Mi az igazságosság?

A konzervatív–polgári oldal társadalomképének egyértelmű meghatározását és a balliberális nézőponttal szembeni markáns eltérések bemutatását szolgálhatja a Fidesz és a KDNP Jövőnk Műhely nevű munkacsoportjának vitaindítója, amelyről számos közéleti személyiség fejtette ki véleményét. Az összegző előadásokat ma délelőtt tartják, Orbán Viktor pártelnök közreműködésével.

Míg az igazságosság szükséges és kívánatos jellemzője, eszköze és célja egy jól működő társadalomnak, az egyenlőség nem lehet cél, és hosszú távon nem segíti a társadalom működését – állapítja meg a Jövőnk Műhely nevű munkacsoport, amely négy hónap alatt négy témakörben indít társadalmi vitát, elsőként az igazságosságról. A jovonk.hu internetes oldalon található vitaindítóban a szerzők egyértelművé teszik, hogy nem lehet azonosítani az igazságosságot az egyenlőséggel. – Éppen az igazságosság érdekében kell elfogadni az egyenlőtlenséget: az az igazságos, ha a társadalom elismeri a teljesítmények közötti különbségeket, ha a jobb teljesítmény nagyobb javadalmazással, elismeréssel jár – szögezik le. Ezzel a markáns állásponttal nyilvánvalóvá teszik, hogy a Fidesz helyenként keresztényszociális, gondoskodó, az állam hangsúlyos szerepét számos területen üdvözítőnek valló attitűdje nem keverendő össze a klasszikus baloldali értékrenddel, amelynek egyik alapja a társadalmi egyenlőség. Azért is fontos ez a határozott állásfoglalás, mert az utóbbi években a Fideszt és Orbán Viktort számos kritika érte főként politikai ellenfeleitől, hogy kádárista gondolkodásmóddal közelít meg bizonyos kérdéseket, mint például az állam szerepvállalását a gazdaságban, illetve a privatizációt. Az is elhangzott bírálatként, hogy klasszikus baloldali értékek hangoztatásával – amelyek egyébként közel állnak a keresztényszociális hagyományokhoz – próbálja Orbán megnyerni a rendszerváltásban csalódott kisembereket, a lakótelepen élőket, akik nosztalgiát éreznek a Kádár-rendszer viszonylagos biztonsága iránt. Az igazságosságról szóló mostani vita várhatóan tisztázza a legnagyobb ellenzéki párt társadalomképét.

Világnézeti különbségek

A jobb- és a baloldal álláspontja közötti különbséget részletesen is kifejtik. Eszerint a szubszidiaritás, az egyéni kezdeményezőkészség és a teljesítmény szerepét eltérő módon közelítik meg a baloldali és a konzervatív erők. A baloldal inkább az állam szerepét hangsúlyozza, a szegényeket és a más módon hátrányos helyzetűeket az állam segítségére szoruló passzív tömegeknek látja, míg a konzervatív oldal mint lehetőségre, a munkába, a társadalom életébe bevonható emberekre tekint rájuk. Ez főként a kelet-közép- és kelet-európai rendszerváltó országok átalakulását lassítja, ahol az embereknek újra ki kell bontakoztatniuk a szocialista rendszerben elnyomott kezdeményezőkészségüket. Magyarországon is azt látjuk, hogy még mindig széles társadalmi rétegek általános várakozása, hogy az állam oldja meg a problémákat – fogalmaznak a műhely munkatársai.

