Elég rátekinteni a számokra, és egyértelművé válik, Afrika kiemelt területe a kínai diplomáciának. A múlt évben a kínai–afrikai kereskedelem negyvenszázalékos növekedéssel 55,5 milliárd dollárt tett ki, a fekete kontinensen működő kínai tőke pedig 43 százalékkal nőtt 26,7 milliárd dollárra. Se szeri, se száma a kínai programoknak a fekete kontinensen, amely voltaképp egyszerű sémát követ, hiszen a nélkülöző afrikaiaknak olcsón vagy ingyen odaadja a nekik szükséges dolgokat, és cserébe elveszi – szintén igen nyomott áron – az ott megtermelt javakat.
A kérdés nem az, hogy Afrika tud-e segíteni Kínának és viszont. Az európaiak és amerikaiak által évszázadokig fosztogatott Afrikában még mindig vannak olyan kincsek, amelyekre sokaknak fáj a foga. Afrika azonban nem adja oda mindenkinek olaját vagy gyémántjait, uránját vagy nikkeljét. Kína most épp azon van, hogy ő legyen az a valaki, aki jó színben tünteti fel magát a helyiek szemében. Az útépítésekkel saját magának segít, hiszen a bányákból könnyebben el tudja szállítani a kikötőkbe az árut, így gyorsabban juthat el a nyersanyag Kínába. Az ázsiai óriásnak pedig égető szüksége van Afrika kincseire, főként energiahordozóira. Kína olajimportjának harmada épp Afrikából származik, amely a jövőben akár növekedhet is, ha sikeresek a tárgyalások Nigériával vagy Kamerunnal.
A diplomáciának azonban nem csak gazdasági oldala van, így Kína elkezdte bontogatni nagyhatalmi szárnyait. A dárfúri válság kezelésében Peking is részt vehet, újabb jó pontot szerezve az afrikaiak szemében. A kínaiak gyakorlatilag azokon a romokon építkeznek, amelyeket a franciák és az angolok otthagytak a gyarmatbirodalom összeomlása után. Peking most franciául és angolul anyanyelvi szinten beszélő fiatalokat küld, hogy kulturális szinten is megágyazzanak törekvéseiknek. Minden esély megvan arra, hogy Kína megvetheti a lábát Afrikában, és az elfeledett kontinens segítségével lesz valódi nagyhatalom.
origo.hu
Magyar Péter pártjának képviselői is aláírták a háborúpárti paktumot
