Hiller, a láthatatlan pártelnök

Egyszerűen alkalmatlan volt a pártelnökségre Hiller István – a lapunk által megkérdezett MSZP-s politikusok egybehangzó álláspontja ma ez a szocialisták februárban távozó vezetőjéről. Amellett, hogy Hillernek a párt székhelyét, nevét, jelképét megváltoztatni akaró szimbolikus kezdeményezései sem valósultak meg, kommunikációs nehézségekkel és botrányok sorával kellett megküzdenie kétéves munkája során.

Kovács László tevékenysége végén általános vélekedés volt a Köztársaság téren, hogy pártelnöki teljesítménye alulmúlhatatlan, az ő időszakára jellemzőnél kevesebbet nem lehet foglalkozni az MSZP-vel, Hiller Istvánnak ez mégis sikerült – foglalta össze véleményét egy név nélkül nyilatkozó szocialista politikus az MSZP éléről a február 24– 25-i kongresszuson távozó képviselőről. Forrásaink szerint a jelenlegi oktatási és kulturális miniszternek semmiféle tekintélye nem volt a szocialisták körében, egyszerűen alkalmatlan volt a nagyobbik kormányzó párt irányítására, gyenge vezető volt, akinek nincs sok köze a pártügyekhez, éppen ezért nem is csinált semmit.
– Miniszteri kinevezése óta már az elnökségi üléseken sem jelent meg – szemléltette Hiller szakmaiságát egyik informátorunk, aki szerint mindent elárul az a tény, hogy a választási felkészülés során Gyurcsány Ferenc irányította a pártot, aki például Hiller megkérdezése nélkül ültette kampányfőnöki székbe Szigetvári Viktort. Az általunk megkeresettek egybehangzó álláspontja szerint a távozó elnök elveszett a miniszterelnök árnyékában, a választási győzelemben nem volt szerepe.
A visszafogott vélemények úgy szólnak: oktatási és kulturális miniszterként jól látja el feladatát a politikus, ám az „elnökség nem az ő pályája volt”, ugyanis nem volt hozzá „politikai karizmája”, hogy az MSZP-n belüli érdekcsoportokkal kompromisszumos megállapodásokat tudjon kötni. – Minden probléma ebből származott – közölte egy befolyásos szocialista honatya, aki úgy vélte, az elnök a liberálisabb vonalat képviselő Gyurcsánnyal és Lendvai Ildikóval túl sok engedményt tett a koalíciós partnernek.
A pártelnök több, az MSZP megújulását szimbolikusan kifejező kezdeményezéssel is próbálkozott, álmai közül semmi sem vált valóra. Egyik első, elnökként tett nyilatkozatában 2004 őszén arról beszélt, a szocialisták Köztársaság téri székházát „avíttnak, réginek és drágának” tartja, ezért onnan „mindenképpen ki kellene költözni”, lehetőség szerint már 2006-ban. Két évvel később egy dolgozatában két hasonlóan fontos változtatási szándékáról is nyilatkozott, mégpedig arról, hogy a Magyar Szocialista Párt nevét és jelképét (a vörös szegfűt) is le lehetne cserélni. A szocialistákat papíron irányító Hiller ötletelését a minap az MSZP frakcióvezetője, Lendvai Ildikó tette helyre, amikor is kijelentette: „névváltozásról, költözésről, új jelképről, pártegyesülésről biztosan nem lesz döntés a kongresszuson”.
Hiller több mint kétéves elnöksége szocialista politikusok szerint nem szimbolikus kísérleteinek kudarca miatt értékelhető enyhén szólva nehezen. Bár megválasztásakor hozzáértő, profi, meggyőző párt építését ígérte, ebből nem sok valósult meg. Súlyos működési zavarokkal küzdenek az MSZP helyi szervezetei, amelyek a választások közötti időszakban gyakorlatilag nem fejtenek ki érdemi tevékenységet, Hiller István kétéves elnöksége alatt gyakorlatilag lenullázták magukat. A politikus kommunikációs szédelgései mellett (egy alkalommal a kérdező riportereket is megnevettette, amikor kijelentette: az MSZP romapolitikája dokumentumok formáit öltötte) felróható neki, hogy elnöksége alatt zajlott le a párt életében példátlan vasi botrány, amikor is az egész megyei szervezetet voltak kénytelenek feloszlatni a belső ellentétek miatt.