Vita a nemzeti energiapolitikáról

Bár az energiapolitika alakulása kétségkívül nemzeti sorskérdés Magyarországon, sokakban csak akkor tudatosul a kérdés fontossága, amikor már baj van. Magától értetődik, hogy olyan ügyben, mint a földgázellátás, különbözőképpen érvelnek a politikusok és a szakemberek. Így aztán nem csoda, hogy valódi szakmai vita, mi több, éles nézetkülönbség bontakozott ki a Fidesz és a KDNP európai parlamenti képviselői és szakemberek részvételével megtartott múlt heti konferencián az európai és a magyarországi földgázellátás helyzetéről. Bár a konferencián Martonyi János volt külügyminiszter, Kaderják Péter, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezetője és Vladimir Socor washingtoni politikai elemző is előadást tartott, a legnagyobb figyelmet kétségkívül Németh Zsoltnak, a külügyi bizottság fideszes elnökének és Hernádi Zsoltnak, a Mol elnök-vezérigazgatójának „pengeváltása” keltette.
Németh Zsolt leginkább az oroszországi viszonyokat bírálta politikai szempontokban bővelkedő elemzésében. Elöljáróban leszögezte: tetszetős érvnek tartja a sokat emlegetett kölcsönös függőséget, de szerinte Európának és Oroszországnak nem azonos fokú a kiszolgáltatottsága. Európa tárgyalna, Oroszország viszont bebetonozná a viszonyokat, szögezte le, majd hozzátette: Moszkva egyúttal politikai fegyverként alkalmazza a földgázszállítások ügyét. Németh Zsolt szerint a felek eltérő nyelvezetet beszélnek, mást értenek energiabiztonság alatt. Ezt követően sorra vette az orosz „energiafegyver” jellegzetességeit. Szólt arról, hogy Oroszországban összefonódik a politika és az üzlet, hogy a Gazprom többségi állami tulajdonú cég minden szálat a kezében tart, s egyúttal visszaél monopolhelyzetével. Az ellenzéki politikus rámutatott: Moszkva és a Gazprom Közép-Ázsiában és a Kaszpi-tengernél a piaci ár töredékéért köt üzletet, és kerülő utakat keres a gáz Nyugat-Európába juttatására, amely szándékához a Schröder vezette volt német kormány is partnerül szegődött. A többségi tulajdonú külföldi cégek nem érzik magukat biztonságban Oroszországban – mondta, és emlékeztetett arra, hogy környezetvédelmi indokokra hivatkozva Moszkva nemrégiben eljárást indított a Royal Dutch Shell oroszországi leányvállalata ellen. Kárhoztatta azért is az oroszokat, mert nem fordítanak kellő figyelmet az új mezők feltárására.
Előadásának második részében Németh Zsolt ismertette az unióra váró feladatokat és megjegyezte, hogy a közösségi szolidaritás megteremtésével és a diverzifikációval (azaz kockázatmegosztással) lehetne elejét venni az orosz monopoltörekvéseknek. A politikus beszélt arról, hogy Európának ideje felébredni Csipkerózsika-álmából, s hogy az uniónak élnie kell befolyásával. Elhangzott továbbá, hogy a közösségi szolidaritás legnagyobb ellenfele a rövidlátó, bilaterális politika. A tervezett Nabucco-vezetékről elmondta, nem Oroszország ellen irányul, hiszen az országra hosszú távon is partnerként kell tekinteni. Németh Zsolt – mintegy összegezve az addigiakat – arról is szót ejtett, hogy a jelenlegi helyzet politikai következményei közül talán az a legsúlyosabb, hogy eltávolíthatja egymástól az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, más szóval zavart idézhet elő a transzatlanti kapcsolatokban.
A magyar kormány a Gazprom szűk látókörű partnere – vélekedett immáron hazai vizekre evezve a fideszes politikus. Leginkább Kóka János elhíresült mondatát kifogásolta, amely szerint magyar érdek volna, hogy a Kék Áramlat és a Nabucco-vezeték „versenyezzen” egymással. Végezetül Németh Zsolt leszögezte, a Fideszt nem valamifajta túlhaladott oroszellenesség vezérli, s örömmel fogadná az orosz cégeket, ha valóban piaci alapon működnének.
