Holdkórosok

Ismét verseny kezdődött a nemzetek között a holdra szállás elsőségéért. Azt gondolnánk, hogy ennyi évvel az első sikeres kísérlet után mi sem lehet könnyebb feladat. A helyzet azonban nem egyszerű: Amerika kénytelen visszanyúlni 1972-ben lezsírozott technológiájához, az oroszoknak van újabb, de a pénzhiány miatt valakivel szövetkezniük kell, a kínaiak egyik fő célja, hogy a Kelet vörös című dalt sugározzák a Holdról, míg az indiaiak azzal vannak elfoglalva, hogy hogyan mondják az űrhajóst szanszkritul. Miközben a svédek kis piros házat lőnének a világűrbe.

Egyesült Államok, 2020
Az amerikai űrhivatal (NASA) 2020-ig tervezi, hogy űrhajósai visszatérnek a Holdra. Ez csaknem fél évszázados szünetet jelent az „emberes” holdutazások történetében: Eugene Cernan és Harrison Schmitt 1972. december 14-én másztak vissza holdkompjukba, amellyel visszatértek űrhajójukba – ők voltak a legutolsó asztronauták, akiknek csizmája nyomot hagyott a Hold felszínén.
Éppenséggel a NASA nem henyélt e kényszerpihenő alatt sem, ám most mégis egyre többen vélik úgy, hogy a stratégiai irányváltás, amelynek eredményeképp beköszöntött az űrsiklók kora (és ezzel egy időre lekerültek a napirendről a bolygóközi űrutazások), elhibázott volt. Legalábbis az amerikaiak most viszszakanyarodnak az Apollo-program filozófiájához, és a távolabbi célok elérését ígérő új űrjármű fejlesztésébe kezdtek. De Houston, van egy kis gond: 1981, az első űrsikló üzembe állítása óta az Egyesült Államok nem fejlesztett új űrhajót, ami igazából azt jelenti, hogy a holdra szállást illetően Amerika épp ott tart, mint 1972. december 14-én. A 2020-as céldátum ezért reálisnak tűnik, főként ha számításba vesszük, hogy ezúttal nemcsak a holdra szállás a cél, hanem az is, hogy állandó űrbázist hozzanak létre a felszínén. Ez a bázis „ugródeszkául” szolgálhat majd a későbbre tervezett Mars-utazáshoz is.

Oroszország, 2015
Akárcsak az első szputnyik 1957-es fellövése idején, az oroszok ezúttal is nyerésre állnak az űrversenyben – más kérdés, mennyire lesznek képesek finanszírozni szépreményű terveiket. Az orosz szövetségi űrhivatal arról álmodozik, hogy már 2015-ben embert küld a Holdra. Mivel az oroszok sosem mondtak le annak a rakétatechnológiának a fejlesztéséről, amellyel e tervek megvalósíthatók, most helyzeti előnyben vannak az amerikaikkal szemben, ám a kormányzati források szűkössége valószínűleg arra kényszeríti majd őket, hogy más országokkal szövetkezzenek terveik elérésében. Van választék: az Európai Űrhivatal (ESA), a NASA és a kínaiak egyaránt vevők erre a technológiára; az még nem világos, hogy miképpen is alakulnak majd az űrkolónia megépítését célzó nemzetközi szövetségek. Tavaly decemberben az amerikai Associated Press jelentette, hogy az orosz űrhivatal tárgyalásokat folytat a NASA-val, hogy a holdprogramhoz felhasználható technológiáját megossza az amerikaiakkal. Ugyanez év júniusában viszont arról szóltak a híradások, hogy Moszkva és Peking kiszélesíti űrkutatási együttműködését. Az orosz álom szintén az, hogy ember szálljon a Marsra: ők ezt a feladatot 2020 és 2030 között látják megvalósíthatónak.

