Az évekig jól működő szűrővizsgálati hátteret a főváros nyolcadik kerületében megszüntették. A helyette beállított mobil szűrőbusz rövid ideig működött, majd eltűnt a 103 millió forinttal együtt, amelyet ráfordítottak. A mi adóinkból, járulékainkból befizetett pénz teremtett erre is fedezetet, ugyanakkor nincs információ arról, hogy a szexiparban dolgozók egyáltalán fizetnek-e egészségügyi járulékot.
Közpénz az a 45 millió forintnyi vissza nem térítendő állami támogatás is, amihez a prostituáltak érdekvédő szervezete nemrégiben hozzájutott. Beszámolójuk szerint eddig társadalmi hátrányuk ledolgozására, reklám- és média-ügyintézők képzésére összpontosították a pénzt. Legutóbb a nők vállalkozóvá válásának megerősítésére kiírt programjukkal jeleskedtek, ami újabb anyagi lehetőséget teremtett számukra. Úgy tudjuk, a belső öntudatot növelő speciális oktatásra és számítógépes szakemberek képzésére fordítják az összeget. A tanfolyam résztvevőinek inkognitóját gondosan őrzik. – Ha a tanfolyamot elvégzettek nem tudnak vagy nem akarnak kitörni helyzetükből, a támogatás kidobott pénznek tekinthető. Ugyanúgy robotolnak majd, ugyanúgy futtatják őket, s ha gyógyíthatatlan beteggé válnak, a haszonélvezők félredobják őket – fogalmazza meg kétségeit az életüket némiképp ismerő szociális gondozó.
A közbeszéd és a média leginkább az utcai prostituáltakkal foglalkozik; ők azok is, akiket a jelenlegi törvényi szabályozás szerint egészségileg a legkönnyebb ellenőrizni. Érdekes, hogy a hazai terepen lévő húszezer szexmunkásból mindössze 2500-an tartoznak e körbe. Ugyanakkor a családi háznak, panziónak álcázott ötezer (!) masszázsszalonban 15 ezer nőt foglalkoztatnak. Szintúgy elgondolkodtató, hogy az 1948-ban Magyarország által is aláírt New York-i egyezmény szerint nemcsak a prostitúcióból közvetlenül hasznot húzókat lehetne büntetni, hanem ezen intézmények tulajdonosait, működtetőit is. Ám ezeket az igen nagy holdudvarral rendelkező helyszíneket a hatóságok óvatosan kezelik.
Az éjszakai Budapest azon szórakozóhelyein, ahol nem csak a konzumálás tartozik a műsorhoz, háromszázan dolgoznak, a kukkolós műfajban harmincan. A hosztesz szerepkörben, amely elfoglalt, pénzes emberek, reprezentatív kíséretét és igény szerinti szexuális szolgáltatást foglal magában, mintegy százan tevékenykednek. A férfi prostituáltak száma 1500-ra becsülhető (forrás: Nemzeti AIDS Bizottság.)
Tetszik vagy nem, egy kisvárosnyi emberről van szó, így korántsem mindegy, hogy e foglalkozás során milyen betegségek keletkeznek és terjednek tovább. Nem véletlenül figyelmeztetnek az orvosok arra, hogy népegészségügyi szempontból ma már nem kifejezetten az AIDS jelent súlyos kockázatot, hanem a többféle, nemi úton terjedő vírusos, gombás fertőzések és szövődményeik is. Ezek között vannak olyan betegségek, amelyekről úgy tudtuk, hogy már több évtizede eltűntek Magyarországról. A szakmai cikkekből és a Nemzeti AIDS Bizottsághoz eljuttatott adatokból például kiderül, hogy a szifilisz (közismert nevén vérbaj) növekvő tendenciát mutat. Igaz ugyan, hogy hatásos gyógyszerekkel és terápiával ki lehet gyógyulni belőle, de csak akkor, ha a tüneteket időben felismerik.
Az utóbbi években több rendelettel is igyekeztek a prostituáltak körében tudatosítani az egészségügyi kontroll szükségességét. Jelenleg az 1999-ben meghozott maffiaellenes törvény szabályozza – meglehetősen kétséges eredményességgel – a kötelező egészségügyi vizsgálatukat. Eszerint havonta kötelező a fizikális vizsgálat, háromhavonta pedig a HIV-szűrés. Csak így lehet hozzájutni ahhoz az egészségügyi kiskönyvhöz, amelyben a vizsgálatokon való részvételt, illetve a fertőzésmentességet a venerológus szakorvos igazolja. A köztereken klienst keresőknek – főképp, ha nem engedélyezett területen tartózkodnak – ez létkérdés. Ugyanis, ha az igazoltató rendőrnek be tudják mutatni az „igazolást”, többé-kevésbé békén hagyják őket.
Ám ezek a vizsgálatok – különösen a mindent átfogó, megbízható laboratóriumi elemzések – igen költségesek. Az utóbbi kategóriában az egyszeri vizsgálat százezer forintba kerül, amelynek eddig csak a töredékét kérték a páciensektől, a többit mi fizettük. Megjegyzendő, hogy a prostituáltak érdekvédő szervezete még a jelképes hozzájárulás ellen is hadakozik. Valójában a teljesen ingyenes vizsgálattal elégednének meg.
