Molnár Lajos szakmai és vezetői alkalmasságának megítéléséhez a hét végén a Hír TV szerkesztősége szolgált újabb adalékkal Célpont című műsorában. A leleplező riportban nyilvánosságra hozott dokumentum Molnárnak, a szekszárdi kórház egykori fül-orr-gégész osztályvezető főorvosának szakmai kvalitásairól számol be a kilencvenes évek elejéről.
A napvilágra került dokumentum szerint az egészségügyi miniszter Szekszárdon már egyszer bebizonyította, hogy vezetőnek alkalmatlan, ráadásul a saját orvostársai fogalmaztak meg lesújtó véleményt szakorvosi munkája színvonaláról. Úgy látszik, Molnár Lajos nem mondta el a teljes igazságot, amikor azt állította, hogy szakorvosi karrierjét a szemének romlása miatt nem folytathatta, és ezért kezdett új, kórházmenedzseri karrierbe a közgazdasági egyetemen szerzett tudását – és tegyük hozzá: politikai kapcsolatrendszerét – kamatoztatva.
Megkérdőjelezett szakmai tudás
A szekszárdi kórházban a kilencvenes évek elején osztályvezető főorvosként működő Molnár Lajos orvosi tevékenységének színvonalát, operálásra való alkalmasságát egyszerre kérdőjelezték meg a közvetlen munkatársai a főorvos arrogáns, összeférhetetlen viselkedése miatt. Vagyis Molnár csak az általa elvégzett műhibagyanús műtétek sora után döntött úgy, hogy abbahagyja szakorvosi működését, és inkább kórház-igazgatási, menedzseri feladatokat vállal.
A nyilvánosságra hozott dokumentum alapján Molnár doktor egy beteg gyermeknek például nem a műtétre betervezett beteg fülét operálta meg. Kiírási hibára hivatkozott, ugyanakkor elismerte: a megműtött gyermek fülét egyszer sem látta (sic!) a beavatkozás előtt.
A fül-orr-gégészek kollégiumának vizsgálatakor Molnár egyik orvostársa a dokumentum szerint ezt mondta jegyzőkönyvbe: „Molnár főorvosnak megkérdőjelezhető még a kis műtéteknél is a szakmai felkészültsége. Tonsilla- és septumműtéteinek 80 százaléka sem korrekt. Az iszuffienciencia a fül- és nagyobb műtéteknél még nyilvánvalóbb. A kritikát nem tűri, kudarcát nem vallja be, nincs esetmegbeszélés. Parotisműtétek során a facilitast nem tárja fel, a tumort csak euclealja. Ha valami nem sikerül – hibát lehazudja. Az átlagosnál rosszabb sebész.” Egy másik orvos szerint a miniszter fület soha nem műtött, summázott véleménye: „Molnár betonkezű, nagyvonalú és nagyképű”. A laikus keveset ért az orvosi szövegből, akinek azonban van füle a hallásra, az hallja. Annyi vitán felül leszűrhető a bírálatokból, valami bűzlik Molnár szakmai hozzáértése körül.
A „reformminiszter” orvosi pályafutásáról elég keveset lehet tudni. Egyetemi tanulmányait a Szovjetunióban (a Kaukázusban) kezdte, mert ahogy ő maga megfogalmazta, meglepően könnyen be lehetett jutni a „külföldi” egyetemre. Legalábbis könnyebben, mint a magas követelményeket állító hazai orvosi egyetemekre. Molnárnak azért sikerült átjelentkeznie a debreceni egyetemre, végül mégis itthon szerzett diplomát.
Trükkös konstrukció
A hetvenes években Afrikában, a nyolcvanas években Ausztriában dolgozott, és mint azt nyilatkozta, „csak rendszert váltani tért haza”, ennek ellenére sem a demokratikus ellenzék legendás éveiben, de még a kilencvenes évek elején a demokratikus társadalom alapjainak lerakásában sem sikerült rendszerváltó ténykedésével felhívnia magára a köz figyelmét.