Teljesen másképp látta a helyzetet Hernádi Zsolt, aki saját bevallása szerint más előadással készült, de Németh Zsolt után szerette volna megmutatni „az érem másik oldalát”. Mindenekelőtt elmondta, miután a gáznak nincs világpiaci ára, a beszerzéseket nincs mihez viszonyítani. 1996-ban, a szerződés „beállításakor” nem lehetett előre látni a hazai igények alakulását. Sokkal fontosabb azonban az árvitánál – tette hozzá a Mol-vezető –, hogy az elmúlt tizenhat évben semmilyen döntés nem született a magyarországi energiapolitika irányáról. Hernádi Zsolt előadásából kiderült, hogy bizonyos dolgokról azért nem lehet beszélni, mert egész egyszerűen nem léteznek. Gázpiac például azért nem létezik, mert térségünk országai között mindmáig nincs összeköttetés. A sokat emlegetett alternatív vezetékekről elmondta, hogy felállításuk meglehetősen költséges vállalkozásnak tűnik, hiszen biztosan nem lennének százszázalékos kihasználtságúak, ezért a költségeket valakinek meg kellene fizetni. Ugyanakkor a nyugati országokra utalva megjegyezte: őket nem nyomasztja a energiakényszer, hiszen az idők során több irányt is kiépítettek, Németország gázszükségleteinek mindössze a 25 százalékát fedezik Oroszországból (hazánkban ez az arány majdnem 80 százalék). Hernádi vitatta, hogy az unió országainak közös érdekeltsége lenne az energiafüggőség lazítása, szerinte még az egymással szomszédos országok helyzete is alapvetően eltér egymástól (Románia például önellátó, míg hazánk kiszolgáltatott helyzetben van). Rámutatott arra is, hogy az unió régebbi tagállamainak teljesen más érdekei vannak, mint például Magyarországnak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy hazánknak meg kell keresnie a hasonló problémákkal küszködő partnerországokat, és valamifajta együttműködéssel konkrét lépéseket lehet tenni a függés lazításáért.
Hernádi Zsolt szerint meg kell tanulnunk a partnerünk fejével gondolkodni. Felhívta a figyelmet: senki sem kényszeríthet szuverén országot arra, hogy harmadáron szállítsa a gázt. Egyúttal bírálta a koncepciótlan hazai viszonyokat. Példának hozta fel, hogy Magyarországon még mindig nincs döntés a továbblépés mikéntjéről: a Kék Áramlat és a Nabucco-vezeték esetében csak a megvalósíthatósági tanulmányok készítésében veszünk részt, és nem köteleztük el magunkat egyik szállítási útvonal mellett sem.
A tanácskozás tanulságait összegző Gyürk András szavaiból világosan kiderült, mennyire elmaradtunk döntéshozatalban a nyugati világtól. A néppárti uniós képviselő is csak általánosságokban tudta megfogalmazni a Fidesz álláspontját: integrált energiaközösségre van szükség, valamint nemzeti energiakoncepcióra, amelynek kulcsa a beszerzés diverzifikációja.
Földgázügyben tehát megoszlanak a vélemények, és ez voltaképpen rendjén is van. A látottak-hallottak alapján úgy tűnik, a felek egy dologban értenek egyet maradéktalanul: abban, hogy Magyarországon bármikor súlyos krízishelyzet állhat elő, ha a részletesen kidolgozott nemzeti energiapolitika továbbra is várat magára. Jelenleg azonban súlyos, a múltból fakadó, de máig ható politikai-gazdasági érdekellentétek akadályozzák ezt a folyamatot. Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint olyan kérdésről van szó, amely messze felülírja a napi pártpolitikai érdekeket. Ha ugyanis nem lépünk, kellemetlen meglepetések, mi több, komoly krízishelyzetek várnak az egész országra.