Komoly harc folyik az ukrán áramért

Komoly vitában foglalt állást a Magyar Energia Hivatal, amikor helybenhagyta az ukrán– magyar villamosenergia-határkeresztező kapacitások elosztását. A hivatal az Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft. kérelmére indított vizsgálatot, szabályos volt-e az a határozat, amely szerint ők csak száz megawattig kapnak lehetőséget a szállításra, míg a Kapolyi László nevével fémjelzett System Consulting 350 megawattnyi kapacitást köthetett le – olcsón.

Nem először fordul elő, hogy vita támad az áramimportőrök között arról, ki milyen arányban férhet hozzá az ukrán határt keresztező távvezetékhez. Ukrajnából egyedül a burstini erőműből lehet áramot importálni Magyarországra. A határkeresztező kapacitások szűkössége miatt mindöszsze 455 megawattnyi villamos energia érkezhet ezen az úton, s a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) a gyakorlat szerint annak arányában osztja szét ezt a kereskedőcégek között, hogy kinek milyen kapacitásra van szerződése az ukrán exportőrrel. A gond csak az, hogy utóbbi olykor vita tárgya.
A Magyar Energia Hivatalnak (MEH) most az Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft. (EMFESZ) kontra System Consulting ügyben kellett döntenie. Az EMFESZ azért fordult a hivatalhoz, mert a kért kétszáz megawatt helyett csupán száz megawattnyi kapacitást ítélt meg számára a Mavir. Az egykori ipari miniszter, ma a szocialista frakcióban helyet foglaló Kapolyi László nevéhez köthető System Consulting viszont 350 megawattnyit kapott. A MEH ezt az elosztást szabályosnak ítélte azzal, hogy a rendszerirányító mindkét félnek pontosan annyi hozzáférést biztosított, amennyit az lekötött. S mivel a hivatalos papírok szerint a System Consultinggal 350, az EMFESZ-szel viszont csak 100 megawattnyi áram eladásáról szerződtek az ukránok, utóbbi a hivatal szerint nem is kaphatott ennél több áram szállítására határkeresztező engedélyt. Borisz Sesztakov, az EMFESZ kommunikációs vezetője lapunknak elmondta: tiszteletben tartják a döntést, de nem nyugszanak bele. Állítása szerint ugyanis cége tavaly év végén 200 megawattnyi áram megvásárlására szerződött, de az ukrán fél később módosította a megállapodást. Így lett a kétszáz megawattból végül csak száz, s mivel ez az EMFESZ szerint jogellenes, készek az ukrán bíróság elé vinni az ügyet. Az esettel foglalkozott az ukrán sajtó is. A Kommerszant-Ukraina hétfői cikke azt sejteti, hogy az erőmű szeretett volna az EMFESZ-szel nagyobb tételre szerződni, s szerette volna feljebb tornázni a termelői árat is, de ez Kapolyi László és a Magyar Villamos Művek (MVM) vezetőinek ellenállásán elbukott.
A történet igazán fontos kérdése alighanem az, mi jó a magyar kisfogyasztóknak. Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője tegnap sajtótájékoztatót tartott az ügyben, és ebben a fent említett ukrán lapértesülésekre hivatkozva felvetette, hogy ha Kapolyi cége (mivel olcsón szállít) hatással van a magyar villamosenergia-árakra, akkor a kormány miért készül a villany árának emelésére. Ha viszont a szocialista képviselő cége nincs hatással a magyar áramárakra, akkor az a kérdés, hogy egy állami vállalat miért lobbizik egy privát cég érdekében, és miért nem az emberek érdekeit tartja szem előtt.