A „Kiút Veled” Egyesület a Józsefváros szívében található. Önkénteseik: tanárok, pszichológusok, szociális munkások, alkalmi segítők és szerzetesek. Évek óta rendszeresen járják azokat a közterületeket, ahol a prostitúció igen kiterjedt. Irodájukat, amelyet a katolikus egyház térítés nélkül bocsátott rendelkezésükre, nem reklámozzák. Ezt a munkatársaik és a hozzájuk forduló prostituáltak védelme indokolja. Az egyesület arra törekszik, hogy a szenvedő, kizsákmányolt nők ki tudjanak szakadni környezetükből. Ezért a veszélyeztetett fiatal lányokat iskolai tanulmányaikban segítik, korrepetálják. Lelki gondozást is végeznek, s mindezt egy olyan mikrotársadalomban, ahol az a természetes, hogy a gyerekek és serdülők szinte belenőnek az utcai prostitúcióba. Tisztában vannak azzal, hogy a kitörés több száz esetből csak néhánynak sikerülhet, mégis napról napra kinyitják előttük az ajtót. Érdekes, hogy noha a hazai, de a külföldi civil embermentő szervezetek között igen elismert tevékenységük, itthon jó ideje nem találnak olyan hazai pályázati kiírást, amelyen indulhatnának. A prostituáltakra épülő bűnözői kör kegyetlensége miatt az aktívabb nők csak titokban mernek kapcsolatot tartani velük. Főként azok fordulnak hozzájuk, akik külföldről menekültek vissza, és civil életük elkezdéséhez remélnek tőlük segítséget. Gyakori, hogy orvosra van szükségük, többféle betegségtől szenvednek. Mások arra panaszkodnak, hogy a többórás utcai tartózkodást egyre nehezebben bírják.
Sajnos ma már a múlté a Józsefvárosi Tanácsadó Szolgálat, ahol a nőgyógyászati és venerológiai vizsgálatokat és szűréseket dr. Juhász György vezette. Az 1994 és 2000 közötti időszakban a prostituáltak köreiből 1500-an keresték fel az ott folyó rendeléseket. A helyi viszonyokat jól ismerő szociális munkások segítségével sikerült olyan légkört kialakítani, hogy az utcai prostituáltak elfogadták, a saját érdekük, hogy akkor is megvizsgáltassák magukat, ha nincsenek érzékelhető panaszaik. Ebben az időszakban a Nemzeti AIDS Bizottság tartotta fenn a szolgálatot, a fizikális és a laboratóriumi vizsgálatok ingyenesek voltak. A laboratóriumokba továbbküldött kenetek elemzése egy hét alatt megtörtént. Ha az eredmény pozitív volt, a gondozást, a kezelést azonnal meg lehetett kezdeni. Úgy 2000-től kezdődtek a fenntartási és tulajdonosi problémák, 2001-ben már fizetni kellett a laboratóriumi vizsgálatokért. Tavaly egy vizsgálatért 15 000 forintot kértek, és a páciensen múlt, hogy a drágább, de megbízható vagy az olcsóbb és megbízható módszert választja-e. Többnyire az utóbbi mellett döntöttek. Az egészségügyi kontroll elhanyagolására utal, hogy míg 1998-ban a speciális vizsgálatokra kijelölt laboratóriumok 5128 vizsgálatot végeztek el, 2006-ban csak 441-et. Mindezt dr. Ujhelyi Esztertől, a Szent László Kórház immunológiai laboratóriumának vezetőjétől tudom meg. A Nemzeti AIDS Bizottság titkáraként évek óta kíséri figyelemmel a prostituáltak foglalkozását kísérő egészségi ártalmakat, s azokat az összefüggéseket, ahogyan mindez a társadalom más csoportjait hátrányosan érinti. A Józsefvárosi Tanácsadó Szolgálat leépítését, majd 2006-os bezárását igen nagy veszteségnek tartja, ennek a szerepét nem tudta átvenni az a mozgó szűrőbusz, amely csak 2005 és 2006 között, néhány hónapig működött. Még így is felemésztett 130 millió forintot, és mindössze háromszázan keresték fel. Az akkori adatok szerint egy prostituált egyszeri teljes körű vizsgálata százezer forintba került, ehhez tízezer forinttal kellett hozzájárulnia. A hazai prostitúció közköltségeit illetően további érdekes adatokra bukkanunk. Ha ugyanis a jelenlegi törvényben előírt egészségügyi ellenőrzést mondjuk ötezren vennék igénybe, arra tavalyi számítások szerint 507 millió forintot kellene szánni. A szakemberek erre a mintára három alternatívát javasoltak. A költségek egy részét az Országos Egészségügyi Pénztár viselné. Téríthetnék a népegészségügyi program rendelkezésére álló keretből. S ha ez sem járható út, egyik részét az egészségügyi tárca, a másikat a prostituáltak fizethetnék. Ez havonta mintegy négyezer forint kiadást jelentene számukra.
Nincs tudomásunk arról, hogy repesnének az ötletért. Tehát maradnak a mutatós pályázatok – a szifilisz meg a többi nyavalya köszöni, jól van…
origo.hu
Varga Judit nagy bejelentést tett: „Egy hosszú út első mérföldkövéhez érkeztem”