Molnár ennek ellenére sokak szerint már a kilencvenes évek elején politikai kapcsolatainak köszönhette osztályvezetői állását Szekszárdon, ugyanis egyik munkatársa azt nyilatkozta a szakmai kollégium vizsgálatakor: „Erre az emberre nemhogy nem tudok felnézni, de rá sem tudok nézni. Kapcsolataira hivatkozva ismételten kijelentette Molnár főo.: Kirúgja, aki nem lojális – mert mindenkinek van hulla a pincéjében.”
Molnár szekszárdi orvosi működésének botrányos befejezéséről a Magyar Nemzet már korábban, 2001 februárjában is értesült, amikor a Szent István-kórház igazgatójaként hozott vitatott döntései miatt került lapunk látóterébe, azonban a miniszter korábbi munkatársai megtagadták a rá vonatkozó információk kiadását, mert úgymond örültek, hogy megszabadultak tőle, és nem akartak vele peres ügybe keveredni.
A szekszárdi kórházból való kényszerű távozása után a főváros II. kerületében működő, Kapás utcai rendelőintézet vezetője lett. A kerületi önkormányzatot ebben az időben SZDSZ-es többségű képviselő-testület vezette. Molnár Lajos a Kapás utcában kapásból bebizonyította, hogy gyümölcsözővé lehet tenni a kapcsolatot egy büdzséből finanszírozott egészségügyi intézmény és néhány magáncég között. Egy ilyen módszerre hívta fel a figyelmet a Világgazdaság még 1999. július 16-án Magáncégeivel szerződött az igazgató című cikkében. Molnár a rendelőintézet orvos igazgatójaként szakrendelés működtetésére egy olyan céggel (Medirec Kft.) kötött megbízási szerződést, amelyet ügyvezetőként ő jegyzett, sőt a cég egyik tulajdonosa a felesége, Nagy Klára volt. A szerződés igen előnyös volt a vállalkozásnak, ugyanis míg a működtetés költségeit a fenntartó önkormányzat fizette, addig a teljes bevétel a Molnár által vezetett cég kasszáját gazdagította.
No, ez volt az a konstrukció, amelyben nem volt adminisztrációs nézetkülönbség Molnár Lajos orvos igazgató és Molnár Lajos vállalkozó között. A Kapás utcai rendelőintézet Molnár vezetése alatt egy másik szerződést is kötött. Eszerint az intézmény 1997-től 1999 júniusáig 18 millió forintnyi OEP-finanszírozást utalt át a Molab Kft.-nek. A cég ügyvezetőjét ugyancsak Molnár Lajosnak hívták. A Molab Kft. egyik tulajdonosa a Kal-Med Bt., amelynek beltagja szintén ő volt. A Molab Kft. a Kapás utcai rendelőintézetnek egy olyan műszert adott bérbe, amelyet – a Világgazdaság információi szerint – a Máltai Lovagok Szövetsége adományozott ingyen. Molnár orvos igazgató a géppel végzett vizsgálatokért járó OEP-támogatás teljes összegét átutalta az általa vezetett Molab Kft.-nek, miközben a rendelőintézet fizette közpénzből a gépet üzemeltető személyzet munkabérét, az energiát, a közüzemi díjakat.
Bár a mondás szerint rablóból lesz a legjobb pandúr, de szeretném hinni: ma már azért mégsem élünk betyárvilágban.
Liberális körökben köztudomású, hogy Molnár Lajos Kuncze Gábor régi jó ismerőse, sokak szerint a liberális orvos menedzser ennek a barátságnak köszönheti politikusi karrierjét. Tény, hogy 1998. január 1-jétől Kuncze Gábor akkori belügyminiszter nevezte ki a BM-kórház főigazgatójának, annak ellenére, hogy igazgatói pályázata a tizenkét tagú bírálóbizottság csupán egyetlen tagjának nyerte el a tetszését. Kuncze mégis neki szavazott bizalmat.
