Ha Tarródy Mátyás uram nem érzi nyeregben magát, és nem fenyegeti meg a kutyaszorítóba került gróf Esterházy Miklós uramat, hogy az bízvást számíthat eleven eltemettetésére, amennyiben Lakompak várát tüstént át nem adja, sem Tarródy szép síremléke, sem Fraknó ma is tekintélyt parancsoló erőssége meg nem épült volna. És akkor feltehetően maga az Esterházy család sem kerül a legbefolyásosabb labanc arisztokraták klubjába. Ám a gróf többé nem szabadulhatott a lakompaki blokád emlékétől: kész volt a Nagymartoniak rogyadozó fraknói sasfészkét korszerű erőddé kiépíteni, többszörös védelmi övvel, amely joggal emlékeztette „látogatóit” Castrum Faruhno, azaz a Félelem Vára eredeti jelentésére – és amelyet még csak meg sem kíséreltek ostrom alá venni a Bécs felé özönlő, majd onnan visszavonuló török hadak. A kuruc alvezér harciasságának köszönhetően így maradhatott sértetlen Miklós fia Pál herceg kincseskamrája is évszázadokon keresztül.
A soproni hegyek déli nyúlványain, Fraknótól délkeletre, Liszt Ferenc szülőfalujától, Doborjántól pedig kőhajításnyira fekvő, egykor ugyancsak Sopron vármegyéhez tartozott Lakompak (ma: Lackenbach, Burgenland) várkastélya mégis a háborúskodás művészi ellenpontja – véres-kalandos kamaszkora ellenére. A hozzá hasonlatos, hazánkban meglehetősen ritka építmények az új műveltség első hírnökei – elmélkedik az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című klasszikus munka –, amikor a katona nemesek betelnek zord és lakhatatlan sziklaerődítményeikkel, leszállnak hát a síkságra, hogy kényelmesebb, fényűzőbb kastélyokat emeljenek dinasztiájuknak. Magyarországon – a törökök és a kurucok csapongó hadakozásai idején – ez mindenesetre elég vakmerő kísérlet volt, s Esterházy Miklósnak a saját bőrén kellett megtapasztalnia, hogy reneszánsz kastélyépítészetével kissé megelőzte saját korát.
„Méltóságos úr és különösen tisztelt bajtárs! Tudja meg mint bizony dolgot, becsületemre mondom, hogy méltóságos uraságodnak idején fogok segédet hozni; hanem ennek jó módjával kell történni, nem nyakra-főre; elég hamar történik, ha elég jól. A nyughatatlankodó őrséget is biztosítsa méltóságod, hogy nemcsak segédet fogok hozni, hanem hogy meg is verjük ezeket a lázadókat, ennél nincs bizonyosabb dolog” – nyugtatja meg levelében Henri-Duval Dampierre francia származású császári hadvezér Esterházy Miklóst, aki 1620 szeptemberében cselből hajlik a megegyezésre a kuruc ostromgyűrű vezéreivel. Az ilyenkor ildomos fenyegetőzések ellenére Tarródy Mátyásék sem a várban, sem védőiben nem akarnak a szükségesnél nagyobb kárt tenni – a hadjáratot indító Bethlen Gábor erdélyi fejedelem parancsának engedelmeskedve. Ám Dampierre csapatai valóban befutnak, Tarródy, ahogy egy kuruc vezértől elvárható, nekiront a kozák elővédnek, meg is futamítja őket, de a császári muskétások precizitásának, a nehézlovasság és a kitörő várvédők satujának köszönhetően több mint ezer magyar végvári katona pihen ma is a kastély mögötti jelöletlen tömegsírban.
De még az árokásót is elásták: Tarródy Mátyáson a néphagyomány szerint saját szavai teljesedtek be. Lova megbotlott harc közben, és az ágyúi számára kubikoltatott sáncban elevenen temette maga alá Bethlen Gábor harcosát. Esterházy Miklós a győztesekhez méltón viselkedett: Tarródyt és társait katonai pompával kísérték utolsó útjukra, és a tiszt nemesen egyszerű, római szarkofágokat idéző síremléket kapott éppen ott, ahol a maga ásta verembe zuhant. „Itt nyugszik a bátor vezér, aki a lakompaki csatában esett el mint Bethlen fejedelem élharcosa, név szerint Tarródy Mátyás, miközben Esterházy Miklós az ostromtól felszabadult, és Dampierre támogatásával győzött – 1623” – olvasható latinul a kövön. (Ezek azok az idők, amikor a háborúk – még a harmincéves, a XVII. század világháborúja is – megnyugtatóbbak a mai békénél, mivel emberek álltak szemben emberekkel – amint Halász Gábor írja 1936-os Savoyai Jenő-esszéjében.) Az emlékmű ma már nem eredeti helyén, a Tarrodygassén található: a térség beépítésekor áthelyezték a Bahngasséra, egy kertes házak közötti füves kis öbölbe.
És a csata többi résztvevője? Dampierre a csetepaté után egy hónappal golyót kapott Pozsony ostrománál. Esterházy Miklós a nikolsburgi béketárgyaláson átadta Bethlennek Munkács várát, s cserében zálogba vehette Fraknót meg Kismartont a Habsburgoktól, azokat egyszersmind visszaszerezvén hazájának; így a család gazdasági és szellemi súlypontja végleg Nyugat-Magyarországra került át. Lakompak kastélyát pedig – amelyet ma is Esterházyak laknak – a sikertelen ostrom után nem sokkal azért feldúlták a kurucok.
origo.hu
Mutatjuk, így néz ki VV Fanni gyilkosa - videó
