Úgy látszik, hamar rozsdásodnak a sínek, ebben a folyton párás időjárásban főleg, pedig nincs egy hónapja, hogy nem közlekedik a vonat Kondoros és Kisszénás között. Kondoros nagyközség az Alföldön, annak is jómódúbb részén, Békés megyében, a pompás Szarvas és Békéscsaba között. Az utcák – többnyire – kemény burkolatúak, a házak sem rogyadoznak, mint ahogy az jellemző a magyar sztyepp északkeleti felén. Kondoros jóképű község. Van minden, ABC, rendes kultúrház, vállalkozások, munkalehetőség, sőt némi turizmus is, amelyet főként a betyárlegenda meg a vele összefüggő kondorosi csárda biztosít: ennek kettős kéményébe rejtőzött Rózsa Sándor a pandúrok elől; a rablógyilkos alakját faszobor őrzi az étterem bejáratánál. A fabetyár csuklóján lánc, mellette tábla a mai menüvel (hamisgulyás, rántott tonhal). A csárda boltíves-tornácos, cserépfedeles, puccos; a megeredő esőben áznak oldalán a paprikafüzérek.
Balra, tisztelt utasaink, a lenyűgöző méretű evangélikus templom felhőket csiklandozó tornyával, szemben pedig az elegáns küllemű polgármesteri hivatal. A hivatalban Dankó Béla polgármestertől kérdezzük: mit szól a vasútvonal megszüntetéséhez. Azt feleli, hogy minden megszüntetés, felszámolás a hanyatlás jele, életszínvonal-csökkenéssel jár, és ennek természetesen nem örül a község lakossága és vezetése.
A sínek hamar rozsdásodnak. A Vasút utcán érkezünk az állomáshoz. A Vasút utca igen sáros. Az állomásépület decens, idős hölgy kétségbeesett sminkkel, még rajta vannak a hajdani szépség nyomai (csak az alsó szint faláról mállik foltokban a vakolat). Ezeket a régi, kedves állomásépületeket össze kellene gyűjteni egy fényképalbumba: ha már emlék lesz belőlük, legalább akként becsüljük meg őket. Megkerüljük az épületet, megyünk a váróteremhez. A váróterem ajtaja zárva. „Dohányzásra kijelölt hely”, nyíl mutat a peronra, meg azon is túl, az egész világra.
Három sínpár, macska lopakszik keresztül rajtuk. A váltót szinte hallhatóan rágja a rozsda. Elolvassuk az ablakra ragasztott menetrendet: Kisszénásra nyolc harminckor, tizennégy harmincötkor és tizenhét órakor megy vonat, érkezik onnan hét harminckor, nyolc húszkor, tizenhárom harminckor. Alatta: „Tisztelt fuvaroztatóink! Kondoros állomáson a vasúti árufuvarozás 2003. május 5-től megszűnt. A vasúti fuvarozást Nagyszénás állomásra helyeztük át. Aláírás: MÁV Rt.”
Odébb az illemhely épülete, épp csak bepillantunk, vastagon áll a szemét meg az ürülék a padlón; a falon obligát anarchia- és békejelek. Arrébb komoran állnak a robusztus rakodórámpák és egy hatalmas, bonyolult karám vascső korlátokkal, a képzeletbeli vagonajtóig emelkedő járdával.
– Végül is mi haszna volt ennek a hat kilométeres szakasznak? – kérdeztem a polgármestert.
– Hadd említsek egy helytörténeti mozzanatot: régen a vonalnak közvetlen kapcsolata volt egy keskeny nyomtávú lóvasúttal. Nem állítom, hogy a közelmúltban százszázalékos volt a személyszállítás kihasználtsága, de éppen azért nem volt az, mert szárnyvonalként működött, így elég sokat kellett várni a csatlakozásokra. Mindenesetre innen lehetett Budapestre utazni, ha valaki a kisszénási állomáson átszállt, és úgy ment tovább Mezőtúrra, a Pest felé való csatlakozáshoz. Most reggelenként a vonat még átviszi Kisszénásra a kondorosi vasutasokat, s talán azokat a helyi lakosokat is, akik felkéredzkednek, de ez nem hivatalos információ.