Hadiipari kitérő
Az immár a BM-kórházat igazgató Molnár nem vált meg rögtön a Kapás utcai rendelőintézettől sem. Megbízási szerződéssel egy ideig még ott is ellátta a vezetői feladatokat. 1998 májusában az intézet 366 ezer forint OEP-támogatást utalt át a Medirec Kft.-nek, ezt a számlát a cég részéről Tasnádi Zoltán, a BM-kórház akkori gazdasági igazgatója látta el kézjegyével, aki egyébként a Molnár vezette Medirec Kft. főkönyvelőjeként is működött közalkalmazotti jogviszonya mellett. Molnár Lajos és három vezetőtársa – akik Molnárral egy időben kerültek a BM-kórház élére – végül egy nap alatt nyélbe ütött „közös megegyezéssel” távoztak a kórház éléről Pintér Sándor belügyminisztersége idején. Molnár karrierje innentől kezdve meredeken ívelt felfelé, a határ, ha nem is a csillagos ég, de legalább az egészségügyi miniszterség.
A BM-kórházból dicstelenül távozott Molnár a jó hírű, fővárosi fenntartású Szent István-kórház élére került. Kinevezéséről három sikertelen forduló után az SZDSZ-es Demszky Gábor polgármester által vezetett fővárosi önkormányzat döntött a Fidesz- és az SZDSZ-frakció politikai alkujának köszönhetően. Sajtóértesülések szerint Molnár egyik fő támogatója a fideszes fővárosi politikus, Kupper András volt.
Molnár Lajos a Szent István-kórház élén 2001 elején először egy botrányos munkaügyi perrel hívta fel magára a figyelmet. Mondvacsinált indokokkal elbocsátott állásából egy nemzetközi hírű szaktekintélyt, az égés és plasztikai sebészeti osztályvezető főorvosát és helyettesét. Koholt vádakkal fegyelmi eljárást is indított az orvosok ellen, akik egyébként később megnyerték a munkaügyi pert.
Molnár 2002-ben még kórházigazgatóként szeretett volna belekóstolni a fegyvergyártásba, ezért két üzlettársával megalapította a Gunex-Group Kft.-t. A vállalkozásban szerepet vállalt a kiváló szocialista kapcsolatokkal rendelkező Szalai Péter nagyvállalkozó és Hevesi Tóth Ferenc, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat első főigazgatója is. A cég egyébként csupán a Fegyver- és Gázkészülékgyár privatizációjára alakult, végül semmiféle tevékenységet nem végzett. Szalai az Armaco Kft. tulajdonosaként számos honvédségi beruházás részese. Hevesi Tóth Ferenc pedig arról híresült el, hogy ő ellenjegyezte a Nádor Rt.-vel kötött, telefonlehallgatásra is alkalmas eszközök beszerzéséről szóló szerződést. Az egészségügyi miniszter lapunknak arra a kérdésére, hogy nem tartja-e összeegyeztethetetlennek orvosi esküjével, hogy egy olyan társaságban van érdekeltsége, amely emberi élet kioltására alkalmas lőfegyverek gyártásával foglalkozik, azt válaszolta: „A cég elsősorban világhírű vadászfegyvereket és légpuskákat gyártott.”
Elvesztett bizalom
Ez a különös, kórházigazgatóként tervezett fegyvergyártási üzlet természetesen nem játszott szerepet abban, hogy Molnár 2004-re a szocialisták után elveszítette a Fidesz bizalmát is a Fővárosi Közgyűlésben. Mert nem tudhattak róla, ez a fegyverüzlet iránti szenvedély csak tavaly szeptember 1-jén derült ki a Magyar Nemzet írásából. Molnár és a fegyver kapcsolatáról csak annyit tudtunk korábban, hogy az orvos szeret vadászni. Különös ez a vadászszenvedély, főleg, ha tudjuk, megromlott látása miatt kényszerült pályamódosításra. Akkor vajon miként képes célozni és lőni Molnár – a vadakra?
A fővárosi egészségügyi bizottság 2004. január 15-én mindenesetre pontosan célzott és talált: megrovás fegyelmi büntetésben részesítette Molnárt, majd miután 2004. április 15-én a főváros egészségügyi bizottsága nem fogadta el a Szent István-kórház 2003. évi munkájáról szóló igazgatói beszámolóját, 2004 nyarán a fővárosi fideszes képviselők az MSZP-frakció tagjaival összefogva menesztették a Szent István-kórház éléről az immár SZDSZ-es egészségpolitikusnak számító Molnár Lajost.
Molnár Lajos felmentését annak idején elsősorban a bizalom elvesztésével indokolta az egészségügyi bizottság.
