Nyolc osztály

A felfokozott központi reformámokfutás fókuszában a nagy üzletekkel kecsegtető egészségügy áll, így a többi reform-vadászterület kissé háttérbe szorult. Az oktatásügy kivéreztetéséről alig hallani, s ha mégis, akkor a felsőoktatás kerül szóba. E témában is többször került terítékre a titokzatos, már-már titkosszolgálati kreációkra emlékeztető Vészfék mozgalom, mint a tandíjharács vagy a megígért, de nem teljesített tízezernyi új kollégiumi férőhely. (Kész haszon: a megszüntetett vasútvonalakon vészfék sincs.) Vessünk inkább egy pillantást a középfokú oktatásra, hiszen a kormányzatot itt is jó néhány vészes mulasztás terheli.
Persze e mulasztások nagy része Magyar Bálint-i örökség: senkit ne tévesszen meg, hogy Gyurcsány Ferenc kancelláriai szinekúrával biztosította, a bukott oktatási miniszter fizetni tudja villatörlesztési részleteit. Egy tanévnyi idő alatt azonban már Hiller István is összekaphatta volna magát: egy miniszter elsősorban az országot, ne pedig virtuális pártelnökként a szűkebb politikai klubot szolgálja.
A második Gyurcsány-kormány megalakítása után, tavaly június elején Lami Pál, az angyalföldi Németh László Gimnázium igazgatója levelet írt Hillernek a nyolc évfolyamos gimnáziumi képzés tárgyában. Lami e területen nem akárki: 1989-ben az ő iskolája volt az, ahol kísérleti oktatás keretében elsőként visszaállították ezt a képzési formát. Nemcsak a tehetséggondozás új formáit igazolta az idő, hanem az öt éven átívelő intenzív latinoktatás létjogosultságát is.
Kormányzati körökből mégis felröppentették a hírt, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok napjai meg vannak számlálva. A híresztelés a szokásos maszatoló módszerekkel ment át a köztudatba, a média azonban olyan módszeresen elterjesztette, hogy az emberek készpénznek vették. Holott ez ügyben nem történt semmi – sem a hangoztatott reformok részeként, sem azon kívül. Az érintett iskolák, beleértve a Gimnáziumok Országos Szövetségét is, mindenesetre hivatalos állásfoglalásokban adtak hangot aggályaiknak.
Szakmai alapon cáfolták a túl korai szelekció vádját, hivatkoztak a létező társadalmi igényre, a személyiségfejlődésre, az alternatíva fontosságára, a létrejött pedagógiai műhelyekre. Felhívták a figyelmet arra, hogy a nemzetközi PISA-felmérések szerint ez az oktatási forma az eredményesebb, s hogy a demográfiai krízisért nem ők a felelősek. A bolognai folyamattal vagy az uniós elvárásokkal e téren nem lehetett takarózni. Mivel azonban a nyolcosztályos gimnáziumok 2008-tól való megszüntetésének tavaly májusi sajtóhírét továbbra sem cáfolta a nyilvánosság előtt a minisztérium, a gimnáziumszövetség kérte, hogy „a szaktárca adja meg a megszüntetés tervének igazi indokát”.
Nos, ez nem történt meg, viszont elhangzott a cáfolat. Egy decemberi konferencián Lami Pál – aki lassan fél éve nem kapott miniszteri választ a levelére – Hiller István mellének szegezte a kérdést. Erre pedig a tárcavezető úgy válaszolt: a kormány nem tervezi a nyolcosztályos gimnáziumi képzés felszámolását. A magyar szellem versenyképessége szempontjából ez igazán örvendetes újság; kár, hogy a májusi sajtócsinnadrattával ellentétben teljesen titokban maradt.
Nyilván ennek tulajdonítható, hogy a pénteken esedékes felvételire az idén kétharmad annyian jelentkeztek a Németh László Gimnáziumba is, mint más években. A szülők nem akarják olyan iskolába adni nebulóikat, amelynek nincsen jövője. Szerencsére erről szó sincs – a tévhitek eloszlatásában ezúton is segítünk a propagandakerettel nem rendelkező, némaságot fogadó oktatási kormányzatnak…