időjárás 5°C Miklós 2022. december 6.
logo

Puccini, a jól komponált zseni

Ókovács Szilveszter
2006.12.10. 23:00

A BBC épp tízéves ismeretterjesztő sorozatának egyik példánya fociképsorokkal indul. Vajon Bach, Mozart, Beethoven, Csajkovszkij, Wagner vagy Mahler életműve kapcsán? Ha válaszunk „mind tiltakozna, tehát mind ellen tiltakozom”, akkor csak Giacomo Puccini marad, az autóversenyek barátja. Ő, gondolják a brit közszolgálatinál, ápolt bajsza alatt mosolyogna csak, hogy az 1990-es olasz vébén lett világsláger utolsó operájának egyik száma. „Nessun dorma”, „senki sem alszik”, zengte milliárd nézőnek a rendellenesen magas hangú férfitriász.
De ne tegyünk úgy, mintha addig csak titokpáholyok szigetelt zugaiban hallgattak volna Puccinit! Bármelyik melódiáját is idézik épp tucatnyi, ám cseppet sem tucatoperájának, bátran bazíroznak emlékeinkre: a perfekt Julia Migenez s a szép Leontyina Vaduva időnként engedélyt kap néhány ütemnyi éneklésre – modern ismeretterjesztésben utazunk, popméretű áriák se férnek ide csonkítatlanul. Mire a csatornákról kikopott tévéfilmből DVD lesz, már José Cura a kiadvány húzóneve. Sajnos, teszem hozzá, mert meglehetős zenei favágás, amit a vonzó külsejű argentin pályájának hajnalán művel. Profin bevilágított illusztrációkon kívül néhány borzalmasan fésült-öltöztetett muzikológus interjúit snittelik pergőre, tömörre, érdekesre. De ilyet már láttunk.
Olyat még nem, hogy Pucciniék egykori szomszédai, ma agg hölgyek mint vállkendős Fellini-figurák elborzasztó élvezettel csámcsognak a híres ember szerelmi ügyein. Volt min: az autóbaleset miatt begipszelt komponistát látogató nővérke megmérgezte magát a nagytermészetű maestro és féltékeny felesége kelepcéjébe kerülve. „Végül kiderült, Doria szűz volt” – gondolom, ez a Torre del Lago-i öregasszony mintegy tízezerszer kipróbált slusszpoénja. Végre túllépünk az intimpistáskodáson, vissza a közre tartozó Puccinihez, aki úgy posztromantizált a modernitásban, hogy kapcsolatát közönségével sose vesztette el. Életműve míves lecke a hallgathatatlanság sznobikus vakvágányára futott, kórosan magányos kortárs művészet számára.
A foci kapcsán már felemlegetett Kalaf-ária zárósorából, a tartott H-s frázisból kéretlen ars poetica gyártható Puccini számára, aki bármihez nyúlt, vagy azonnal, vagy később vált arannyá. „Vincero”, győzni fogok – de mire is az önhipnózis nála, aki maga volt a tökéletesen fogyasztóbarátra komponált komponista, s aki a gégerák kivételével minden ellenkezést legyőzött?
(Great Composers: Puccini/ Warner DVD 2006.)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.