„Betonkezű”, „arrogáns” és „nagyképű”

Molnár Lajos egy interjúban azt mondta: Afrikában ismerte meg, „milyen az, amikor tisztes jövedelme van egy orvosnak, és csak azzal kell foglalkoznia, hogy jól végezze a munkáját”. Máskor arról beszélt: „Soha nem dolgozhattam itthon olyan boldogan, mint külföldön. Mert ott a gyógyítás örömét nem rontotta el az ámokfutás.” A magyarok ezzel szemben olyan egészségügyet szeretnének, ahol a beteg mellett a gyógyító orvosok, nővérek is számítanak. Sőt még az egészségesek is. És ehhez szükség van a kórházainkra is, mert amíg Molnár doktor külföldön gazdagodott, az itthoniak verejtékéből fejlődött az ellátásunk színvonala. A Hír TV pénteki riportjából kiderült: Molnárt, a szakorvost kidobta a gyógyítómunkából az orvostársadalom. Azt is tudjuk: Molnárt, a kórházigazgatót kidobta a rendszerből az önkormányzati demokrácia. Csak az országos politikai hatalom, az SZDSZ emeli minden egyes bukás után egyre magasabb pozícióba. Írásunkban Molnár Lajos kudarcokkal tarkított szakmai életútjából idézünk fel néhány emlékezetesebb botrányt.