Az elfelejtett katona Magyar Örökség-díja címmel december 16-án, a Magyar Örökség kitüntető cím átadásának napján részletes ismertető jelent meg a Magyar Nemzet Magazin mellékletében nagyapámról, vitéz Bakay Szilárd altábornagy (posztumusz vezérezredes) életéről. A cikkben két sarkalatos pont nem felel meg a valóságnak a nálam meglévő hatalmas családi dokumentáció, családi levelezés és emlékezet szerint.
1. Bakay nagyapám sohasem volt a Vörös Hadsereg katonája.
2. Nem Kijevben, hanem Magyarországon, Soprontól három kilométerre végezték ki golyó által 1947. március 17-én, amint ezt Moszkva katonai archívuma a magyar hatóságoknak, majd azok nekem megküldték (1992-ben, 1994-ben és 2004-ben).
Dr. Bakay Mária
Budapest
Sajnálom, hogy korábban nem volt tudomásom a Bakay utódok hatalmas családi dokumentációjáról. Nagy segítségemre lett volna abban a hosszadalmas és körülményes anyaggyűjtésben, amely révén a Magyar Örökség-díjjal jutalmazott, nagyszerű katona civil emberek számára is figyelemre és elismerésre méltó életrajzát össze tudtam állítani. A familiáris archívum ismerete nélkül „csak” hivatásos történészek publikációira, valamint a Bakay Szilárdot név szerint említő visszaemlékezés-részletekre hagyatkozhattam. Történészi kutatások nyomán került az idézett írásba többek között az is, hogy Bakay Szilárd az első világháborúban „szolgált a Vörös Hadseregben” (és nem az, hogy a katonája volt), és hogy „Kijevbe hurcolták, szovjet bíróság elé állították, és »háborús bűneiért« halálra ítélték”. Írásomat azzal a reménnyel fejeztem be, hogy a méltatlanul feledett, helytálló, hős katona iránt a Magyar Örökség kitüntető cím nyomában végre számottevő érdeklődés támad. Bizakodásom nem volt hiábavaló, unokájának szerkesztőségünk címére postázott értékes információi is ezt tanúsítják.
Lőcsei Gabriella
origo.hu
Budapesti csőd: feljelentés született a Rákosrendező-ügyben
