, kapóra jött a pápalátogatás jelentette támogatás. A szentatya egyértelműen támogatásáról biztosította az ENSZ égisze alatt és a spanyol, illetve a török kormányfő védnökségével kezdeményezett „Civilizációk Szövetségét”. Ratzinger bíboros még 2004-ben azon véleményének adott hangot, hogy mivel Európa főként „kulturális kontinens”, amely vitathatatlanul a keresztény civilizáció örökségére épül, a muzulmán hagyományt magáénak valló, ugyanakkor szekuláris államberendezkedésű Törökországnak inkább a szomszédos arab országokkal kellene létrehoznia saját kulturális kontinensét.
Ennek konkrétumairól a szentatya a török vallásügyi hivatal vezetőjével, Ali Bardakogluval beszélt. Noha az eszmecsere elején arról volt szó, hogy végleg túl kell lépni a pápa regensburgi beszéde nyomán támadt félreértéseken, a török vallási vezető mégis burkoltan utalt rá, amikor elítélte az iszlámellenességet, amely Mohamed vallását „akarja minden erőszak és szörnyű tettek forrásaként beállítani” (célzás a pápa II. Mánueltől vett idézetére). Később XVI. Benedek a török állam világi berendezkedéséből kiindulva két feltételre hívta fel a figyelmet. Az állam és a vallási szféra elválasztása ellenére „a hatóságoknak kötelességük garantálni minden hívő valós szabadságát, lehetővé téve, hogy szabadon szervezzék vallási közösségeik életét”.