Az MVM reagálásából az derül ki, hogy ez esetben a privát cég és a fogyasztók érdeke egybeesik. Kapolyi társasága ugyanis nemcsak messze a regionális piacok árai alatt vásárolja Ukrajnában az áramot, de olcsón is adja azt el Magyarországnak. A pontos számok nem ismertek, információink szerint a System Consulting kilowattóránként kilenc-tíz forintért adja el az MVM-nek az általa nagyjából 8 forintért vásárolt áramot. Az EMFESZ ugyanakkor hangoztatja, őket senki nem kérdezte meg, hajlandók-e, s ha igen, mennyiért szállítani a közüzem számára. Borisz Sesztakov állítja, képesek és hajlandók lennének ugyanannyiért behozni az áramot, mint a System Consulting – akár úgy is, hogy veszteségesek. Kérdés, hogy meddig. Az EMFESZ számára az ukrán erőmű ugyanis kétszer annyiért adja az áramot, mint Kapolyi cégének.
Kapolyi László cége olcsón szállít tehát, s ez segít elfogadható szinten tartani a hazai közüzemi árakat. Az összképet árnyalja, hogy a képviselő érdekeltségében nem csupán egy System Consulting elnevezésű cég van, hanem kettő. Az egyiket idehaza jegyezték be, a másikat az Egyesült Államokban. A lánc úgy épül föl, hogy a magyar System Consulting megveszi az áramot Ukrajnából, változatlan áron eladja az amerikainak, s az adja tovább az energiát az MVM-nek. Mivel az amerikai System Consultingot az adóparadicsomként jegyzett Delaware államban regisztrálták, felmerül a gyanú, hogy szerepe az adó minimalizásában van. Kapolyi László szerint nem, az amerikai System Consulting rendesen adózik, tavalyelőtt például 230 ezer dollár fizetett be az amerikai adóhivatalnak. – Az amerikai Systemet azért kellett létrehozni, mert a dollárért vásárló és értékesítő magyar Systemnek a kilencvenes évek közepén rendkívüli kockázatot jelentett, hogy a magyar külkereskedőkhez befolyó valutát azonnal át kellett váltani forintra. Akkoriban ugyanis nem volt meglepő, ha a kormány egyik pillanatról a másikra húsz százalékkal értékelte le a forintot, s ezt a cég nem bírta volna ki. Inkább megalapítottam az amerikai társaságot, ami nem volt kitéve e kockázatnak – állítja Kapolyi.
Kérdés, hogy az amerikai Systemre miért van szükség ma is, amikor már magyar társaság is tarthatja dollárban a pénzét, ráadásul a hazai költségvetésnek nyilván nagyobb szüksége lenne a magyar System Consulting Zrt. adóforintjaira, mint az Egyesült Államoknak. Kapolyi azt mondja, Brüsszel miatt nem tud váltani. – A hosszú távú áramvásárlási szerződést az amerikai System kötötte az MVM-mel. Ha megpróbálnánk újrakötni azt, a hosszú távú szerződések ellen egyre keményebben fellépő EU biztosan megvétózná. Hosszú távú szerződés nélkül pedig emelkedne a beszerzési ár – állítja Kapolyi László.
Az ukrán–magyar áramkapcsolat, s benne a System Consulting szerepe 1993-ban kezdődött, amikor Oroszország leválasztotta saját rendszeréről Ukrajnát, és vele Magyarországot is. Az orosz irányból érkező áram kiesését csak üggyel-bajjal volt képes megoldani a rendszerirányító, ezért új beszerzési forrás után kellett nézni. Így került a képbe a határtól mintegy ötszáz kilométerre lévő burstini erőmű s vele Kapolyi cége. A System Consulting egyrészt orosz szenet adott el a tüzelőanyag-hiánnyal küzdő erőműnek, másrészt áramot vett tőle, amelyet felkínált a szorult helyzetben lévő MVM-nek. A szállítások 1995 szeptemberéig gond nélkül zajlottak, akkor azonban hazánk csatlakozott az európai áramrendszerhez, ez fejlesztéseket követelt meg az ukrán oldalon. Ezt a System Consulting végezte el. Ennek nyomán 2003 óta egyetlen helyett már két vezeték feszül az erőmű és a határ között, így teljesülnek az európai biztonsági követelmények. A fejlesztés a Systemtől komoly beruházásokat igényelt, s a társaság azért kapott hosszú távú, 2015-ig élő, 350 megawattról szóló áramvásárlási szerződést az MVM-től, hogy a befektetései megtérüljenek.