Százhatvan esztendeje, 1847. január 16-án született Mikszáth Kálmán. Számomra nagyobb magyar író nem létezik. Szklabonyán született, ez a Balassagyarmattól északra fekvő község ma Szlovákiához tartozik. Csodaszép vidék a Kürtös-patak partján, a kékkői hegyek lábánál. Innen indult Mikszáth, és ide vonzotta a szíve mindörökké. Ifjúsága idején itt húzódott a nyelvi határ, a falut vegyesen lakták magyar és szlovák parasztok. Palócnak nevezték a környék lakosságát.
Palócnak lenni nem külön népcsoport, inkább nyelvi és néprajzi sajátosság; a népi képzelet gazdag mesevilágot, hiedelmeket, babonákat említ ezen a tájon. Mikszáth írásaiban gazdagon találhatunk valamennyiből. A családban mindig elevenen élt a Kossuth-hagyomány, 1848 öröksége, a kis Kálmán még édesanyja kedvenc kakasának tollára is odapingálta: „Éljen Kossuth Lajos!”. (Egy ideig leveleit is így datálta: ennyi és ennyi évvel Kossuth Lajos születése után.)
Amit írt, csoda volt. Irodalmunk talán legmegkapóbb egyénisége volt, áradó mesélő kedvvel, fanyar, szívbemarkoló humorral.
A Nógrád megyei Horpácson vásárolt birtokot élete alkonyán. Most emberméretű Mikszáth-szobor üldögél a park kőpadján. Pár esztendeje arra jártam, melléültem, átöleltem. Mintha Szent Péter esernyőjéről mesélt volna, jókedvű volt, enyhén duci – ma azt mondanánk róla: sármos.
Utolsó lakása az akkor még csendes Józsefvárosban volt (a mai Mikszáth Kálmán téren), a politikából kivonult, inkább csak a mesélés öröméért írt. 1910-ben halt meg. Nagy magyar író volt.
origo.hu
Magyar Péter trükközik, manipulál, miközben a „szektásokat” azzal eteti, hogy tisztességes