Kupper András 2004. június 23-án kelt előterjesztése szerint a bizottság „több alkalommal észlelte, hogy dr. Molnár Lajos főigazgató (…) nem kíván együttműködni az egészségügyi bizottsággal, (…) a megfogalmazott kritikai észrevételek kapcsán, azokkal szembeállóan viselkedve intézi az ügyek folytatását, közalkalmazotti jogviszonyában tanúsított magatartása és ezek eseti megnyilvánulásai olykor súlyosan személyeskedőek, becsmérlőek, indulatoktól sem mentesek, előfordul, hogy magasabb vezetői munkakört betöltő személyhez méltatlan kijelentésekkel illette a bizottság tagjainak többségét”. Ez a vezetői minősítés kínosan egybecseng a szekszárdi orvosok véleményével.
Bukások után előrelépés
„A bizottság tagjait meglepetésként érte, hogy a kórház főigazgatója a bizottság megkérdezése, véleménye nélkül több tíz millió forintos nagyságrendben szerzett be nagy értékű műszereket. A beszerzésnek nem volt sem koncepcionális, sem konkrét előzménye sem a kórházat felügyelő tanácsnál, sem a tulajdonosi jogokat gyakorló egészségügyi bizottságnál” – áll Kupper András előterjesztésében.
Az engedély nélküli beszerzéseket egyébként Molnár Lajos véletlenül éppen azzal a Siemens Rt.-vel ütötte nyélbe, amelynek korrupciógyanús ügyeit (hajléktalanok nevére alapított cégeknek a Siemens által kifizetett több száz millió forint) „irgalmatlan” elszántsággal és gyorsasággal nyomozza az SZDSZ-es Demszky Gábor által kitüntetett – a tüntetőkre gumilövedék-sortüzet elrendelő és könnygázgránátokat kilövető – Gergényi Péter vezette rendőrség.
A bizottság mindazonáltal megállapította, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság „több alkalommal bírsággal sújtotta a Szent István-kórházat”. A testület Molnár terhére rótta azt is, hogy a Szent István-kórház égésplasztikai osztályáról elbocsátott orvosok munkaügyi pereit elveszítették, ráadásul Molnár a kórház munkaügyi pereinek képviseletével olyan ügyvédi irodát bízott meg, amelynek a lánya is a munkatársa.
Molnár elbocsátása a Szent István-kórházból bár méretes botránnyá dagadt a médiában, a balliberális sajtó bőségesen teret engedett a bukott főigazgatónak arra, hogy kimagyarázhassa menesztésének indokait, például hogy azt szajkózhassa: az volt vele a baj, hogy a piaci ár feléért tudott beszerezni orvosi berendezéseket.
Tény, hogy Molnár Lajos hiába bukott meg igazgatóként a Szent István-kórházban is, újra egy SZDSZ-es miniszter, ezúttal Kóka János nyúlt a hóna alá, és emelte a MÁV-kórház igazgatói székébe. Ahol az egyszer használatos műtéti eszközök sterilizációjával és újrahasznosításával mutatott példát a költségcsökkentésre a pazarló kórházigazgatók számára.
És a MÁV-kórház igazgatói székéből már csak egy ugrás volt Molnár Lajos számára a miniszteri bársonyszék, amit az ötszázalékos SZDSZ-nek mint kést a vajban sikerült keresztülvinnie a koalíciós tárgyalásokon. Mint ismeretes, az SZDSZ az egészségügy irányításának jogát mindenképpen szerette volna megszerezni, hiszen a párt egyik legfontosabb célja manapság a több-biztosítós finanszírozásra való áttérés, illetve a magánbefektetők bevonása a rendszerbe.
Ehhez azonban kórházi infrastruktúrára, a magánbiztosítókhoz csatolt fizetőképes keresletre és a jelenlegi állásukból elbocsátott, kiváló szaktudású orvosokra is szükség van. És leginkább Molnár Lajosra, aki megfelelő ember a megfelelő feladatra. És mint eddigi szakmai életútján bizonyította, nincs nála alkalmasabb orvos és közgazdász erre a feladatra, bár nem kizárt, hogy ezt – a hippokratészi esküt tett orvosok közül – más nem is vállalná.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
