Paradox helyzetnek mondható, hogy míg az első választások alkalmával – amikor még az állami hatalom volt a meghatározó a legkisebb településen is – a jogosult polgárok több mint hetven százaléka járult az urnákhoz, most pedig, amikor a közigazgatási reform és a fiskális decentralizáció után a polgármesterek és a képviselő-testületek szabadon dönthetnek a falvak és városok életét érintő kérdések csaknem nyolcvan százalékáról, a lakosság részéről a voksolás iránti érdeklődés alig éri el a negyven százalékot.
A polgárok részéről megnyilvánuló érdektelenség azért is meglepő, mert Szlovákiában több mint 2900 önálló település van, ami a közgazdászok szerint igen nagy szám, és drágává teszi a közigazgatást, ám a szociológusok és a politológusok úgy vélik, a több évtizedes diktatúrák után igen fontos, hogy az emberek érezzék, demokratikus joguk a hatalom gyakorlása. Ezért ők azt sem tartják túlzottnak, hogy országos átlagban 250 lakosra jut egy önkormányzati képviselő, vagyis mintegy húszezer új képviselőt választhatnak Szlovákiában a polgárok. Ellentmondásosnak azt tartják a szakértők, hogy míg a jelöltek részéről óriási az érdeklődés, a lakosokat az sem érdekli, miért ez a nagy tülekedés. Pedig van oka, amit a helyi politikusok jól tudnak, s amit a korábbi Dzurinda-kabinet kormánybiztosa, Viktor Niznansky nagyon egyszerűen fogalmaz meg: „Amíg négy évvel ezelőtt az önkormányzatok országosan harmincmilliárd koronából (220 milliárd forint) gazdálkodtak, jövőre ez az összeg meghaladja a kilencvenmilliárdot (650 milliárd forint), amit ráadásul most már alanyi jogon kapnak…” A választópolgároknak tehát azt kellene megérteniük a mostani helyhatósági választások kapcsán, hogy napi életük minősége manapság már sokkal nagyobb mértékben függ a polgármesterek és a helyi önkormányzatok teljesítményétől, mint a központi hatalomtól.
origo.hu
„Nem vezet a Tisza Párt” – Kocsis Máté szerint ismét baloldali pszichológiai hadviselés zajlik
