Bekövetkezett, amire számítani lehetett: a gazdasági minisztérium tegnap közzétette az új áramárrendeletet. Némiképp meglepő fejlemény ugyanakkor, hogy az áremelés február elsején lép hatályba, vagyis a tárca megszegte azt az előírást, mely szerint a tarifaváltozásokat nyolc nappal életbe lépésük előtt ki kell hirdetni. Ami a lényeg: az általános lakossági áram ára 4,6 százalékkal emelkedik. Ennél nagyobb drágulásra kell felkészülniük azoknak, akik villanybojlert, illetve elektromos fűtőberendezést használnak. Az ezek működtetésére szolgáló völgyidőszaki (éjszakai) áram tarifája 7,9 százalékkal emelkedik. A nem lakossági körbe tartozó közüzemi fogyasztókra, vagyis a vállalkozásokra, illetve a különböző közintézményekre a lakosságival megegyező áremelés vár, nem úgy a villamosenergia-ipar dolgozóira. Az ő tarifájuk 5,2 százalékkal emelkedik. Új rendeletében a minisztérium szinte minden olyan részelemhez hozzányúlt, melyek befolyásolhatják az áram végfelhasználói árát.
*
Alapvetően a döntően külföldi kézben lévő szolgáltatók jártak jól, hiszen számukra elismernek bizonyos hálózatfejlesztési költségeket, míg az állami kézben lévő rendszerirányító rosszul jár az irányítási díj egyes tételeinek lefaragásával. A tarifaváltozás összege az emelkedő és csökkenő díjtételekből áll össze, de a minisztérium figyelembe vette az infláció hatását is.
Tovább emelheti az áram árát a jövőben a villamosenergia-piac megnyitása. Lapunk értesülései szerint a kormány gazdasági kabinetje kedden ismerkedhet meg az a liberalizáció részleteit kidolgozó bizottság elképzeléseivel. A kormány elképzeléseit egyébként már tavaly októberben nyilvános vitára kellett volna bocsátani, de ez nem történt meg. A csúszás miatt nem lenne meglepő, ha az eredetileg júliusra tervezett piacnyitási időpont jövő januárra tolódna ki, és az állam piacnyitási elképzelései addig számos változáson esnének át. A Népszabadság tegnapi számában megjelent cikk szerint a nyitás egyik lényeges elme az lesz, hogy jövőre megszűnik az egységes áramár, s helyére regionális tarifa lép. Ez nem példa nélküli gyakorlat, sőt a nyolcvanas évek közepéig tulajdonképpen idehaza is így működött a rendszer. Akkor a földrajzilag nagy területen kevés fogyasztót ellátó szolgáltatók magasabb fajlagos költségeik miatt drágábbak voltak azoknál, amelyek kis helyen láttak el sok fogyasztót, és ezek szerint ez a gyakorlat tér viszsza. Magyarul: a városokban olcsóbb lesz az áram, mint a falvakban; a Tiszántúlon többet kell majd fizetni érte, mint Pest megyében vagy Budapesten.
A liberális gazdaságszemlélet alapvetése szerint egy monopolpiac felszabadítása beindítja a versenyt, a verseny pedig automatikusan javuló szolgáltatást és alacsonyabb árakat eredményez. A gond csak az, hogy kötött infrastruktúrán sohasem lehet teljesen szabad, csupán központilag szabályozott a verseny. A vezetékekhez például mindenkinek, aki be akar lépni az áramszolgáltatás piacára, szabad és egyenlő hozzáférést kell biztosítani, de ez csak a kisebbik feladat. Lapunknak név nélkül nyilatkozó szakemberek szerint ennél sokkal komolyabb probléma kijelölni, mennyi az az áram, amelynek termelését és értékesítését nyugodtan rá lehet bízni a szabadpiacra, és mennyi az, ameny-nyit például rendszer-irányítási okok miatt tilos. – A döntést annak a politikának kell meghoznia, amely eddig a szabályozott verseny szókapcsolatot alig vagy egyáltalán nem használta – érzékeltette ezzel kapcsolatos félelmeit egy informátorunk.
A piacnyitás legnagyobb kérdése, mi lesz a hosszú távú szerződésekkel. Ezeket az állami tulajdonú nagykereskedő és a privatizált erőművek kötötték még a kilencvenes években. Meglétük kiszámítható árakat biztosít, az EU versenyszabályainak azonban nem felelnek meg. Ha azonban ezeket Brüsszel nyomásának engedve egyik pillanatról a másikra felbontjuk, az mindenképpen az árak elszabadulásához vezethet.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
