Magyarországon gyengül a demokrácia – ezt az Egyesült Államokban bejegyzett Freedom House jelentette ki a minap. A tanulmányból levonható következtetés, mindennek egyetlen oka van: Gyurcsány Ferenc, illetve az ő hazudozásai. Mi természetesen ezt a Freedom House nélkül is jó ideje tudjuk, elég, ha az ember kisétál a Parlament előtti Kossuth Lajos térre, illetve kisétálna, ha tudna. A teret ugyanis lezáratta Gergényi (Cipó) Péter, Budapest főpandúrja, s elkeresztelte a sejtelmes csengésű műveleti területnek.
Szakértőktől tudjuk, hogy ez a kifejezés – műveleti terület – a rendőrségnél nem létezik. (A honvédségnél igen, például a katonai gyakorlótérre vonatkoztatva.) Meggyőződésem, ha majd egyszer tényleg demokrácia lesz ebben a sokat szenvedett hazában, a Gergényi-féle műveleti terület vasrácsait magyar berlini falként fogják majd emlegetni. Micsoda ormótlan pofátlanság egy egész nemzet elől lezárni egy történelmi teret, amely a miénk. Gergényi nagy ember lehet, mert még Szili Katalin házelnök kérését is elhárította, aki kétszer is megpróbálta elérni, hogy a rendőrség szüntesse meg vagy legalábbis csökkentse az október huszonharmadika óta lezárt terület nagyságát.
Most borítékolom, hogy Gergényi és bandája március tizenötödikéig ragaszkodik a rácsokhoz. A magyarázat egyszerű: félnek. Ahogyan féltek azonosító számaikat is kirakni, ábrázatukat megmutatni a nyilvánosság előtt, úgy félnek most attól az országtól, amely lakosainak közpénzéből élnek – s vásárolnak most is milliárdokért újabb tömegoszlató eszközöket. Ez a mosolygós, cipóképű, hazudós ember (október végén azt állította, hogy egyetlen rendőre sem hordott viperát) valójában azt sem tudja, ki van a Kossuth téri rácsokon belül, és ki kívül. Félek, ő van a kaptárban.

Ursula von der Leyen és Manfred Weber Ukrajnát képviselik és a Tisza Pártot irányítják