Mától újra bekapcsolják Miskolc vízellátó rendszerébe azt a bükki karsztot, amelynek vize fél éve több ezer embert fertőzött meg. Az úgynevezett Olasz-kút mikrobiológiai mutatói most már megfelelnek a törvényileg előírt minőségi határértékeknek – mondta Kis Zoltánné, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) regionális szervezetének képviselője a távirati irodának. Mint arról annak idején lapunkban is többször beszámoltunk, tavaly június elején tömegével jelentkeztek a betegek a háziorvosoknál Miskolc területének egy részéről. A hányással, hasmenéssel és elesettség érzésével járó panaszok nagy száma miatt (összesen több mint háromezer-ötszázan fordultak orvoshoz) a hatóságok összefüggést kerestek a megbetegedések és a Színva- és Garadna-patak áradása között, ezért a vízhálózat üzemeltetője és az ÁNTSZ kiterjedt vízminta-ellenőrzésbe kezdett. A betegek székletmintáinak későbbi vizsgálata calicivírust és campylobacter-pozitív eredményt mutatott.
Mivel az első megbetegedések után tíz nappal sem volt egyértelmű, hogy mitől, hol és hogyan fertőződött meg Magyarország harmadik legnépesebb városának ivóvize, több vizsgálat is indult az ügyben. A város polgármestere (a vízszolgáltató közműcég önkormányzati tulajdonban van) mellett Varga Miklós helyettes vízügyi államtitkár minisztériumi vizsgálatot is kezdeményezett.
Az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei intézete június 16-án jelentette be, hogy Miskolcon az ivóvíz minősége újra megfelelő. Az eset után nyomozásba fogtak, melyben arra keresték a választ, hogyan kerülhetett a szennyeződés a vízhálózatba, és megállapítható-e személyi felelősség. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a hatóságok és a szolgáltató időben tájékoztatta-e a lakosságot a veszélyről. Az ügyészségi vizsgálat befejezésének határidejét azóta többször módosították, a dolgok jelenlegi állása szerint vádemelési szakaszba (ha egyáltalán szükség lesz erre) január végén kerülhet az ügy.
Miközben a hatóságok vizsgálódnak, egy Kanadában élő magyar blogján érdekes összehasonlítás jelent meg egy hasonló ügy kapcsán. Farkas Roland nemrég fejezte be odakint katasztrófavédelmi menedzseri tanulmányait, így szakmájába vág mindkét eset.
A kinti balesetről annyit kell tudni, hogy 2000 májusában a mintegy ötezer lakosú kanadai Walkertonban hét halálos és több mint kétezer fős megbetegedést okozott az ivóvízhálózatba jutó E-coli baktérium. A walkertoni vízszennyezést követő időszakban két éven át tartó, alapos bírósági eljárás következett, melynek végén kimondatott, hogy a katasztrófa kiváltó oka emberi mulasztás volt. A város vízellátását három kút adta, az egyik napokon át a fertőtlenítőberendezés működtetése nélkül, közvetlenül pumpálta a vizet a város ivóvízrendszerébe, a másodikban folyamatosan alacsony volt a vízhez adagolt klór mennyisége, és csak a harmadik működött előírásszerűen.
Az üzemeltetéssel megbízott cég szabálytalanul vett vízmintákat, és meghamisította a környezetvédelmi minisztériumnak készülő jelentéseket is. Legnagyobb bűnük az volt, hogy bár megkapták a laborjelentéseket az E-coli jelenlétéről az ivóvízben, ezt a tényt elhallgatták az egészségügyi és minisztériumi szakemberek elől. Ennek következtében a több száz megbetegedést követő azonnali vizsgálat, mely a baktérium eredetét igyekezett megtalálni, először elsősorban az élelmiszerekre koncentrált, nem pedig a vízre. Ezért fordulhatott elő, hogy egy hányó és véres székletet ürítő kétéves kisfiú szüleinek az időközben zsúfolásig megtelt kórházban éjszaka telefonon azt javasolták, reggelig ne hagyják kiszáradni a gyereket, folyamatosan itassák ivóvízzel, ezzel további bakteriális terhelésnek téve ki őt.
