MI A MAGYAR?

Leginkább három akadályokat tapasztaltam vala én, mellyek jó, és valóban hasznos igyekezetemet hátráltatták: és a’ mellyeknek elháríttatásokért a’ Tekintetes Nemes Vármegye előtt, az igazságnak ki szolgáltatása eránt való kegyes indúlattyához bizakodván, tellyes reménységgel esedezem! Az első akadály ez: Nem kell az Országnak titkait, és annak jó leírását fel fedezni; mert ezt a’ szomszédok idővel, ha ellenségeink lesznek, torkunkra forraszthattyák. Második akadály ez: Nem kell a’ Földes Uraknak neveiket, és azoknak birtokaikat megkűldeni a’ Könyvszerzőnek, mert ezekből sokféle perlekedések támadhatnak. Harmadik akadály ez: Nem akarják sokan, hogy az Ország is tudgya mit bírnak. Sőt néhol más okokból is akadályoztattatott munkám; de a’ mellyek, minthogy nem orvosolhatók, elő sem hozom.
A’ mi tehát az első akadályt illeti; fájlalható dolog, hogy azok is féltik az Országot, a’ kik annak valóságos titkait által nem látván, ollyan igyekezetet akadályoztatnak, melly az ő szerentséjeket is, vagy leg alább hasznokat akarattyok ellen is eszkőzli. Sehol sem fordúl elő az én munkámban az Országnak belső ereje, sem a’ Városoknak népessége, sem a’ Lelkeknek száma, sem a’ jövedelemnek summája, sem egyebek; mellyek felől tsak legkissebbet is gyanakodni lehetne; és így nem kellene a’ fördő vizzel ki önteni a’ gyermeket is, melly a’ Hazának közönséges hasznára születtetett; hanem buzgó, igaz hazafiúi apolgatás által szükség azt a’ maga tökélletességére emelni. A’ második akadály is feneketlen, mert soha sem nyert még senki jószágot könyv által, ha tsak törvényes Levelek által birtokát meg nem bizonyította: de nem is keresett; mert minden ki nevetné; és én, nem is tettem ki munkámban a’ Nemzetségeknek kereszt Neveiket; ’s ha néhol a’ mostani földes Úr helyett, a’ vólt más földes Úr neveztetik, arról sem tehetek; mert mindenektől az újj tudósításokat annyi sok esedezéseim után sem nyerhettem meg: és épen ez okból kívánnya most a’ Felséges Királyi Helytartó Tanáts munkám kinyomtatásának halasztását mintegy a’ jövő Novemberig; hogy némelly Vármegyék, mellyek a’ múltt fegyverkezés által megakadályoztattatván, tudósításaikat az egész munkához még meg nem küldhették, bizonyosan, és jó móddal, ’s könnyen megküldhessék. A’ harmadik akadályra nézve kedveket tölthetem mind azoknak, a’ kik magokat a’ Tekintetes Nemes Vármegye előtt jelenteni fogják: de én úgy véllem, hogy feje lévén a’ földes Úr a’ maga Helységeinek, ’s birtokának; szép is, helyes is, szükséges is azt tudni; sőt a’ Nemzetségeknek is díszt szolgáltat, mert általa nevezetesíttetnek. Itéllye meg maga a’ Tekintetes Nemes Vármegye; ha vallyon nem érdemli e’ meg a’ közönséges tudósítást, egy ollyan igyekezet, melly az egész Nemzetnek hasznát, és előmenetelét eszközli; annyival inkább, minthogy a’ Felséges Uralkodó Királyi Hatalom is kíványa, és már számosabb Vármegyék, ’s Uraságok szívesen meg is küldötték.
[…] Méltóztassanak a’ jövő Juliusnak, vagy Augustusnak végéig, vagy ha lehetséges, hamarább is, jóltévőleg meg kűldeni ezekre a’ régi kérdésekre való feleleteket, akár Deák, akár pedig Magyar nyelven: I. Hogy hívják a’ Helységet? II. Magyarok e’, németek e’, vagy tótok, vagy elegyesek Lakosai? III. Kitsoda a’ földes Ura? IV. Mitsoda Hitben, vagy Vallásban vagynak? V. Melly faluk, és Városok fekszenek legközelebb hozzá? és mennyire? VI. Hány nyomásra, vagy fordúlóra van felosztva határja? VII. Mit terem leginkább, mit középszerűen? hegyes e’, vagy térséges; agyagos e’? vagy homokos a’ földgye? van e’ erdejek, fájok, szőlejek: ’s a’ t. vagy nintsen? és mitsodások? VIII. Mivel bővelkedik, és mi nélkül szűkölködik? végre hol árúlják el vagyonnyaikat? Hogy lehetne megjobbítani mind a’ földet, mind a’ hasznot, mind pedig a’ kereskedést? ’s a’ t. Hogy ha én ezekre a’ kérdésekre való feleleteket a’ Tekintetes Nemes Vármegyétől megnyerhetem, minthogy személyesen, minden helységeket, ’s egyéb nevezetes tárgyakat bé nem járhatok, azon leszek tellyes igyekezettel, és szorgalommal, hogy az Országnak kívántt tzéllya, és haszna lehetőképen tellyesíttessék. Egyébként ezt a’ szövevényes, és terhes nagy munkát, nem egy ember; de egy Társaság sem tellyesítheti hibák nélkűl.
(Vályi András: Magyarország leírása, 1799)