Meleg világ

Január első napjaiban az Európai Parlament környékén virágba borultak a fák, a hőmérséklet ugyanis elérte az egyébként kora áprilisban szokásos 14-15 fokot. Lehet, ez is befolyásolta azt a vitát, amelyet a parlament illetékes bizottsága az energiakérdésről folytatott. Végül az Európai Bizottsággal egy új ipari forradalmat hirdetett meg, amelynek során 2020-ra az EU energiaellátásának húsz százalékát a megújítható energiaforrások tennék ki, és az energiahatékonyság ugyancsak húsz százalékkal nőne. A bizottság az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó és általában az energiahatékonyságot növelő és a megújítható energiaforrásokat előtérbe helyező technológiák kifejlesztése érdekében ötven százalékkal növelné e kutatásokra fordítható kereteket.
Az energetika nemcsak a fák virágba borulása, vagy az orosz szállítások bizonytalansága miatt lett fontos kérdés, hanem azért is, mert egyre meggyőzőbb tapasztalatok jelzik a globális felmelegedés előrehaladott folyamatát. Az Európai Bizottság megítélése szerint a jelenlegi energiafelhasználási szerkezetben 2100-ig a világ átlaghőmérséklete öt fokkal emelkedne és a Földközi-tenger szintje egy méterrel növekedne, átrajzolva Európa határvonalát. Ugyanakkor az Európai Bizottság akcióterve kevés kézzelfogható, konkrét ajánlatot tesz. A javasolt intézkedések között első helyre a belső energetikai piacok liberalizálását és a versenyt helyezi, és az utolsók között, félve említi meg, hogy elemezni kellene a nukleáris energia helyzetét Európában. Hiába ellenzi ugyanis az Eurobarométer legújabb felmérése szerint az európai közvélemény 37 százaléka a nukleáris energiát (a támogatók aránya húsz, a semlegeseké harminchat százalék), a tudomány mai állása szerint a szén-dioxid-emisszió csökkentésére és az olaj- és földgázfüggőség mérséklésére nincs más gazdaságos megoldás. A nukleáris energiatermelés nemcsak a legolcsóbb, de szén-dioxid-kibocsátása mindössze 15 kg megawattóránként, míg a szénerőműveknél ez a mutató 800 kg, az olaj- és földgázerőműveknél pedig 4–500 kg. Igaz, a megújítható energiaforrások szén-dioxid-kibocsátása csekély, sajnos azonban egyrészt korlátozottan állnak rendelkezésre, másrészt drágák.
Mindezek fényében a szén-dioxid-kibocsátás korlátozásának komolysága megkérdőjelezhető. Az EU vezetőinek elkötelezett beszédei ellenére a gyakorlatban semmi sem történik, hiszen mindaz, amit tenni kellene, ellentmond az uniót vezérlő szabadpiaci elveknek. Ezt bizonyítja, hogy bár az Európai Unió a kiotói egyezményben vállalta, hogy 2010-ig nyolc százalékkal csökkenti (1990-hez képest) szén-dioxid-kibocsátását, a legutolsó adatok szerint a kibocsátás az utóbbi években növekvő tendenciájú. Így nincs más lehetőségünk, mint felkészülni egy meleg korszakra.