Rabok vagy szabadok

Szerdán azzal ébresztette a Magyar Rádió a gyanútlan hallgatókat, hogy „amerikai elemzők szerint gyengült a demokrácia Magyarországon”. A rádiós honlap szerint „a Freedom House szokásos éves világjelentésében az áll, hogy hazánkban enyhe visszaesés volt az erőteljesen polarizálódott politikai környezetben a zavargások és a polgári elégedetlenség miatt. A független kutatóintézet szerint a magyar demokrácia gyengülésére utalnak azok a tavalyi lázongások, amelyek a legsúlyosabbak voltak az ’56-os forradalom óta. A gyengülő demokráciaértékelés másik tényezőjének Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét nevezi a Freedom House.”
Nincs biztosabb módszer ennél, ami kiverhetné az álmot a szemünkből. No nem az alaphír, hiszen ami a Freedom House-nak szenzáció (hogy a demokráciát a Gyurcsány-rezsim zárójelbe tette), az nekünk a mindennapi sanyarú valóság. Inkább a sajátos mondatfűzés miatt élénkül fel az ember. Mi van? A demokrácia-hőmérő szerint akkor sérül a demokrácia, ha a polgárok engedetlenséggel (s nem elégedetlenséggel) tiltakoznak a demokráciát megcsúfoló hatalommal szemben? Mi köze a demokratikus mércének „az erőteljesen polarizálódott politikai környezethez”? A Freedom House hazájában például már nem is lehetne polarizáltabb a politikai környezet: vannak az elefántok meg vannak a szamarak. Ez nem holmi személyeskedés: Washingtonban állatokat választanak pártszimbólumnak, nem növényeket, mint – az ornitológiailag elhajló SZDSZ kivételével – a mi vegetáriánus demokráciánkban. S a demokráciát elsősorban veszélyezteti a hazug, antidemokratikus kormányzást beismerő miniszterelnök elleni tüntetéssorozat; s csak másodsorban a zavargásokat is kiváltó, választási csalással felérő közéleti hazugságokat megvalló miniszterelnöki beismerés? Létezik, hogy a tengerentúlon ne ismernék ok és okozat fogalmát, viszonyát, felcserélhetetlenségét? Lehet, hogy soha nem hallottak még a Nixon-sztoriról, aki azért bukott bele az elnökségébe, mert hazudott a Watergate-lehallgatások ügyében?
Ennyi nyugtalanító kérdés felmerülésekor az ember valahogy gyanakodni kezd. Talán ilyen gyors és sikeres volt a közrádió átállítása? Ilyenkor a XXI. század gyermeke a mindentudó internet után kap: vissza a tiszta forráshoz. De rútul csalódnia kell. A korábban működő www.freedomhouse.org eltanácsol a www.freedomhouse.com címre, ahol ott is van a logó (rozoga háztető fölött kitárt szárnyú madár; de csak egy), azonkívül azonban három kurta mondatban intézik el az érdeklődőt: köszönjük, hogy ránk kattintott; sajnos, renoválás alatt vagyunk; ennél több infóért talán csörögjön ránk ezen és ezen a tíz számjegyű telefonszámon. Történik mindez akkor, amikor épp kiadják az éves jelentésüket, létezésük voltaképpeni értelmét. Akkor inkább kiböjtölöm az MTI-t. (Pedig úgy olvasgattam volna valamit a hiperdemokratikus Guantánamóról meg az Irakba exportált demokráciáról is…)
A nemzeti távírda nem sieti el a dolgot. Jó órás késéssel ugyan, de legalább lacafacázás nélkül közli, hogy „némileg gyengült a magyar demokrácia Magyarországon”. Kiemeli, hogy a stabil demokráciában „visszaesések voltak megfigyelhetők”. Az elégedetlenséget meg a polarizációt a Magyar Távirati Iroda anyaga Arch Puddington kutatási igazgatónak tulajdonítja, viszont 1956-tal kapcsolatban szovjet megszállásról beszél. Itt már helyrezökken ok és okozat is: „másik tényezőjeként a tanulmány azt említi: a zavargásokat megelőzően kiszivárogtatták Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beismerését arról, hogy a kormány hazudott a gazdasági teljesítményről és más kérdésekről”. Aha. Ezek után kiderül, hogy Puddington az intézet New York-i irodájából ismertette a jelentés tartalmát az MTI-vel – úgyhogy a forrás hitelesnek tekinthető, jóllehet interpretált. Árnyal is később: „Egy nagyon kicsi visszaesést éreztünk tavaly.” Ha az Astorián lenne az irodájuk, nyilván markánsabb benyomásai lennének erről a pici demokratikus visszaesésről.
