Könnyű szél

Kulturális lebeszélő

Magyar filmszemle
Hagyja ki! Egy pillanatig se hezitáljon, csak két indokot mondok: filmeket vetítenek, ráadásul magyar filmeket…
Mint tudjuk, a film nem művészet. Hajdanán nagy-nagy protekcióval került ez az öszvér műfaj a művészetek kategóriájába, elsősorban üzleti és politikai okokból (Lenin kedvence). És hogy a mai napig sem változott a besorolása, az csak a könyvtári dolgozók ellenállása miatt van, akik érthetően ódzkodnak mindenfajta átrendezéstől.
Hogyan is nevezhetnénk művészetnek azt, amit 990 forintért megvehetünk DVD-n?! Bezzeg egy Munkácsy-képért százmilliót is fizethetünk! Most abba ne menjünk bele, hogy művészet-e egy Munkácsy-festmény, de az tény, hogy drága.
A film mozgás, szokták mondani szakmai körökben, s ezért leginkább a lóversennyel és a baseballal áll rokonságban.
Van-e a filmnek üzenete? Mi a célja? Gyakori és fontos kérdések ezek. Üzenete mindennek van, a filmeket kivéve. Legalábbis ha nem szakítják meg reklámok. Célja egyértelműen és világosan az Oscar-díj, illetve nálunk a filmszemle. Egyes kritikusok szerint a film burkoltan szexuális felvilágosításra is törekszik, de szerintem ez csak egy imázskampány része.
A magyar filmre mindezek hatványozottan érvényesek. A magyar film nemcsak nem művészet, de nem is üzlet. Célja a filmszemle, illetve még több filmszemle. A sikeresnek kinevezett magyar filmek bejárják a világ filmszemléit és fesztiváljait Hradec Královétól Kuala Lumpurig, majd három hónap múlva kikötnek a Duna Televízió éjszakai műsorsávjában. Készülnek úgynevezett közönségfilmek is, de nem a közönség számára, hanem elsősorban a kritikusok bosszantására.
Az idén harminc kísérleti filmet mutatnak be, összhangban a kormány reformjaival. Jó, tudom, ezekre a vetítésekre eddig is csak azok mentek be, akik kiszorultak a büféből, de azért jobb inkább otthon maradni, mert véletlenül is betévedhet az ember, illetve a bamba megtévesztett tömeg is magával sodorhatja.
Persze a filmeken kívül sok más csapás is érheti azt a szerencsétlent, aki mégis beszédül egy ilyen magyar filmszemlére. Bármilyen óvatos is valaki, nehéz elkerülni, hogy ne keveredjen beszélgetésbe filmesekkel. És akkor olyan szavakat kell használnia, mint például életmű, alkotás, oeuvre, melyeket normális ember csak akkor vesz elő, ha rokonságában most halálozott el egy filmes fekete bárány, vagy szexjellegű programot tervez egy főiskolás lánnyal.
Olyan apróságokról már ne is beszéljünk, hogy Hiller István elviszi előlünk az utolsó szendvicset, vagy Andy Vajna beleszivaroz a képünkbe.
Szóval támogassa a kultúrát és formálja a közízlést: maradjon otthon!

Rómeó és Júlia
Hölgyeim, uraim, önök bizonyára intelligens emberek, olyanok, akik meghallgatják mások véleményét. Nagyon kérem, ne menjenek el megnézni a Rómeó és Júlia című színdarabot.
Sajnálatos, és bizonyára zaklatott korunk beteges ízlésvilágát tükrözi, hogy milyen sokan ismerik ezt az érdemtelenül felkapott szentimentális melodrámát. Ha egy szóval kellene jellemeznem a kimondhatatlan nevű brit szerző eme korai zsengéjét, csak annyit mondhatok, nomen est omen: tragédia.
Dramaturgiai szempontból teljes dilettantizmus, hogy a főszereplők a végén meghalnak. A nyelvezetről ne is beszéljünk, mert aki hallott már Arany János-fordítást, az tudja, mire számíthat, aki nem, az meg örüljön. Az, hogy a Rómeó és Júliát Mészöly Dezső fordította, csak kivételt erősítő szabály.
Bár a darab tulajdonképpen egy tinédzser love story – amely ideális lehet ifjúsági előadásnak, esetleg vetített élőképes bemutatónak –, a színházak érthetetlen módon komolyan veszik, sőt érett színészekkel játszatják el a gyerekszerepeket. Ráncos Júliák és tokás Rómeók izzadnak és hörögnek, és szünet csak másfél óránként van. Akinek arra támad gusztusa, hogy testes hölgyek és urak egymás iránti imádatát nézze, annak ott van az opera. De persze az is csak ha nagyon muszáj: új ruha, társadalmi esemény vagy ilyesmi, mert egyébként azt sem ajánlom. És persze nem ajánlom Shakespeare más darabjait sem, de Moliere, Csehov és a többi hozzájuk hasonlóét sem. Sőt ha teheti, ha egy mód van rá, egyáltalán ne menjen színházba. Kedvesével sem. Csalódottan venné tudomásul, mennyire korlátozottak cselekvési lehetőségei például egy mozihoz képest. Amit szintén nem ajánlok persze…