Milliárdok a bűvészkalapból

A felelőtlen költekezése miatt kutyaszorítóba került Gyurcsány-kormány most mint bűvész a kalapból akarja elővarázsolni az uniós fejlesztési pénzeket, hogy ezzel némi népszerűséget vásároljon magának. A mutatványt – más és más okokból – árgus szemekkel figyelik Brüsszelből és a magyar parlament ellenzéki padsoraiból is. A fejlesztési ügynökség ugyanis időzavarban van. Mint azt lapunkban is olvashatták, Brüsszel felfüggesztette a magyar operatív programok tárgyalását, és emiatt az is bekövetkezhet, hogy ebben az évben nem érkezik érdemi fejlesztési pénz az EU-ból hazánkba.
A megszorítások évadján nem hálás dolog kormányfőnek lenni. Egyetlen terület maradt a szocialista–szabad demokrata koalíció számára, ahol nem el- és megvonással, bezárással, csökkentéssel kell foglalkoznia, hanem beruházásról, új utakról, hidakról, helyreállított történelmi városközpontokról, valamint húzóágazatokba, egyetemi és fejlesztőközpontokba teendő beruházásokról: az Európai Unió fejlesztési pénzeinek elköltéséről beszélhet. Nem csoda, hogy kormányoldalon úgy emlegetik az erre szánható 8000 milliárd forintot, mint az egyetlen kitörési pontot, a lehetőséget, amivel – a sok elszalasztott lehetőség után – Magyarország közelebb tornászhatja magát az uniós fejlettségi színvonalhoz.
A miniszterelnök színpadiasan sorolta el a parlamentben, mi mindenre futja majd 8000 milliárd forintból. Ebből a pénzből vásárolhatnánk magunknak 2500-3000 kilométer kiváló minőségű autópályát, kétszer-háromszor ennyi kétvágányú villamosított gyorsvasúti vonalat, esetleg 20-25 teljes 4-es metrót vagy több százezer két-három szobás lakást. Azt, hogy ennek az irdatlan pénztömegnek az egyetlen kézben tartása stratégiai fontosságú kérdés a kormányfő számára, jól mutatja a fejlesztéspolitikai szervezet felépítése. Bajnai Gordont, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetőjét Gyurcsány Ferenc kérte fel a feladatra, elszámolni sem tartozik másnak. Korábban ugyan felmerült, hogy Bajnait miniszternek neveznék ki, és így biztosítanák parlamenti interpellálhatóságát, de ebből eddig nem lett semmi. Ehelyett január közepén a Nemzeti Fejlesztési Tanács (NFT) irányításával működő fejlesztéspolitikai irányító testületek (FIT) tagjait kinevezték a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának. A kormányfő által irányított FIT-ben Magyar Bálint a társadalmi megújulásért indított programokért, Baja Ferenc a közszolgáltatások fejlesztéséért, Burány Sándor a gazdaság- és közlekedésfejlesztésért, Kolber István a területfejlesztésért, Németh Imre pedig a környezet- és energiaügyi fejlesztésekért felelős. Németh korábban földművelésügyi, Burány foglalkoztatáspolitikai, Kolber tárca nélküli, Magyar oktatási miniszter volt, Baja pedig miniszterelnökségi politikai államtitkárként működött.
Az ellenzék kezdettől fogva tiltakozott a fejlesztési pénzek feletti parlamenti ellenőrzés teljes hiánya miatt. A Fidesz szakpolitikusa, Nógrádi Zoltán bizottsági ülésen szorgalmazta, hogy kapjanak helyet a Nemzeti Fejlesztési Tanácsban és a fejlesztéspolitikai irányító testületekben a parlamenti pártok képviselői. Furcsállotta, hogy a kormányfő jobbára bukott minisztereket nevezett ki felelős fejlesztési testületek élére. Követelte, hogy az Országgyűlés állítson fel eseti bizottságot az uniós források felhasználásának ellenőrzésére, és a fejlesztéspolitikai irányító testületek ülései legyenek nyilvánosak. A fenti ellenzéki kérésekre, mi több, követelésekre csak és kizárólag elutasító válasz érkezett kormányoldalról. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy a kormányfő ragaszkodik a fejlesztési pénzek fölötti ellenőrzés teljes központosításához.
Ennél is fontosabb kérdés azonban, hogy milyen célból tartja kézközelben a miniszterelnök a fejlesztési pénzfolyam irányítási jogát. Vagyis milyen célra kívánja fordítani azt az elképzelhetetlen méretű összeget? Ha a választ keressük, először át kell rágnunk magunkat a kormányzati PR-szövegeken. Ezek szerint a két kiemelt cél a versenyképesség fokozása és a munkahelyteremtés. Bajnai szerint a regionális operatív programokban a regionális gazdaságfejlesztést, a turizmust, a helyi közlekedési infrastruktúra fejlesztését, a humáninfrastruktúrát, a településfejlesztési akciókat lehet főként támogatni. Az ágazati programok céljai között egyebek mellett az olcsóbb, kisebb, ügyfélközpontú közigazgatás megteremtése, a versenyképesség növelése, a közszolgáltatások minőségi fejlesztése szerepel. Az Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT) – amely valójában a Nemzeti fejlesztési terv második változata – 8000 milliárdja megoszlik az operatív programok és a regionális fejlesztések között. A hét régió mindegyikének a saját speciális céljai szerint megtervezett fejlesztésekre összesen 1600 milliárd forint jut. A Fidesz szerint ugyanakkor az ÚMFT hiteltelen program, amit a Gyurcsány-csomag megszorításainak ellensúlyozására kíván felhasználni a kormány. Pelczné Gáll Ildikó szerint a terv legfőbb hibája, hogy nem veszi figyelembe a konvergenciaprogram várható hatásait, a vállalkozások terheit és azt, hogy az önkormányzati szféra évek óta forráshiányos. Kifogásolta, hogy erősödik a centralizáció, vagyis Budapesten fogják eldönteni, ki mit fog nyerni, és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség lesz „élet és halál ura” az uniós pénzek elosztásakor.
Az sem elhanyagolható részlet, hogy a terv 35, a kormány által támogatott, úgynevezett nagy projektet is tartalmaz. Ezek olyan óriásberuházások, amelyek legalább 25–50 millió euróba kerülnek, s a pénz odaítéléséről nem a hazai fejlesztési intézményrendszeren keresztül döntenek, hanem az Európai Bizottság mond áldást az elképzelésekre. Vagyis a fejlesztési pénzek túlnyomó része úgy jön, hogy azonnal megy is: a gigaberuházásokra csak nagy nemzetközi cégek pályázhatnak eséllyel. Egyes szakértők szerint a Gyurcsány-kormány éppen annak köszönheti az Európai Bizottság támogatását és így újraválasztását, hogy vállalta, levezényli a fejlesztési pénzek becsatornázását. Ezért van az, hogy az úgynevezett társadalmi vita rendkívüli hiányérzetet hagyott azokban, akik részt vettek benne. És ezért nem enged senkit a fejlesztési pénzek felügyeletének közelébe sem a miniszterelnök.
A kormánynak tehát alaposan fel van adva a lecke. A várható fejlesztési pénzeket időben be kell fogadni, az ország közvéleménye előtt az előnyöket be kell mutatni, majd a pénzek nagy részét központi projektekbe kell irányítani.
Figyelem, kezdődik a mutatvány! A bűvész már emeli a pálcát.