Már több kormány is körüljárta az oktatás kérdését, de a magyar oktatás szerencsére stabilabb alapokon nyugszik, mint Jerikó városfala. Mondjuk az is igaz, eddig egyetlen kormány sem alkalmazott harsonát, de egyéb fúvós hangszert sem. A mostanában használatos szívatós hangszer eredményességére viszont nincs bibliai példa.
Nos, a régóta áhított reform végre megindult. Felemelték a tanár óraszámát. Hát, ez nagyon helyes: mégiscsak pimaszság, hogy a tanár majdnem annyit keres, mint egy segédmunkás az építőiparban! Holmi ellenzéki politikusok reklamáltak, de a szakma példás egységben felsorakozott az üdvös változások mögé. Ezt abból gondolom, hogy a tanárok nem vonultak az utcára méterrúddal és logarléccel hadonászva.
A több munkáért alacsonyabb fizetés jár, végtére is ne legyünk telhetetlenek: a munka elsősorban becsület és dicsőség dolga. Aki anyagias, ne menjen tanárnak, miféle példát is mutatna az ilyen a romlatlan gyerekeknek! És íme: a pedagógusok nem torlaszolták el osztálynaplókkal, valamint helyesírási szabályzatokkal a fontosabb autópálya-csomópontokat.
Az ilyen, szinte példa nélküli támogatottság szerencsére további reformokra sarkallja drága vezetőinket. Megnyirbálják a közalkalmazottak utazási kedvezményeit. Helyes! Köztudomású, hogy a MÁV veszteségeinek zöme a nyakló nélkül utazgató pedagógusok és más közalkalmazottak számlájára írható. A társadalmi igazságosság is azt követeli, aki ilyen sokat keres, rendesen fizessen. Vagy menjen gyalog, ideje van bőven.
Aczél Ákos, pedagógus
origo.hu
Bravó, Kúria, el a kezekkel a zsaruktól!
