Él a titói idők szlogenje

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) három mandátumot szerzett a szerbiai parlamenti választásokon. Kasza József pártelnök a választási eredményeket értékelő sajtóértekezletén nem titkolta elégedetlenségét. Mik voltak a VMSZ ilyen szereplésének az okai? – erről kérdeztük Dévavári Zoltánt, a párt elnökségi tagját.

Kudarcként éli meg a pártvezetés a hét végi választási megméretés eredményeit?
– Megítélésem szerint a VMSZ esetében választási kudarcról nem beszélhetünk, viszont sikerről sem. Ami a konkrét eredményeket illeti, inkább állagmegőrzésről. Jobb eredményre számítottam, reálisnak tartottam a 60-64 ezer szavazatot, a négy-öt képviselői helyet.
– Mivel magyarázza, hogy a vajdasági magyar választótestület jó része elpártolt nemzeti pártjaitól, s vagy nem szavazott, vagy nem magyar pártokra adta voksát?
– A magyar közösség számaránya éves szinten átlag egyszázalékos csökkenést mutat. Ez azt jelenti, hogy most 220 ezer választásra jogosult magyar szavazó él a Délvidéken. Ha a 60 százalékos országos részvételi arányt kivetítjük a magyar közösségre, azt látjuk, hogy 120-130 ezer magyar választópolgár járulhatott az urnák elé. Ennek nagyjából a fele a két magyar pártra adta a voksát – 5-1 arányban –, míg a többiek másra. (A VMSZ 55 ezer szavazatot kapott – a szerk.) A magyar pártoktól való elfordulás elsősorban a tömbben – a Tisza mentén – számottevő. Ennek több oka van. Bizonyára jelentősen hozzájárult ehhez a magyar pártok ottani szervezeti tagságának nem megfelelő személyi összetétele is, azonban megítélésem szerint a gazdasági kérdések, az asszimiláció és részben a titói éra szocializációja is ludas ebben. Legyünk reálisak: ma a délvidéki magyarság nagy többsége nagyon rossz gazdasági helyzetben él, pártja, a VMSZ ezen a téren nem tudott sokat tenni, hiszen a gazdasági kulcskérdésekről általában Belgrádban döntenek. Nem véletlen, hogy a mostani választási programunk jelentős részét éppen ezek a kérdések tették ki, amelyektől elállni ezután sem fogunk. Másrészt pedig – akár tetszik nekünk, akár nem – a titói idők testvériség-egység szlogenje akarva-akaratlanul is él a délvidéki magyarságban, s sokan már csupán attól, hogy egy szerb politikus magyarul szól hozzájuk, hajlandók azt a demokratikus szerb opciót támogatni. Harmadrészt pedig a délvidéki magyar közösség sem homogén, tagjai között is vannak konzervatívok, liberálisok, szocialisták és szélsőjobboldaliak. Negyedszer pedig a tömbben élő magyarságra nem nehezedik társadalmi és pszichológiai nyomás, ami már az erősen szórványosodó Szabadkán is mindennapi. Ahol az emberek kilencven százaléka magyarul beszél, ott a magyar polgárok a nemzeti szempontok mellett mást is figyelembe vesznek szavazáskor.
– A VMSZ vezetősége a kampányt – más pártokét is –, a párthoz közel álló médiumokat is bírálta a sikertelenségért.
– Szomorú tény, hogy mind a szerbiai magyar és szerb sajtó, mind az anyaországi médiumok legtöbbször direkt vagy indirekt módon a VMSZ ellen kampányoltak. És akkor még nem is szóltam a szerb pártok igen erőszakos korteskedéséről a magyarlakta területeken. Számos esetben – mind a szerb pártok, mind a Magyar Összefogás Koalíció részéről – olyan gyűlölet-, lejáratókampány és rágalomhadjárat folyt a VMSZ ellen, amit lehetetlen volt adekvát módon és hatékonyan kivédeni.
– Lesznek a mostani választási tanulságoknak a párt tevékenységét vagy személyi kérdéseket érintő következményei?
– Meggyőződésem, hogy a VMSZ megerősödése akkor fog bekövetkezni, ha a helyi szervezetekben a vezető tisztségekre olyan képzett, tanult, világnyelveket beszélő, reális rálátású fiatalok kerülnek, akik megfelelnek a XXI. század kihívásainak, a tudásalapú társadalomnak.
– A hamarosan kezdődő koalíciós tárgyalások ön szerint mit eredményezhetnek a VMSZ-nek?
– A jelenlegi erőviszonyok tükrében nostradamusi képességekkel kell bírni ahhoz, hogy az ember bármit is megjósoljon. Annak sok értelme nincsen, hogy a VMSZ – mint valami hungaricum – díszként vállaljon kormányzati szerepet valós kormányzati lehetőség és befolyás nélkül, csak azért, hogy a szerb kormány nyugaton ezáltal bizonygassa liberális és demokratikus voltát. Az adok-kapok játék viszont csak most kezdődik, várjuk ki, mi sül ki belőle.