Még mindig kísértenek a szovjetek

A tájrehabilitációs, környezetvédelmi, illetve hasznosítási erőfeszítések hiánya miatt számtalan, az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet csapatok építette és használta, mára elhagyott, leromlott állapotú objektumegyüttes található Magyarországon. Ezek közül a leginkább egzotikusak azok az építmények, amelyek feladatukból eredően szigorúan titkos minősítésűek voltak, és elhelyezkedésüket is úgy választották meg, hogy ne szúrjanak szemet se a magyar civileknek, se a nyugati hírszerzésnek.
Többször publikált adatok szerint a szovjet Déli Hadseregcsoport a Somogy megyei Tab, a komárom-esztergomi Császár és a veszprémi Tótvázsony (Zsófiapuszta) közelében tárolt nagyobb mennyiségben atomfegyvert. A fejrészek az észak-olaszországi stratégiai irányba támadó hadseregcsoport kis hatótávolságú, tüzérségi és hadműveleti-harcászati rakétáira kerültek volna, illetve a debreceni, a kunmadarasi, a tököli, a kiskunlacházi és a sármelléki repülőtéren települő front légierőgépeire. A Magyar Néphadsereg kijelölt (úgynevezett bombázó) repülőszázadai, Luna és Scud rakétái is alkalmasak voltak a fegyverek célba juttatására. A biztonságos tárolás érdekében a legfeljebb egy-két száz kilotonna hatóerejű fegyvereket a Gránit névre hallgató, kör keresztmetszetű betonlétesítményekben helyezték el, amelyeket a közvetlen közelben becsapódó NATO-atomfegyverek lökéshullámainak elviselésére terveztek. A nukleáris fegyvereket tároló objektumokat nagyfeszültségű kerítések és kutyás, speciális őrség védte, amely közvetlenül Moszkvába jelentett. A nukleáris raktárak mellett a másik titokzatos objektumcsoportot a vezetői pontok alkotják. Ezek legnagyobbika a Nagytevel melletti föld alatti, L alaprajzú, mintegy ötezer négyzetméteres bunkerkomplexum, ahol egykor 430 szovjet katona dolgozott. Ez volt a Déli Hadseregcsoport parancsnokságának kifejezetten háborús harcálláspontja. Szintén a háborús vezetési rendszer részét képezték Magyarországon azok a hírközlési állomások, amelyek biztosították volna a Varsói Szerződésen belüli összeköttetést a nukleáris háború légköri viszonyai közepette. Az úgynevezett BARS-rendszer központi állomása a bakonyi Középső-Hajagon található, föld alatti bunkerrendszerrel együtt; további, máig őrzött állomások találhatók Szentes-Lápistón, Galgamácsán és Hajdúnánáson.
Számos objektum civil tulajdonoshoz került, ám sokan nem tudják hasznosítani, kerítésük és őrzésük hiányos, a területek pedig balesetveszélyesek. Az elhagyott magyar katonai létesítményekhez hasonlóan ezeket is kifosztotta a környező települések lakossága. Főként a hegesztőkészülékkel eltávolítható vasajtók, villamos vezetékek voltak kelendők, de vitték a téglát és az elmozdítható betongerendákat, előre gyártott beton járófelületeket is. A nagy tömegű, földdel fedett beton épületelemekkel, helyben öntött betonbunkerekkel nem tudtak mit kezdeni, ezeken leginkább a graffitisek hagyták ott kezük nyomát.