Utóbbival végezhetünk legrövidebben, hiszen Magyarország Litvániát kapta ellenfélül, ráadásul idegenben kezdődik a párharc, úgyhogy ezt kinevezhetjük akár a nap jó hírének is. Annál is inkább, mert pozitív szenzációban nem volt részünk. A csapat délelőtt Mannheim központjában sétálgatott, délután edzett, a 320 ezres település polgármestere pedig délben fogadást adott a küldöttségek képviselőinek. Ezen eldicsekedtek, hogy a városban 2200 az igazolt kézilabdázó (ez kiadná a komplett hazai NB I-es felnőtt férfimezőnyt), itt született vagy kezdte pályafutását Sepp Herberger, a legendás labdarúgó-szövetségi kapitány, Fitz Walter az 1954-es vb-keret vezére, Steffi Graf és Boris Becker – egyéb megjelölés talán felesleges –, valamint Birgit Fischer kajakkirálynő. Meghökkentő névsor, a protokolláris esemény legnagyobb meglepetését mégis a tolmács keltette, amikor szívélyesen üdvözölte a „csehszlovákokat”.
A cseheket – szlovákok nélkül – ennél persze jobban bántja, hogy pont nélkül állnak, és valószínűleg úgy is maradnak. A horvátok továbbjutását ellenben biztosra vehetjük, de ezentúl minden képlékeny. Négy gárda hajt három negyeddöntős helyért, és ezt a mieink kétféleképpen érhetik el: 1. a hátrelévő két meccsen legalább egy pontot szereznek; 2. az oroszok ma legyőzik a dánokat, és akkor náluk az egymás elleni eredménnyel már mindenképpen előrébb vagyunk.
Mindkét változat üdvös és hasznos, de az első természetesen lélekemelőbb. Aminek azért komoly a jelentősége, mert a horvátok ellen „lötyögős” partiban veszítettünk, és a vb-n először támadt hiányérzetünk. Nagy László, a csapat kapitánya és a Barcelona ásza meg is próbált hitet önteni társaiba, amikor kijelentette: „Nem szabad letörnünk, bíznunk kell magunkban, mert ezt a spanyol csapatot igenis meg tudjuk verni!” Ehhez pedig mi csak annyit tehetünk hozzá: valóban, de csak kiváló átlövőteljesítménnyel, elsősorban Nagy Laciéval. Különben esély sincs, még akkor se, ha Fazekas Nándor és Nenad Puljezevics egyszerre áll a kapuba. Ami persze kizárt, sőt a szerbből magyarrá és vb-hőssé lett klasszis pályára lépése amúgy is erősen kétséges. A tegnap a kezelések, szakvélemények és reménykedések jegyében telt, ő mindenesetre leszögezte: ha orvosi értelemben játékra alkalmas, nem habozik, vállalja azt.
Igen, szükséges az utolsó erőtartalékok mozgósítása is, mert a parádés kezdés után lelombozó lenne kedden a negyeddöntő helyett a kilencedik helyért játszani. A csapathoz az egyheti szeretetözön után tegnap eljutottak a bizonytalanság első jelei is, és nem vitás, melyik irányba kellene továbbhaladni. Császár Gábor, aki a külső szemlélők számára Puljezevics mellett a vb másik felfedezettje, érzékletesen írta le, mi történik vele, körülötte: „Amikor megérkeztünk a világbajnokságra, bevallom, még a csoportunkon sem láttam túl, annyira nehéznek tűnt. Most viszont már nem érném be a hetedik hellyel. Egész életemben arra vágytam, hogy sikeres és ismert sportoló legyek, és erre itt az esély. Egy kis faluból, Kenyeriből származom, és édesapám elmondta, az emberek a vasárnapi mise után csak rólunk, rólam kérdezgették, én is sorban kapom az SMS-eket. Nagyon jó lenne ezt a hangulatot fokozni, és a jövő hét végéig kiterjeszteni.”
Egy pontnyira vagyunk ettől, ami igen kevés, másrészt nagyon sok. Különösen, mert a középdöntő másik ága úgy összegubancolódott, ha vasárnap estére kibogozzák, könnyen elképzelhető, hogy a lengyelek végeznek az élen. Azaz a mannheimi negyedik csíphetné el őket a negyeddöntőben, elkerülve a németeket és a franciákat. Amikor csütörtök éjjel ezt taglaltuk, Gál Gyula haladt el mellettünk, és odabökte: „Helyes, ti csak számolgassatok!” Erre az lehet az aktuális felelet: Ti pedig csak játszatok, fiúk!
Legalább egy döntetlent.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
