Szűk évtizede miként lett önkéntes száműzött?
– Néhány hónap alatt minden megváltozott az akkori Ferencváros körül. 1997 májusában egy csupa magyar játékosból álló, fiatal, lendületes, válogatottak sorát felvonultató, motivált csapat nyerte meg a BSE elleni ötödik mérkőzést a Városmajorban. Az év nyarán a társaságból sokan csatlakoztak az Európa-bajnokságra készülő válogatotthoz. Én a játékosokkal legközelebb csak szeptemberben találkoztam. E néhány hónap alatt a szerény, nagy terveket szövögető bajnokcsapatból „sztárcsapat” lett. Ezen a helyzeten még úrrá tudtam volna lenni, ha a szakosztályvezetés támogat a munkámban. A szakmai szempontok azonban egyre kevésbé érvényesülhettek, amikor pedig beköszöntött a Szabadi Béla nevével fémjelzett új vezetési modell a Ferencvárosnál, én rövid úton, az idény végén azonnal távoztam.
– Máshonnan nem keresték?
– De igen, több helyről is. Ám egyrészt nem akartam lesben állni a kollégák állására, másrészt akkoriban nagyon megcsömörlöttem az úgynevezett professzionális kosárlabdázásról, ahol csakis a pénzügyi szempontok számítottak és számítanak ma is. Harmadrészt a feleségemmel 1995-ben elindítottuk a Csata utcai iskolában a sportiskolai modellre épülő utánpótlás-nevelést. Nem akartam Budapestet elhagyni, a családomtól távol élni.
– Nem érezte visszalépésnek csakis gyerekekkel foglalkozni?
– Véletlenül sem, azzal foglalkozhattam, amihez igazán értek, és amit igazán szeretek. Ráadásul már akkor lehetett látni, hogy alakulóban van egy roppant tehetséges korosztály, az 1986-os születésűek.
– Az erre a magra épülő válogatott 2004-ben az ön vezetésével harmadik lett az U18-as Eb-n, ám ön egy évvel később leköszönt. Nem túl korán, hiszen a csapat 2006-ban Székely Norbert vezetésével a húszévesek között ezüstérmet szerzett?
– A külső szemlélő értékelheti így, ám én személy szerint ugyanazt éreztem, mint a Ferencvárosnál. Ha a csapat ugyanazzal az alázattal, lelkesedéssel folytatja a munkát, akkor 2005-ben az ifjúsági világbajnokságon érmesek vagyunk. A nyolcadik hely sem volt csalódás, ám én úgy éreztem, ez a csapat már nem az én csapatom. Ami igaz is volt, mert a társaság szétszóródott különböző klubokba, s az nem az én stílusom, hogy négy hét alatt tegyek csodát. Ennek ellenére minden tekintetben elismerem Székely Norbert munkáját, szívből gratulálok neki a második helyhez.
– Nem ellentmondás, hogy 2006 nyarán a Vasas edzőjeként ismét profiszinten vállalt munkát?
– Nem, sokkal inkább nagy lehetőség. A sportiskolai rendszer ugyanis változatlan, csak éppen gazdagodott egy élvonalbeli klubbal, ahol a középiskolát befejezett, az ifjúsági korosztályból kiöregedett játékosok a felnőttek között is együtt szerepelhetnek.
– Nem aggasztja, hogy a Vasas-Csatának ugyanúgy az Euroleasing a támogatója, mint a Sopronnak?
– Ha arra gondol, hogy a tehetséges játékosokat átirányíthatják Sopronba, akkor nem a válaszom. Vagy ha ez megtörténne, akkor már aligha én vagyok a csapat edzője. Ezzel szemben én úgy látom, hogy az Euroleasing partner egy hosszú távú terv megvalósításában.
– Amelynek az a célja, hogy bebizonyítsa, saját alapokra építve is lehet eredményt elérni?
– Nagyjából igen. A kosárlabdázásban ugyanis, csakúgy, mint az általam csak kóklernek nevezett társadalomban, minden a feje tetejére állt. A szakma, az érték semmit nem számít, csak a pénzhatalom dönt. A hazai bázist felélve a klubok az ismeretlen külföldi játékosokra építkeznek. Régen az alapozás augusztusban a tornateremben kezdődött, ma pedig csak szeptemberben, a Ferihegyi reptéren. Majd a csapatépítés úgy folytatódik, hogy az edzők csalódottan szembesülnek azzal, nem ugyanaz a játékos érkezett a messzi idegenből, mint akit videokazettáról megismerni véltek.
– Nem elég egy klubnál rendet tenni, szövetségi szinten kellene változásokat elérni. Lát erre esélyt a mostani zűrzavarban?
– Edzői pályám, tapasztalataim alapján azt mondhatom, minél nagyobb a válság, annál radikálisabb beavatkozásra van szükség. A szövetség helyzetének jellemzésére már nincsenek is jelzők, teljes pusztuláshoz vezet, ha nem lesz hathatós változás. Tartok tőle, hogy érdemi megtisztulás helyett továbbra is érdekcsoportok háborújának lesz színtere a szövetség, amitől én igyekszem magam távol tartani.
– Ezért nem élt az óvás lehetőségével a múlt hét végén a Diósgyőr elleni mérkőzésen, ahol a vendégek között vitatható játékengedélyű játékosok léptek pályára?
– Igen. Én a játékosaimat a mérkőzésre készítettem fel, nem pedig arra, ügyeskedéssel miként lehet két pontot szerezni. Ha tizenéves fiatalokat erre nevelnék, miként nézhetnék a szemükbe?
– Azért ön is változik. Kemény ember hírében áll, ám az ősszel adott gyors nyilatkozataiból kész geggyűjtemény állítható össze.
– A helyzet annyira siralmas, egyenesen tragikomikus, hogy az ember kínjában kénytelen humorizálni. Ezeket a mondatokat talán nem is annyira a külvilágnak, mint a magam megnyugtatására szánom.
origo.hu
Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai
