Délvidéki kampány

A vajdasági magyar szavazók a január 21-én esedékes szerbiai parlamenti választásokon két magyar listára is voksolhatnak, miután a szerb köztársasági választási bizottság mindkettőt hitelesítette. Nem sikerült választási szövetségbe tömöríteni mindegyik délvidéki magyar pártot.

Az egyik lista a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetségé (VMSZ), a másik pedig a Magyar Összefogás Koalícióé (MÖK), amely végül csak nevében lett az, mivel a VMSZ elég erősnek érezte magát az önálló megméretésre. Az MÖK-t formálisan csak két párt alkotja: az Ágoston András-féle Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Mivel a negyedik délvidéki szervezet, a Magyar Polgári Szövetség nem pártként van bejegyezve, nem része a koalíciónak.
Valódi verseny alakul ki tehát a már nem szövetséges, hanem éppen rivalizáló magyar pártok között. S még az a veszély sem fenyeget, hogy a két lista miatt magyar szavazatok vesznek kárba, a veszteség legrosszabb esetben is egy képviselői hely lehet. A kisebbségi pártokra ugyanis nem vonatkozik a magas, ötszázalékos parlamenti küszöb – azt egyik sem tudná átlépni –, hanem az úgynevezett természetes küszöb (0,4 százalék), ami annyit jelent, hogy egy mandátum megszerzéséhez a részvételi aránytól függően 12-16 ezer szavazatra lesz szükség. Vagyis a magyar pártok törvényhozói mandátumainak száma attól függ, mennyi magyar választó megy el voksolni a két lista valamelyikére.
A két magyar párt, illetve koalíció most körömszakadtáig harcol minden szavazatért. Kemény a kampány, voksot pedig csak egymástól vehetnek el. Ki kell mozdítaniuk fásultságukból a magyarokat, akik az utóbbi szavazásokkor igen kis arányban járultak az urnákhoz. Távolmaradásukkal is véleményt mondhatnak. Ha kevesen mennek el szavazni, jelzik, hogy megcsappant a bizalom pártjaik iránt. Ez az eszköz nem lenne a kisebbségi választók kezében, ha szavatolt számú parlamenti helye lenne a vajdasági magyarságnak – mint ahogyan ezt a VMDP követeli – a természetes küszöb helyett. Az előbbi kényelmesebb, az utóbbi pedig demokratikusabb, mert a bizalmat ki kell érdemelni. Ám nemcsak a fásultság, kiábrándultság vagy a bizalom hiánya csökkenti azokat a voksokat, amelyeken a két versengő magyar lista osztozhatna, hanem az „átszavazás” más demokratikus irányultságú pártokra, s ezek közül is leginkább a négy kisebb pártból álló koalíció (a Liberális Demokrata Párt, a Szerbiai Polgári Szövetség, a Szociáldemokrata Unió és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga), a demokrata párt és a G17 Plusz vonz magyar szavazatokat. Az utóbbi jelöltjeinek egyharmada például kisebbségi, de a négyes koalíció és a demokrata párt jelöltjei között is vannak szép számban magyar nevek. Hivatalos közvélemény-kutatás nem készült, ám internetes szavazás szerint a magyar választók mintegy harmada nem magyar pártot tüntetne ki bizalmával.
Biztos, hogy nem magyar pártok színeiben is kerülnek a parlamentbe magyarok, de ezek a képviselők nem a magyar közösség érdekében, hanem pártjaik programja szerint szavaznak – hiszen a mandátummal a párt rendelkezik –, ám ennek nem kell feltétlenül szembenállást jelentenie, s kedvezőbb képet festene a szerbiai demokrácia állapotáról, ha egy táborban szavaznának.