A vadkovász ereje – harmincnégy éves a Magyar Művészeti Akadémia

„Lehet-e nemzet és ember iránt valami jóhiszeműbb, nagyvonalúbb, mint a művészet? Akarhatja-e jobban valami az ember méltóságát, a szabadságát, mint épp a művészet?” – e szavakkal köszöntötte Páskándi Géza a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) megszületését 34 esztendővel ezelőtt. 1992. január 31-én huszonkét jeles alkotó Makovecz Imre vezetésével úgy döntött: a szellem embereinek nem várniuk kell a sorsuk jobbra fordulására, hanem saját kezükbe kell venniük azt. Az évforduló nem csupán egy intézmény, hanem a magyar kulturális önrendelkezés ünnepe is.

A Pesti Vigadó épülete Forrás: Wikipédia

Amikor a Selyemgombolyító falai között, majd a Pesti Vigadó üvegpalotájában az alapítók először összeültek, még egy „fortélyosan elnyomó” diktatúra szellemi hagyatékával kellett megküzdeniük. A rendszerváltozás hajnalán a cél egyértelmű volt: végleg levetkőzni a tiltott-tűrt-támogatott (3T) kultúrpolitika hazug kategóriáit, és elválasztani a valódi művészetet a napi pártpolitikától.

Harmincnégy éves a Magyar Művészeti Akadémia Fotó: Picasa / MMA

Makovecz Imre és társai – köztük olyan személyiségek, mint Gyurkovics Tibor, Szokolay Sándor vagy Melocco Miklós – egy „vadkovászt” akartak őrizni, amelyből a nemzet jövőjének kenyere sül. És a szellemi műhely létrejött a Magyar Művészeti Akadémia képében.

A nemzetben gondolkodás alapvetése

Az egyesületi formában működő szervezet húsz éven át készült arra a szerepre, amelyet ma betölt. Ez az időszak az önszerveződés diadala volt: közel ezer rendezvény, hangversenyek, kiállítások és könyvkiadások fémjelezték az utat. A közösség erejét és morális tartását talán a 2004-es esztendő mutatta meg leginkább. 

A december 5-i, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás fájdalmas eredménytelensége után az MMA még inkább kiterjesztette figyelmét a határon túli nemzetrészekre. Az akadémia a Kárpát-medencei magyar alkotók természetes találkozóhelyévé vált, ahol a nemzetben gondolkodás nem politikai jelszó.

A fordulópontot 2011 hozta el. Bár az alapító elnök, Makovecz Imre már nem érhette meg az áhított köztestületi rangot, szellemi örököse, Fekete György véghez vitte az álmot. Az Országgyűlés döntése nyomán az MMA autonóm alkotmányos köztestületté vált, ezzel a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) azonos rangot kapott a hazai közművelődésben.

Makovecz Imre Fotó: Soós Lajos/MTI Fotószerkesztőség

Intézményi kiteljesedés és társadalmi felelősség

Az elmúlt másfél évtized az intézményi infrastruktúra és a társadalmi bázis megerősítéséről szólt. 

Az MMA ma már nemcsak egy szellemi kör, hanem egy szerteágazó intézménycsalád gazdája, 

amelynek része a Pesti Vigadó, a Műcsarnok, a Hild-villa, valamint a Magyar Építészeti Múzeum és a Művészetelméleti Kutatóintézet, melyek mind azt a célt szolgálják, hogy a magyar kultúra reprezentatív és kutatható legyen.
Kiemelkedő jelentőségű az a szociális és szakmai védőháló is, amelyet az akadémia az alkotók köré font. A 2013-ban alapított köztestületi díjak, a Nemzet Művésze kitüntetés, valamint a 2018-tól bevezetett művészjáradék és a fiatalokat segítő művészeti ösztöndíjprogram valódi egzisztenciális biztonságot és megbecsülést ad a magyar művészvilágnak.

Fényháló a Kárpát-medence felett

Az MMA 34. születésnapján a tagság már nemcsak a fővárosra koncentrálódik. A 2022-ben létrehozott regionális munkacsoportok Debrecentől Pécsig, Győrtől Szegeden át Veszprémig biztosítják, hogy a „népszellem reprezentációja” ne csupán a központ privilégiuma legyen.
A ma élő három alapító tag – Bodonyi Csaba, Melocco Miklós és Schrammel Imre – jelenléte emlékeztet minket a harmincnégy évvel ezelőtti szellemre. Makovecz Imre szavai ma is érvényesek: a cél egy olyan fényháló fenntartása, amely erővel, bizalommal és reménnyel tölti fel a szülőföldet. A Magyar Művészeti Akadémia ma is ezen a hálón dolgozik, őrizve a nemzeti vadkovászt.
 

Az MMA alapító tagjai (1992): Bak Imre, Balassa Sándor, Bertha Bulcsu, Bodonyi Csaba, Bozay Attila, Csaba László, Deim Pál, Finta József, Gerzson Pál, Gyarmathy Tihamér, Gyurkovics Tibor, Kerényi József, Kokas Ignác, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Páskándi Géza, Schéner Mihály, Schrammel Imre, Somogyi József, Szokolay Sándor, Tornai József, Vigh Tamás.