Nemcsak a szolgáltató cég vezetőit ítélte börtönbüntetésre a kanadai bíró, aki értelemszerűen nem vízügyi szakértő, hanem a minisztériumot is elmarasztalta azért, mert – többek között – ellenőrzéseket mulasztottak el, nem írtak elő továbbképzéseket a vízellátásért felelős megbízottak számára, és nem tartottak fenn adatbázist a problémás vízgyűjtő területekről.
A legnagyobb hiba a minisztérium részéről az volt, hogy nem követelte meg jogszabályokban a vízmintákat elemző laboratóriumoktól a jelentési kötelezettséget (így sem a minisztérium, sem a járványügyi szervek nem értesültek a gondokról), elég volt csak a megrendelő városnak jelenteni a problémát. A bírói verdiktben a kormány is megkapta a magáét, amiért számos olyan fejlesztési programot állíttatott le, amely megakadályozhatta volna a tragédiát. A katasztrófában érintett lakosság fejenként kétezer dolláros kártérítést kapott, a nagyobb kárigényeket külön bírálták el.
A bíró huszonnyolc javaslatot fogalmazott meg, hogy a jövőben elkerüljék a hasonló tragédiákat. A bírói jelentés teljes terjedelmében nyilvános, a világhálón is megtalálható, ráadásul a javaslatok megvalósulásáról is folyamatosan tájékoztatják a közvéleményt – ez idáig huszonhármat teljes mértékben, ötöt pedig részben valósítottak meg.
Most nézzük a magyar példát: az idei miskolci vízszennyezést szintén az ivóvízhálózatba jutó E-coli baktérium okozta. Három vizsgálat indult, ebből kettő már le is zárult. A környezetvédelmi minisztérium vizsgálata azért nem nyilvános, tudtuk meg a tárca sajtóirodájától, mert a polgármester fenntartásokat fogalmazott meg azzal szemben. Ezért a szakállamtitkár megvárja a város első emberével való egyeztetés eredményét.
Nem egészen világos, miért érte ez váratlanul a minisztériumot, hiszen a vizsgálat a polgármester munkáját is érinti (ráadásul a vízmű is önkormányzati tulajdon), ezért nyilván nem fog egyetérteni az őt kritizáló tanulmánnyal. Az azonban már eddig is kiderült, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium súlyos hiányosságot állapított meg a miskolci vízellátó rendszerben, az is kiderült, hogy az üzemeltetőnek nincs átfogó üzemeltetési engedélye, és az úgynevezett olasz-kúti vízlelőhely sem rendelkezik a megfelelő papírokkal. Varga Miklós vízügyi szakállamtitkár korábbi nyilatkozatai szerint a rendkívüli időjárásnak, a hatalmas csapadékmennyiségnek és a korszerűtlen vízhálózatnak is köze volt a fertőzéshez.
A helyettes államtitkár azt ígérte, egyeztetéseket folytat majd az ÁNTSZ-szel, hogy amíg nem sikerül végleg megoldani Miskolc biztonságos vízellátását, gyakrabban végezzenek minőség-ellenőrzéseket; a vízbázisvédelmi feladatok gyorsabb elvégzéséért pedig Miskolc város vezetésével kezdeményez tárgyalásokat.
A tárca szerint a felszínhez közeli karsztvizet használó rendszerek sérülékenyek, helyette át kellene állni a folyamatosan ellenőrzött, jó minőségű ivóvízellátást biztosító vízművek használatára.
A miskolci tragédiáról a Kanadában élő magyar szakember azt írja: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jelentése megállapította ugyan, hogy a vízellátó rendszert üzemeltető szervezet az elmúlt években feltételezhetően nem fordított elég figyelmet a sérülékeny rendszer ellensúlyozására, a személyi felelősségre vonás mégis elmaradt.