Az MTI telefonügyeletese azonban nem hagyja annyiban, s futurológiai kijelentésre is sarkallja. „Meggyőződése szerint Magyarország stabil demokrácia marad, a politikai és polgári jogok helyzetét illetően idén is maximális, 1-es osztályzatot fog kapni.” Puddington úr talán már rendelkezik hitelt érdemlő információkkal a pápai gyerek idei távozásáról? Ám a kutatási igazgató minél tovább beszél, annál sajátosabb képet ad demokrácia- és szabadságfelfogásáról. „Ahhoz, hogy Magyarország demokráciaértékelését a Freedom House lerontsa, annak kell például bekövetkeznie, hogy a kormány elveszíti kormányzóképességét az erős politikai megosztottság miatt, vagy hogy a kormány és a parlament nem tud egyetértésre jutni fontos kérdésekben.” Ezek szerint a követendő minta: Észak-Korea. A kormányzóképességgel ott semmi gond, nincsen erős politikai megosztottság (sőt gyenge se), a kormány és a parlament egyetértése pedig borítékolható.
Szerencsére itt nincs vége, mert hozzáteszi: „Ugyancsak romlana Magyarország megítélése, ha esetleg szűkülne a sajtószabadság, vagy súlyos korrupciós botrányokra derülne fény.” Ez a fényre derülés, ez szép. Igába hajtották a köztévé után a közrádiót is; a kormánytagok nemcsak, hogy nem nyilatkoznak – egyébként amúgy öt esztendeje folyamatosan – az ellenzéki sajtóorgánumoknak, hanem még büszkék is erre; a miniszterelnöki sajtótájékoztatót egy gyanús eredetű magánblogba helyezték át; az őszi zavargásokról egyedül beszámoló magántelevíziót kényes demokraták hajánál előrángatott indokokkal be akarják tiltatni; tudósítóját átlátszó ürüggyel meghurcolják, rabosítják. A hatályos miniszterelnök nem adott megnyugtató választ a villaépítkezéseivel kapcsolatos adózási aggályokra; egyik főminisztere az oktatási tárcával való, az állam számára hátrányosnak bizonyult üzletelésből avanzsált milliárdossá; az uniós pénzeket pedig a választott testületektől olyan kinevezett testületekhez irányítják, amelyeknek létezése alkotmányos szempontból erőteljesen megkérdőjelezhető.
Ugyan mire kéne még, hogy fény derüljön? Hogy az új kormányzati negyedet véletlenül a kormánytagok érdekeltségei építik? Vagy hogy az egészségügyi reform fedőnevű hadművelet végcélja ősfás kórházparkok elkótyavetyélése, majd luxushotelekké való átpozicionálása a tűzhöz közel lévő klientúra által? Elérné-e Paddington úr ingerküszöbét, ha kiderülne, hogy a Gyurcsány-kormány egyik minisztere nemcsak a fegyverbizniszben érdekelt, hanem még a gumilövedékeket is ő szállítja közbeszerzés nélkül a demokrata rendőrségnek az antidemokrata zavargók példás féken tartására? Puddington úr persze azt sem igen tudja, hogy a demokratikus szabadságjogokért szót emelőket e szabad ország szabadon kormánypárti sajtója lazán lejúdásozza, ami kódolt hazaárulózás. Puddington úrnak ehhez el kéne magyarázni, hogy három esztendeje, az Európai Unióba való belépésünkkor nemcsak szuverenitásunk egy részéről mondtunk le, hanem egy kis magyar Brüsszelt is hódítottunk. Ami ott történik, az kicsit itthon is történik. A „felsült júdásozó” szókapcsolatot meg a derék szabadságházas már végképp nem értené.
Bizonyára szépen kiszemlézik neki az európai sajtóvisszhangot, s elégedetten nyugtázza, ha azt olvassa például Danks Emese kormányszóvivőtől a jelentés kapcsán: „Nincs okunk szégyenkezni.” Hát van. Tavalyelőtt még 1987-ben voltunk (kibontakozás nélkül), tavaly már 1986-ban, a lánchídi csata idején. Talán ha Puddington úr is megpróbálna a kilőtt szemű tüntető perspektívájából nézni erre a szép, szabad, egzotikus országra…