Mindent kiszivárogtatok (IX.)

(A HALANDZSÁTÓL A NEM IS ANNYIRA IG…)
– EGY NŐI ÁPOLT VALLOMÁSA
Zságon Teréz, született Sonnenstein Jolán, a Ludovika Strasszén nevelkedett, mint olmützi hajköszörűs.
Korán meggazdagodott, és így Fiókokat nyitott.
(Üresen csukta be őket.)
Magatartása nagy port vert fel az akkori elmaradott Magyarországon.
(A mostani akkor még nem volt.)
Volt tbc-gondozóintézetben gondozónő, vadorzó és silabusz. Utóbbival elnyerte a Magyarország pályafenntartási díját Észak-Nógrádban.
Önálló korcsolyapályájára mindmáig emlékezik,
Gershwint reggelig elhallgattatta volna.
Mindig megindult, ha indulót hallott. Leánygyermekeit Eri(káknak) becézte.
Horgolt keresztes terítőt hímezett. (45-ig.)
A háború alatt külpolitikailag megbízhatatlan, honi ostyagyára összedűlt.
(Az Ostyapenko-szobornál.)
953-ban mászott ki a törmelékek alól, a törmelékeket maga alá temette.
Svájcból hozatja meg gyógyszerét, idegösszeroppanásait így időben rendezni tudja.
Vácott figyel fel először arra, hogy az Igét nemcsak hirdetni kell: hanem ragozni is.

NAGYAPASZOBOR
Mint szobrászművész jelenleg nagyapám fején dolgozom.
(Mert nincs műtermem.)
Ha elkészül, azt szeretném, hogy senki se ismerjen majd rá.
Csak magára.
Nagyapám már mint csecsemő magára volt utalva.
Nem volt, aki világra hozza.
Könnyűnek született, a többit úgy kellett pótolnia.
Majdnem az egész ifjúsága ráment.
Nagyapám az ország legelmaradottabb embere lett: csak nemrég tapasztalta, hogy milyen nehéz volt a kapitalizmusban.
Harminc évig zselléreskedett, végre kiegyenesítette kaszához görbült ujjait, és mag helyett követ szórt.
Lerakta a szocializmus alapjait!
A válláról.
Kettétörte karrierjét, és a nagyobbik felét nekünk adta.
Azt mondta: csak így lehet érvényesülni.
Mindent belénk gyömöszölt volna.
A jóléttől ketten megfulladtak.
Úgy vitték el a levestől… pedig fehérasztalnál történt.
Mostantól nagyapámnak már csak egyetlen szenvedélye maradt: a börtönnek volt a rabja.
Sokáig csak annak élt.
Mert a fegyőr szóval tartotta.
Nem tudott szabadulni tőle.
Egy életen át kísérte.
Egy életen átkísérte…
956-ban léte határozta meg tudatlanságát. Kerülte a feltűnést, azt sem bánva, ha észreveszik.
Aztán már nem tudott lépést tartani. Kettőt ment hátra… egyet: hátrább.
Így jutott haza a falujába.
Nagyapám az ivásnak kezdte adni a fejét.
Néha visszakérte. (Még nem vesztette el egészen.)
Már-már tisztán látott… Ilyenkor leette magát a sárga földdel.
Reggel mindig arra ébredt, hogy már fenn van. Rájött: álmai valóra váltak.
(Gyorsan elvittük orvoshoz.)
De a technikától is elidegenedett:
nem volt ínyére műfogsor.
Végül lepergették élete filmjét… látta, nem sokat ért.
Gondolta: mérget vehet rá.
Érezte, hogy a feje tetejére állítják.
Csak úgy dőlt belőle a keserűség.
Úgy ment el, hogy minket itthagyott.
A fejfája fából van. Szerintem fejfafa.
De gyakorlatilag csak: fafejfa.