Olvasóinktól

Tóthné Borbély Zsuzsa (Budapest): Mélységesen egyetértek Bayer Zsolttal (Magunkfajta, Magyar Nemzet, január 10.). Én is felháborodtam (a véletlenül megtekintett) Bánó-féle műsorban látottak és hallottak miatt, amelyben, ahogy azt szokták a nem baloldaliakkal, most éppen Morvai Krisztinát igyekeztek vehemensen pocskondiázni. Igaza van Bayernek: most, amikor az egész kormánysajtó vezényszóra rázendített a lejárató kórusra, valóban „nem hagyhatjuk egyedül Morvai Krisztinát”. Úgy éreztem, hogy oda kell állnom mellé, ezért próbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de nem sikerült. Most örülök, hogy legalább az önök lapjában üzenhetek – nem csak a magam nevében – Bayer Zsolton keresztül Morvai Krisztinának, hogy akár mozgalmat is kezdeményezhetnénk mellette, az igazság és az emberi méltóság megőrzése okán. És igen, ne hagyjuk most már magunkat, ugyanis elég volt a baloldali sajtó arroganciájából, erőszakosságából!

Regyep János (Vác): Megyek a közértbe. Sorbaállás, narancs érkezett. Nem gond, hozzá vagyunk szokva. Mármint nem ahhoz, hogy narancs érkezett, hanem a sorbaálláshoz. Ja, elfelejtettem azzal kezdeni, hogy 1987-et írunk. Akkoriban a kommunisták komoly szakértelemmel bogyóországot csináltak Magyarországból. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán. Ma már senki nem áll sorba a piaci áron kapható déligyümölcsért. Ma már… Megyek az okmányhivatalba. Sorbaállás. Érdekes, hiszen ehhez manapság már nem vagyunk hozzászokva. Tán pult alól mérik a plasztikkártyákat? Mint kiderül, nem erről van szó. Költözködési láz lett úrrá honfitársainkon. Leggyakrabban gázzal fűtött lakásokból költözik a családfenntartó. Hazafelé a Tigáz irodája mellett visz el az utam. Sorbaállás. Hát ezek meg mit csinálnak? Természetesen itt sem cukrot osztanak, csupán gázórát írnak át. Többnyire az elköltözött családfenntartó nevéről. Megfájdul a fejem, beugrom a patikába. Sorbaállás! Csak nem végkiárusítás? Mikor végre az ablak közelébe érek, előttem egy jól szituált úr Algopyrin felől érdeklődik. Miután gyógyszerésze készségesen felvilágosítja a mindmáig orvosi rendelvény nélkül is kapható gyógyszer szavatossági idejéről, mindjárt rendel is belőle tíz dobozzal. Viccesen azért még megjegyzi, csak azt reméli, hogy nincs átcímkézve. Ja, azt elfelejtettem, hogy 2007-et írunk. Húsz esztendő elteltével mai szakértőink ismét egy lepényországot csináltak Magyarországból. Még van három és fél évük. Addig meg csak kibírjuk valahogy azzal a néhány doboz Algopyrinnel…

Jani Péter (Budapest): Felháborodva olvastam a Magyar Nemzet 2007. január 5-i számában megjelent, Milliárdos szakértői díj feleslegesen című cikkben közölt hírt, amely szerint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 1,8 milliárd forintot költött tanácsadási díjként a sztrádakötvények előkészítésére. Az összegszerűség teljesen abszurd. Tegyük fel, hogy a tárca csak magasan kvalifikált szakértőket alkalmazott. Ilyenek lehetnek például a Magyar Tudományos Akadémia doktorai mint az állam által fizetett közalkalmazottak. Aligha kétséges, hogy ebből a körből ki lehetett volna állítani egy kellő szakmai hátterű és konfidenciájú szakértői csapatot. Az Akadémia doktorainak havi bruttó illetménye kerekítve 500 ezer forint, amibe a doktori pótlék is beleértendő. Az 1,8 milliárd forint terhére az akadémiai doktorokból felálló csapatot 3600 hónap szakértői munkával lehetett volna megbízni, ami egyenlő 300 nagydoktor egyéves munkájával. Aligha kétséges, hogy a 300 nagydoktor egyéves munkája során létrejövő szellemi termék szakmai színvonalában, konfidenciájában és volumenében nagyságrendekkel meghaladja az egyébként jellemzően titkos szakértői tanulmány szakmai színvonalát. Az állam, miközben adó- és járulékemeléseket, energiaár-emeléseket stb. hajt végre pénztárcánk terhére, saját szakértői klientúrája részére pazarló költekezéseket enged meg magának.

Solymosi Frigyes (egyetemi tanár, az MTA r. tagja): Tóth Gy. László a lap január 10-i számában írt cikkének Mit szeretnének valójában a Szeretem Magyarországot Klub tagjai? című fejezetében hivatkozik rám, szerinte a következőket állítottam volna: „Solymosi Frigyes akadémikus szerint az MSZP szociáldemokrata párt…”, valójában a Magyar Hírlapban (december 11.) a következőket írtam: „Késlekedett például az utódpárt ígért elmozdulása a szociáldemokrácia irányába, amit nemcsak a régi eszméktől való elszakadása, hanem személyi változások is bizonyíthattak volna.” Ezen túlmenően írásából úgy tűnik, mintha tagja lennék a Szeretem Magyarországot Klubnak. Nemhogy nem vagyok tagja ennek a klubnak, hanem még a levelezőlap-küldő akcióhoz sem csatlakoztam. Náray-Szabó Gábor barátomnak Hazudtunk, hogy lophassunk önostorozó írásával, amely a Gondola portálján jelent meg, magam sem értettem egyet. Reflexióként a Gondola október 11-i számában a Valóban kollaboránsok voltunk? című, korábban már a Magyar Nemzetben megjelent írásommal válaszoltam.