Keserű pirulák

k ö n y v e s h á z

A Kádár-korszak elején születtem, vagyis évtizedekig éltem távol a politikától és a történelemtől a hamis biztonságot adó, látszatra moccanatlan, gondtalan langymelegben. A magamfajtával nem könnyű megértetni, hogy a történelemnek, a politikának nincsen vége, amíg csak élek, nem tudom kikapcsolni, mint egy kávédarálót, és nem is nézhetem végig úgy, mint kosztümös kalandfilmet a tévében. És nem jön el a pillanat sem, amikor végre hátradőlhetek vagy hátat fordíthatok, hogy úgymond csak a magam dolgával törődjek. Hányszor kérdeztem már, hányszor kérdeztük már magunktól, mit tehetnénk, mit kellene máshogy mondanunk, mennyire kellene még inkább a falhoz lapulnunk, pontszerűvé zsugorodnunk, hogy békesség meg demokrácia meg újra egybeforrt nemzet legyen, hogy a tévéből ne mindig velünk elégedetlen, valamiért mindig minket okoló megmondóemberekkel nézzünk farkasszemet.
Tóth Gy. László politológus hálátlan feladatot vállalt magára. Ő azok egyike, akik többek között a Magyar Nemzetben megjelenő politikai publicisztikáikban időről időre, imponáló következetességgel, beadják a magamfajtának meg persze a fontos embereknek is a keserű pirulát. Mert ma úgy élünk együtt a politikai kettészakítottsággal, a már megünnepelt, de meg nem valósított rendszerváltással, a notórius hazudozással, az erkölcstelenséggel, a kontraszelekcióval, mint valami gyógyíthatatlan betegséggel, miközben mindennap arra ébredünk, hogy végre egészségesek szeretnénk lenni. Tóth Gy. László nemrégiben megjelent Rianások című kötete nehéz időszakot, a négyéves permanens politikai kampány két utolsó drámai évét (2004–2006) öleli fel az áprilisi választások utánig. Publicisztikái, melyek közül négyet Kaslik Péter, a Torontóban élő jogász társszerzőként jegyez, a Magyar Nemzetben, a Heti Válaszban és a Demokratában jelentek meg. A kötetben helyet kaptak Tóth Gy. idézetgyűjteményei és négy interjú is. Ha Körmendy Zsuzsanna esszéi napi környezetükből és aktualitásukból kiszakítva a szürreális és az abszurd regény világába vezetnek, hát Tóth Gy. kötete inkább magas színvonalú krimi. Akár a Columbo-filmekben, tudjuk már, ki a gyilkos, mégis szívesen bejárjuk vele az utat, amely józan, gyakorlatias, de nem földhözragadt, igaz, gyakran közel sem megnyugtató válaszokat ad a miértekre, a hogyanokra, s közben nem engedi sem hamis illúziókba, sem hamis csüggedésbe kalandozni az olvasót.
Balliberális lőállásokból előszeretettel támadják a jobboldali sajtót és a jobboldali értelmiséget azzal, hogy folyton egy szólamban énekelnek. Pedig Tóth Gy. írásaiban a szerző elkötelezett, nyíltan és következetesen vállalt jobboldalisága ellenére sem kell nagyítóval keresni a belső kritikát. Sőt gyakran érezzük, hogy némely, a következetességet, a széles látókört, a tisztánlátást, az eredményes munkát számon kérő írásának első számú címzettje a Fidesz vezetése. Talán nem ártott volna, ha egy-egy kritikus mondatára korábban felfigyelünk, és interjúkban, riportokban, véleménycikkekben, vitákban alaposan kibontunk, körüljárunk egy-egy általa felvetett témát.
A folytonos gyürkőzésben, a felszíni kudarcok elszenvedése közben alig vesszük észre, hogy évek alatt sokunk gondolkodása a politikáról mélyült, árnyaltabb lett, nagyobb a hajlamunk és a képességünk arra, hogy folyamatokra figyeljünk, hogy a szellem világa és a politika lehetőségei között összefüggéseket lássunk. Tóth Gy. maga is ezen az úton jár.
(Tóth Gy. László: Rianások. Kairosz Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 3200 forint)