A miskolci polgármester által kezdeményezett jelentés hosszasan taglalja a város ivóvízellátását biztosító vízgyűjtő medence problémáit, és 1998-tól 2006 májusáig, tehát a tragédiát megelőző hónapig tartalmazza a mintavételezési eredményeket is. Az utolsó szennyeződésmentes minta dátuma május 23., az első szennyeződést kimutató minta pedig június 6-i, de nem tudni, voltak-e egyáltalán minták a két dátum között, és ha igen, akkor milyen eredményekkel? Ezekből lehetne következtetni, hogy mikor történt a szennyezés, észlelte-e a vízmű a bajt, és mit tett annak érdekében, hogy elpusztítsa a kórokozót. A polgármester által megrendelt tanulmány nem szól a tisztítás mikéntjéről sem, egyedül a labor zárójelentéséből látszik, hogy mi is volt az ivóvízben, de ez a minta sem a vízgyűjtő területről származik, hanem a miskolci egyetem konyhájának ivóvízcsapjából. Onnan, ahol egyáltalán nem lehetne bakteriális szennyezettség, hiszen tisztított ivóvízről beszélünk.
Farkas Roland szerint igen érdekes az egyik szakértő által írt alábbi mondat: „Azt javaslom, ne bűnbakot keressünk – örüljünk annak, hogy eddig nem volt ilyen szennyezés –, hanem nézzük meg, mit kell, mit lehet tenni a következő ilyen eset előfordulásának elkerülésére.”
A megyei tiszti főorvos jelentéséből világosan kitűnik, hogy a szolgáltató az első napokban a füle botját sem mozdította az ÁNTSZ folyamatos megkeresésére az üzemeltetői eredményekkel kapcsolatban, pedig heves esőzések idején fokozott mintavételezést kellett volna folytatnia. Ilyen esetben nemhogy napok, hanem órák és percek is számítanak – mire megtörténtek az első válaszintézkedések, már tömegessé vált a megbetegedés.
A kártérítés kérdéséről annyit, hogy a szolgáltató a vízszennyeződés által érintett fogyasztók részére kompenzációt biztosított: a házi vezetékrendszer öblítésére felhasznált víz ellentételezésére elengedett egy köbméter víz- és csatornadíjnak megfelelő összeget, valamint a szabványnak nem megfelelő vízminőség miatt tizenöt napig fél áron adta a vizet.
Vannak ugyanakkor pozitív hozadékai is az esetnek. Ma már a szolgáltató részben eleget tesz a különben 2006. januártól érvényes rendeletnek, mely szerint a környezeti adatokkal rendelkező szervek kötelesek közzétenni a talaj, a víz és a levegő minőségére vonatkozó méréseiket. Így már a miskolciak is figyelemmel kísérhetik az ívóvíz minőségének alakulását a szolgáltató honlapján – igaz, egy hónapos késéssel.
Elkezdték egy figyelő- és jelzőrendszer kiépítését is, mely kétirányú feladatot lát majd el. Az egyik a biztonságos fertőtlenítést vezérli, így automatikusan leállítja a szivattyúkat akkor, ha romlik a víz minősége.
Az ügy kapcsán többször beszéltünk a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészséggel, ahol Martossy György szóvivő elmondta: a nyomozás határidejét többször módosították, ugyanis még nem készült el az összes szakértői jelentés. A vizsgálat lezárultáig – várhatóan január végéig – a folyamatban levő ügyről nem nyilatkoznak, így azt sem tudni, lesznek-e személyi felelősei a vízszennyezésnek. Az eddig nyilvánosságra került tanulmányokban és elemzésekben ezt – mármint a személyi felelősségre vonást – senki sem javasolta.
origo.hu
Hungarikum Fesztivál – rendhagyó kulturális élménnyel gazdagodik a Bakony
