„Olyan esztendők rakódtak történelmünkre, amelyek hagyományainkat elferdíteni törekedtek, természetünket gúzsba kötötték, és jövendőnk felől kétségekkel kínoztak. Ebben a hamis és igaztalan állapotban a nép nem találhatta meg nyugodalmát, és alkotóerejét bénaság fenyegette. Ezért kellett megtörténnie annak, ami történik” – írta Tamási Áron 1956. október 26-án.
A Nap Kiadó gondozásában ismét megjelent kötetben a magyar irodalmi élet egykori és mai nagyjai elemzik Tamási Áron életművét. A válogatott írások között a Farkaslakán született író néhány alkotása is helyet kapott, köztük az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek idején írt Magyar fohász, Tiszta beszéd és Napló, 1956–57. A negyven éve elhunyt író életművét tematikai és időrendi sorrendben mutatja be a válogatáskötet.
Mielőtt Tamási Áron Bölcső és bagoly című, Farkaslakáról és a székelyekről szóló írását olvasnánk, fotókon megismerhetjük életének néhány állomását is. Egykori barátjával, aki „nagy Háry János” volt, negyedikes gimnazistaként álltak a fényképezőgép elé, hogy elkészüljön az első fotó. Láthatjuk őt tiszti iskolásként, majd „az erdélyi irodalmi különítmény” társaságában vagy Szentimrei Jenő és Kodály Zoltán között. Készült róla kép, amelyen jó hangulatú dedikálás közben Nyírő Józseffel látható együtt, és megörökítették őt Farkaslakán, a szülői ház tornácán könyökölve is. Széles körben azonban a tankönyvekben szereplő portréja vált ismertté, amely a Kossuth-díjas írót ábrázolja.
Tamási Áron számára mindig nagy jelentőséggel bírt a szülőföld és annak hagyományai, a barátokhoz és a pályatársakhoz fűződő viszony. Ezt igazolják a visszaemlékezések, a levelezések, az esszék és elemzések.
A közelmúltban elhunyt Sütő András a következőképpen jellemezte Tamási műveit: „A székelyről szólva a székelyről szól; nem csupán annak nevében, hanem a bőrében, húsában is. Az őseivel szól, akik ősi szellemi fegyvereiket – a népmesét és balladát – adják a kezébe megújítás és használat végett.” Művészetének irányvonalai a saját közösségéhez kapcsolódnak, és minden mozzanatában megjelenik a Székelyföld sorsa. Küldetésének tartotta, hogy a közösségéről írjon a közösségének. Mindezt úgy tette, hogy „tendenciózus ábrázolóként” – és ezzel együtt a „moralisták szenvedélyével” – fölhasználta a balladák és a népmesék formavilágát. Erkölcsi nézetei éppen azokhoz nem juthattak el, akikről és akiknek írt: a székely parasztsághoz.
Tamási művei nagy hatást gyakoroltak és gyakorolnak az olvasókra, valamint az írói társadalomra egyaránt. Sütő András saját bevallása szerint sokat köszönhetett neki; így gondolt vissza a székely íróra: „Emlékszem az örömre, mikor Tamási Áront megismertem és útjaimat egyengette. Az utat, amely az irodalomból visszafelé vezet: a valóságba. Az otthonteremtés cselekvő érzésével a szülőföld forrásai felé…”
(Zeng a magosság. In memoriam Tamási Áron. Szerk.: Tamás Menyhért. Nap Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 2400 forint)
origo.hu
Újabb fordulat történt Kapu Tibor kilövésével kapcsolatban
