Rost Andrea nehéz leckéje

Csak egy kezünkön számolhatók a világban sikert sikerre halmozó honi énekesek, és Rost Andrea múltkori Mozart-albuma igazán jól sikerült, Angliában még az év lemezének is választották. A csúcson érte a felkérés, bár gondolom, saját ötlete/vágya ugyanúgy lehetett. A Pál Tamás vezényelte felvételeken Rost gömbölyű, meleg szopránja gondtalanul és tisztán közlekedik (Donna Anna-stretta), még képes hipernaivát adni (Barbarina), mindeközben buja színeknek már rég nincs híján (Donna Elvira), és az asszonyos, érett tónus is övé (Grófné). Más kérdés, hogy e faktorok néha sorokon belül keverednek, mintha fekvés vagy dinamika ugyanúgy közrejátszhatna abban, hogy a széles palettáról mi hova kerül. De akárhogy is, Rost Andrea változékony, absztrakt túlzással: izgalmas Mozart-figurasort énekelt fel három éve.
Amikor azonban Anna Nyetrebko, a gyönyörű operaüdvöske tavalyelőtt hollywoodi költségvetésű klip-DVD-t készíthetett, új műfajt generált. Szép nő, kiváló énekes kell hozzá, és profi stáb, amely a playbackáriákat történetté, látvánnyá emeli. Rost Andreának minden adottsága megvan – repertoárja az inkább spinto oroszétól úgyis különbözik –, miért ne készülne vele is efféle látványos és népszerű korong, mely a vonzó nőiségen és a rövid, dallamos áriákon keresztül szerez új híveket az operának, partvonalon túlról?
Csakhogy jelen kiadvány minden tupírral együtt is túl rövid – érdemi tartalma nincs negyedóra! És büszkeségünket, Rost Andreát átgondolatlan, semmitmondó, felháborítón fodrászolt bevezetésbe ültetik! És mint szépiába viszszarepített, válságkori Ava Gardner adatják vele a gyerek kertészlányt, Annáját pedig a legnehezebb képi világba, a premier plánok nézhetetlen közelségébe bilincselik. Hat hosszú percen át folyik a bájos arc mikroszkopikus pásztázása, pár ügyetlen dekoltázs- és kézfelvétellel, elején-végén a madridi színház aulájával… Érthetetlen. A werkfilmként eladott előnytelen Cherubino-képsor leütést se érdemel, míg az Elvira-ária sikerültebb, mert Kiscell kriptája legalább önmagában baljóslatú, illik Mozart legdöbbenetesebb accompagnatójához. (Végül a hősnő a derítőfénybe lép, hisz bármilyen dühödt is, mindig visszamágnesezi őt végzete, Giovanni.)
A film mögött is kereshetünk szerelmet, hisz Rost holland férje a rendező. És hiába a produceri jó szándék, időnként Zsigmond Vilmos kamerája, a hibátlan borítófotó és design, ha a nyetrebkói profi kreatívok helyébe odaadás plusz home video lép. Ez a nagy Rost Andrea nagy leckéje, mármint a kérdés da Pontéval s az apróddal: „Che cosa é amor”?
(Che cosa é amor – Mozart-áriák/Rost – Warner DVD, 2006)