Kiszolgáltatott rétegek

Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a társadalmi igazságosság a politikusok egyik legtöbbet emlegetett és talán éppen ezért az egyik leginkább kiüresedett kifejezése. Szinte minden intézkedést, változtatást, reformot a társadalmi igazságossággal magyaráznak, annak jegyében harangoznak be, és ugyanezen lépések bírálói is gyakran a társadalmi igazságosságot kérik számon a döntéshozóktól. A vitairat megállapítja, hogy a politika és a társadalom jó része nem tud mit kezdeni a kiszolgáltatott rétegekkel, nem tud esélyt adni a fogyatékosoknak a tanulásra, a munkára, az autonóm életvitelre, nem tudja elérni, hogy a fiatalok, az idősebbek, a gyermekes nők munkát találjanak, nem tud perspektívát adni a romáknak.
Az, hogy a társadalmi esélyek egyre kevésbé egyenlőek, sokunk igazságérzetét sérti, ezért hajlamosak vagyunk az egyenlőtlenséget az igazságtalansággal azonosítani – vélekednek a szerzők. Szerintük az igazságosság kérdését nem lehet elvontan, az adott társadalom – helytől, időtől, tapasztalatoktól, értékstruktúrától meghatározott – uralkodó felfogásától függetlenül vizsgálni. A társadalom igazságosságfelfogását nem önmagukban az egyenlőtlenségek sértik, hanem az, ha a javakhoz, lehetőségekhez való hozzájutás nem a teljesítményektől, hanem a családi háttértől, a földrajzi helyzettől, a politikai vagy kapcsolati tőkétől függ – fogalmaz a Jövőnk Műhely alkotói csapata.
A dokumentumban érdekes összehasonlításokat is olvashatunk, ilyen például az igazságosság és a szolidaritás párhuzamba állítása, amelyeket a politikusok sokszor szinonimaként emlegetnek. Külön vizsgálják a szolidaritás és az igazságosság kérdését a családpolitika szempontjából. Hangsúlyozzák: „A következő generáció felnevelése össztársadalmi érdek, befektetés közös jövőnkbe, vagyis olyan többletteljesítmény, amit az igazságosság jegyében is indokolt többletjuttatásokkal elismerni. E téren is különbséget látunk a baloldali és a konzervatív megközelítés között: míg a baloldali kormányok az anyagi rászorultságot hangsúlyozzák a családpolitikában, a konzervatív kormányok minden család támogatását fontosnak tartják. Tekintettel a demográfiai válságra, a gyermekvállalás elismerésének és ösztönzésének a legfontosabb állami feladatok egyikévé kellene válnia.” Ezzel tehát ismét megmutatja a Fidesz munkacsoportja a baloldalétól eltérő markáns társadalomképét.
Ezt követően egyes társadalmi csoportok helyzetén keresztül igyekeznek megvilágítani az igazságosságot, pontosabban az igazságtalanságot, hiszen statisztikai számokkal alátámasztott elemzésében a vitairat sötét képet fest például a fogyatékkal élők kilátásairól. Nem sokkal jobb a nők munkaerő-piaci helyzete, valamint a romák életminősége. A egyik legsúlyosabb igazságtalanságot a térségi különbségekben látják a tanulmány alkotói.

Mi a megoldás?

A Fidesz–KDNP közös szerzemény végén a „hogyan tovább?” kérdésre nem adnak válaszokat, hanem további kérdésekkel ösztönzik kreatív gondolkodásra a vitához hozzászólni szándékozókat. Többek között ilyen felvetésekkel: „elfogadjuk-e az egyenlőtlenséget, amennyiben azt teljesítménykülönbségek idézik elő”, illetve „hol van az egyenlőtlenségnek, a leszakadásnak az a szintje, amelyet indokolt az állami újraelosztás eszközeivel csökkenteni a szolidaritás jegyében”. „Mi a szerepe a jogok és kötelességek egyensúlyának, az egyéni felelősségnek a társadalmi igazságosságban? Van-e és milyen erkölcsi tartalma van az igazságosság fogalmának?” – sorjáznak a kérdések.
„Az-e a kormány feladata, hogy igazságos társadalmat teremtsen, vagy az, hogy erősítse az igazságos társadalom működési feltételeit: a jogbiztonságot, az igazságszolgáltatást, a bizalmat, a korrupciómentességet, az alapvető társadalmi értékek stabilitását?” Itt már a kérdésben foglalt alternatív válaszlehetőségekből kiolvasható a konzervatív álláspont mindazoknak, akik figyelemmel kísérték az elmúlt években a Fidesz és a kereszténydemokraták politizálását.