Mi zajlik most Kubában, reformok vagy rendszerváltozás?
– Ha tetszik, ha nem, egyfajta rendszerváltás előtt állunk. A politikai események hatását sok esetben a hétköznapokkal mérhetjük, amelyek változnak ugyan, de nem a felénk megszokott történelmi sebességgel. Ilyenkor, a változások idején gyakorta megjelenik a rendszer „görcsösebb” arca is, például ha nemzetközi rendezvényeket tartanak, nem lehet az utcára menni. Nemrégiben, az el nem kötelezett országok havannai találkozóján a diktatúra bizony kimutatta a foga fehérjét, hiszen szinte minden sarokra jutott egy rendőr.
– Mondhatnánk erre azt, hogy a forradalom győzelme óta az efféle eljárást megszokhatták a helyiek.
– Valóban, a kubaiaknak vélhetően nem újdonság ez az egész, de ha rátesznek egy lapáttal, az már sok. Ennél azonban jobban foglalkoztatja őket, hogy gazdaságilag egy kicsit jobb a helyzet, sok mindent lehet kapni, igaz, hatalmas munkanélküliséggel küzdenek. A „létező szocializmusban” persze nem szívesen beszélnek erről a problémáról, így maradnak a látszatállások. Kubában egyfajta monokulturális irányítás érvényesül, hiszen változatlanul hatalmas tömegek élnek a turizmusból. Még akkor is igaz ez, ha a karibi országban jobb a helyzet, mint máshol, hiszen akad itt szivar, rum bőséggel, némi alumínium is, újabban pedig kőolaj-kitermelésbe fogtak. Politikai viszonyait tekintve Kuba olykor a 60-as, 70-es évek Magyarországát idézi. Ami azonban mindenfajta nehézségek ellenére megragadja az embert, a jó hangulat, bármi is történjen, a helyiek minden pillanata az életigenlésről szól.
– Sokan azt mondják, ha egyszer vége lesz a Castro-rezsimnek, az amerikaiak pillanatok alatt behabzsolják az egész szigetet.
– A szándék kétségkívül létezik, de egyidejűleg más érdekek is vannak. A spanyolok például időben léptek, a kubai dohányipar legfontosabb csúcsszerve jó ideje kubai– spanyol vegyes vállalatként működik. A kanadaiak már évekkel ezelőtt beszálltak a földgázkitermelésbe, a mexikóiak pedig megkaparintották a távközlési hálózatot. A rezsim komoly feltételrendszerrel engedte be a befektetőket az országba, közérthetőbben szólva jelentős sápot vettek le tőlük. Bár Kubában továbbra is egyfajta személyi kultusz van a mindennapokban, a gazdaságban mégis zajlik a modernizáció. Ne feledjük persze, hogy az Egyesült Államok mindössze 80 mérföldre van, Kuba pedig sosem volt Haiti, amelyet a nyugati világ afféle páriaként kezelt. Kubán belül hihetetlen mértékű az információáramlás, Spanyolországba és Mexikóba igen sűrűn járnak a repülőgépek. Mint a világon mindenhol, a fiatalok itt is átvették a modern formákat és életvitelt. Kuba ugyanakkor része a spanyol nyelvű népek nagy családjának, aligha véletlen, hogy például a kubai külügyminiszter az ENSZ-ben nem hajlandó egy szót sem szólni angolul. Gyorsan alkalmazkodnak mindenhez, és megkönnyíti dolgukat, hogy az amerikai kontinens metszéspontjában voltak és vannak. A szocializmus előtt, de ma is büszkén vallják magukat latinnak, erős frankofónia érvényesül a szigetországban. A párhuzam kedvéért tegyük hozzá: miként nekünk, magyaroknak sem kell felfedeznünk Európát, nekik sem kellett Amerikába megérkezni, hiszen mindig is ott voltak.
– Igaz-e, hogy a térségben ma is sokan példaként tekintenek a castrói útra?
– Hugo Chávez megjelenéséig El Pasótól egészen Patagóniáig Kuba volt a példakép. Látni kell ugyanakkor – és ezt a térség ismerői is megerősítik –, hogy a karibi térség voltaképpen furcsa, szilánkokra szakadt világ. Sok nép él együtt, legalább négy nyelven érintkeznek egymással. S mindezek dacára még sincsenek egymással rosszban. Castro Kubájának – az államszocialista máz ellenére – ma a hazaszeretet az egyik legnagyobb erénye. A másik a szomszédokkal való jó viszony, az ellenségkép nyilvánvalóan máshol és másképp jelentkezik. Spirituális életük igen fejlett, intellektuális teljesítményük számottevő, képzőművészetben, zenében, filmben átlagon felüliek.
– Köztudomású, hogy Fidel Castro kijelölt utódja fivére, Raúl Castro. Mi történhet Kubával, ha a forradalmi nemzedék letűnik?
– Akadnak érdekes és pragmatikus figurák a helyi közéletben. Felipe Perez Roque külügyminiszter vagy Carlos Lage gazdasági szakember például meglehetősen fiatal, komoly tettekre is képes a jövőben. Ugyanakkor valószínűtlen, hogy a rendszert az összes kiszolgáló személyzetével együtt bárki is teljes mértékben megdöntené. Castróval kapcsolatban viszont arra intek, ne fussunk előre túlságosan a történetben. Az afro-kubai vallási vezetők közül egyesek például halhatatlannak tartják, persze, ők is tévedhetnek. Komolyra fordítva a szót, az ország már most készül a Castro utáni időszakra. Átalakult például a turizmus struktúrája, Kuba egyre jobban hasonlít olyan turistaparadicsomokra, mint Tunézia, a Dominikai Köztársaság vagy éppen Egyiptom.
– Milyen ma a magyar–kubai viszony?
– A hetvenes években tömegesen oda-vissza áramló politikai kiküldöttek, tanácsadók és külkeresek világa már a múlté, ma jobbára csak turisták utaznak Kubába. Akik pedig hozzánk érkeznek, azok is rendszerint a pénzvilág részesei, esetleg művészek. Az a benyomásom, hogy Magyarországon egyre kevesebbet tudunk Kubáról. Nem kivételek az úti könyvek, gyakran hemzsegnek a tárgyi tévedésektől. Annak idején rettenetes hiba volt figyelmen kívül hagyni azokat a kubaiakat, akik Magyarországon tanultak. 1990-ben egyszerűen elengedtük a kezüket. Havanna rendkívül nyitott város, de a könyvvásáron – rajtunk kívül – nem jelenik meg magyar kiadó. A kubaiak magyarságképe felettébb sajátos, hiszen ma is egyfajta európai mintaállamnak látnak bennünket. Ennek persze az a fő oka, hogy annak idején nemigen jártak máshol Magyarországon kívül. Tetszett nekik, hogy nálunk nem három-, hanem huszonhárom-féle szendvics van, hogy mindig működik a lift, jók a borok. Egy réteg továbbment ennél, és kiválóan megtanult magyarul. Meglepő, de Kubában több ezer ember beszéli anyanyelvünket, s ez nem lebecsülendő szellemi teljesítmény. Mindenki a maga szintjén vette ki a részét a magyar–kubai kapcsolatokból – volt, aki vámos továbbképzésre érkezett, mások szövőgyárban dolgoztak, akadtak olyanok is, akik közgazdásznak tanultak Budapesten. Bármilyen céllal érkeztek azonban hozzánk, még mindig kedvező a képük Magyarországról. Nem miattuk veszítjük el az országaink közötti maradék kapcsolatokat.
origo.hu
Nehéz helyzetbe került az egyik legnépszerűbb TikTok-sztár