Kisszénás azért számított vasúti csomópontnak, mert volt Kondorosra bekötése, ez a hat kilométeres szakasz. A tanyaközpontban huszonöt ember él, főleg idősek. A maximális utasszám egy vonalon hat fő, az átlag utasszám 0,9 fő. Bár a minisztérium azt ígérte, a megszüntetett szárnyvonalak helyén vonatpótló autóbuszok közlekednek majd, ez e viszonylatban nem lehetséges, Kisszénásra ugyanis közút nem vezet, csak az a három rozsdás sínpár. A tanyaközpontból eddig Kondorosra jártak az emberek vásárolni. Most azt javasolja nekik a MÁV, járjanak az ellenkező irányba. Eljuthatnak Szarvasig, Mezőtúrig. Csakhogy idős emberekről van szó, akik évtizedekig ide jártak, és sokuknak itt laknak a rokonaik.
Csonka János vállalkozó és önkormányzati képviselő úgy véli, e vonal megszüntetése biztosan nem hoz annyi hasznot, amennyi kárt okoz, nemcsak az utazóközönség, hanem az egész környék számára. Hogy megszűnt az árufuvarozás is, az szerinte kilencezer-hétszáz lakost érint érzékenyen, hiszen a felszámolt szakaszon érkezett a nagyközségbe – Csonka János állomás melletti telepére – a fa és a szén, amelyből nemcsak a kondorosiak, hanem Hunya, Örménykút, Kardos és Kétsoprony népe is vásárolt rendszeresen. Eztán Mezőtúron vagy Szarvason ki kell rakni az árut, onnan teherautókkal elhozni. A szállítás drágább és nehézkesebb lesz, így a telepvezetőnek jócskán emelnie kell az árakat.
– Már augusztusban azt mondták, ne rendeljek tehervagont, pedig még nem is esett szó a vonalmegszüntetésről. Felborult a MÁV-nál a teherszállítás rendszere: vagy késve jöttek a szállítmányok, vagy meg sem lehetett rendelni őket. Az utóbbi időben a vasút nagyon megbízhatatlan lett, előfordult, hogy egy szállítmányom öt napig állt Budapesten. Persze visszaestek a megrendelések, és akkor a MÁV végzett egy felmérést, melynek alapján közölte, hogy csekély a forgalom.
Vasutasok mondják, hogy tavaly december közepétől úgy alakította át a menetrendet a vasúttársaság, hogy aki Kondorosról megy Kisszénásra, nem kap közvetlen csatlakozást – órákat állhat a tanyaközpontban.
– Régebben sok más vállalkozóhoz hasonlóan teherautós szállításra voltam berendezkedve. Akkor arra buzdítottak bennünket, térjünk át a vasúti fuvarozásra, mert az olcsóbb, nem környezetszennyező, ráadásul tehermentesíti az utakat. Valóban egyszerűbb, nincs közúti ellenőrzés, tengelysúly-méricskélés. Nyugaton egyre inkább úgy szervezik a közlekedést, hogy amit csak lehet, vasúton szállítsanak a fuvarozók. Én is erre álltam rá, kivontam a forgalomból az autókat, leadtam a rendszámokat. Most megfordult a helyzet. Kinek jó ez?
– Hogyan jutok Kisszénásra?
– Sehogy. Jó terepjáróval, ha van.
– Nincs.
Mikor látja, hogy nem tud lebeszélni, Csonka János lerajzolja: Szarvas felé a negyvennégyesen, s a második parkoló után balra. Úgy teszek. A dűlő egyenes, néhány pocsolyával, ráadásul dupla járda fut a szélén, arra hajtok rá, csak nem szólnak meg érte. Egy idő után elfogy a járda, és egyre sűrűbb, feketébb a sár. Sűrű, fekete, ragadós sár. Csúszik, visít benne a kerék. Munkásruhás ember jön szembe, kerékpárt tolva.
– Messze van Kisszénás?
– Hát az messze. Még négy kilométer onnét, az erdőtől – mutat az ember a háta mögé.
– Végig ilyen az út?
– Nem, az erdő után rosszabb.
Egy intéssel elköszön. Lassan megfordulok. Ma nem jutunk el az úti célunkhoz, úgyhogy hazamegyünk, tisztelt utasaink. Tanyák sorakoznak a dűlő két oldalán. Balra tőlünk jókora döglött patkány fekszik az út közepén, beragadva a sárba; apró lábai égnek állnak.
Folytatjuk
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