Kína, 2024
Kína csak 2003-ban lőtt először embert a világűrbe (harmadikként a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok után), de úgy tűnik, eltökélt abban, hogy az elkövetkező két évtizedben behozza lemaradását Amerikával és Oroszországgal szemben. Egyes jelentések szerint Peking már 2017-ben képes lesz űrhajósait a Holdra juttatni, ám az optimista híradásokat nem árt fenntartásokkal fogadni. A kínai űrhivatal igazgatóhelyettese például 2001-ben azt mondta, hogy mindez már 2005-re valósággá válik, de aztán valahogy mégsem lett belőle semmi. Reálisabb elképzelésnek tűnik a másik gyakran hangoztatott dátum, 2024. Mindenesetre Kína várhatóan már az idén fellövi első, Hold körüli pályára szánt szondáját, amely a tervek szerint háromdimenziós képeket fog a Földre sugározni az égitest felszínéről, feltérképezi egyes részleteit, méri a talaj tömörségét – mindez nyilvánvaló előkészület arra, hogy megfelelő leszállóhelyeket jelöljenek ki. A legnagyobb fegyverténye a Chang’e I névre keresztelt műholdnak azonban minden bizonnyal az lesz, hogy a közönség szavazatai alapján összeállított dalokat fog visszasugározni a Földre. A hírek szerint a legnépszerűbbnek Az én csodálatos szülővárosom és a A szeretem Kínát címűek bizonyultak, de természetesen a kínai himnusz is része lesz a repertoárnak, ahogy a Kelet vörös című dal is, amelyet 1970-ben Kína első szatellitje is sugárzott már az értetlenkedő imperialistáknak. Lenin ilyen totális világforradalomról nem is álmodhatott.

Európa, 2020–2030
Nos, természetesen a nagyok között meg kell említenünk az Európai Űrhivatalt (ESA) is, hiszen 2001-ben Brüsszel grandiózus programra adta áldását: az Aurora terv szerint az unió 2030-ig embert küld a Marsra. Ezt persze számtalan egyéb küldetés előzi majd meg. Ezek egyike az ExoMars program, amelynek keretében távirányítású Mars-járót küldenének a vörös bolygóra, amely az amerikai szondákhoz hasonlóan kutatná a bolygó felszínét. A következő lépés olyan Mars-jármű lenne, amely vissza is térne a Földre, és kőzetmintákat hozna a bolygóról. Két ilyen szonda startolna 2011 és 2017 között: a visszatérést biztosító eszköz egyben a próbaüzeme volna annak a technológiának, amelynek segítségével a 2030-ban a Marsra lépő űrhajósok is esetleg viszontláthatnák majd családjukat. De előtte még automata bázist telepítenének a bolygóra 2020 és 2030 között, valamint ez idő alatt szállna a Holdra az ESA első űrhajósa is – többek között a marsbéli utazás technológiáját tovább finomítandó. Mindeközben az egyes tagállamok saját programjaik megvalósításán is serénykednek, ezek közül talán a svéd ötlet a legelgondolkodtatóbb: ők egy nemzeti jelképüknek is tekinthető, kis piros házat juttatnának a Holdra. Persze nem fából készült házra kell gondolni, hanem egy felfújható változatra, amely tulajdonképpen a benne megbúvó holdszondát védené a földet, akarom mondani holdat éréskor. Ikea-érzés a világűrben: kell ennél több?

India, 2020
India a legújabb játékos a holdra szállásért folytatott versenyben. Tavaly novemberben az indiai űrhivatal (ISRO) közzétette ambiciózus tervét, amely szerint első indiai űrhajósukat 2014-ben fellövik az űrbe. Hat évvel ezt követően az indiai nem tudom micsodák már a Holdon sétálgatnának: nem, nem elírás, az indiai program, amely nem tervez igénybe venni külföldi segítséget, annyira öntudatos, hogy célul tűzte ki azt is, megalkotja az asztronauta szó szanszkrit megfelelőjét a holdra szállásig. A Hindustan Times híradása azt sejteti, hogy a többi már szinte gyerekjáték. A lap szerint hamarosan „űrkapszulát” lőnek ki a világűrbe, amely bolygónkat megkerülve visszatér a Földre. Az egymást követő fellövések után a kapszula egyre tovább maradna Föld körüli pályán, mielőtt visszahullana a légkörbe. „A holdutazás hosszabb ideig tartó küldetést jelent majd” – jegyzi meg optimistán a lap. Mindenesetre a tavalyi rajtnál G. Madhavan Nair, az ISRO elnöke a lapnak kijelentette: „Ha az ember nem merészkedik a világűrbe, nem lesz fényes a jövő.” Hát akkor, arccal a világűr felé!