A bővítés gátja

Angela Merkel, az unió soros elnökségét adó Németország kancellárja határozott figyelmeztetést intézett a tagországok kormányaihoz, jelezve, amennyiben nem tudnak megegyezni az alkotmány kérdésében, úgy a további bővítésről nem lehet szó. Eddig tizennyolc tagállam ratifikálta az alkotmányt (közöttük Magyarország is), és közülük kettő: Spanyolország és Luxemburg népszavazással, ami igen nagy szó. Sajnos azonban a francia és a holland kormány elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte a lakosságot, és az jelentős többséggel nemet mondott.
E héten a tizennyolcak összejöttek Madridban, hogy megbeszéljék, a többieket hogyan lehetne rávenni az alkotmány elfogadására. Ezt követte volna egy luxembourgi értekezlet, ahová már a franciákat és a hollandokat is meg kívánták hívni, hogy pontosan mondják meg, mi is a bajuk az alkotmánnyal, de végül az érintett két ország vonakodása miatt ezt az összejövetelt lemondták. Bajban is lett volna mind a francia, mind a holland kormány, ha e kérdésre válaszolniuk kellett volna, hiszen a népszavazásnál mindkét ország kormánya, a jobb- és baloldali főáramlatú pártokkal egyetemben, az alkotmány elfogadására biztatta a lakosságot. A franciáknál még csak sejteni lehet, hogy mi vezetett az alkotmány elutasításához, a hollandoknál azonban nem ilyen világos a kép. A francia népszavazáson átment volna, ha a szocialisták ténylegesen baloldali része nem kampányol ellene, mégpedig azért, mert az alkotmány harmadik része a neoliberális gazdaságpolitikát kívánta az alaptörvény rangjára emelni. Ezt a bizonyos harmadik részt, amelyet korábbi egyezményekből ollóztak öszsze, az alkotmányt kidolgozó konvent sohasem tárgyalta meg (a vita tárgya csak az alkotmány első része volt, a másodikat, az alapjogi chartát is csak úgy csapták hozzá), és szó szerint ellentmond az első résznek, amennyiben szabad piacgazdaságról beszél, míg a konventen megvitatott első rész a szociális piacgazdaság mellett foglal állást.
Aki kicsit is járatos a közgazdaságtanban, az tudja, hogy a kettő egymásnak az ellentéte. A szociális piacgazdaság az, ami Nyugat-Európa volt, amíg a neoliberális gazdaságpolitika nem vált uralkodóvá. A szabad piacgazdaság pedig nem más, mint a második világháború után kiépített szociális biztonság felszámolása – elbocsátásokkal, munkanélküliséggel, létbizonytalansággal. A trehány munkának most meg kell fizetni az árát, mert aligha hihető, hogy ezt az alkotmányt népszavazáson jóvá lehetne hagyatni a franciákkal, a hollandokkal vagy az angolokkal, de a lengyelekben és a csehekben sem lehetünk biztosak. Nemsokára ötvenedik évfordulója lesz az Európai Unió létrejöttéhez vezető római szerződésnek, ez alkalomból a kormányfők Berlinben összejönnek, hogy ünnepélyes nyilatkozatot fogadjanak el. Az Európai Bizottság elnöke, Manuel Barroso öt témát javasolt: a szolidaritást, a fenntarthatóságot, az elszámoltathatóságot, a biztonságot és az európai értékek terjesztését.