Rögeszmenézés

Itt a Gyurcsány-dolgozat. A miniszterelnök baloldali médiaértelmiségének egy hónapi muníciója. Nézem a két „kitűnő” elemzőt, akik azzal töltik a drága időt, hogy egymásra licitálva találgatják, mely nagyszerűségre gondolhatott Gyurcsány, amikor ezt írta, mekkora gesztusokat tett, amikor azt írta, hogy… Bolgár és Orosz urakat méretes boldogsághullámok öntik el, csokoládét sem kell enniük, elég óránként beleolvasni a csodás műbe. A baloldali értelmiség eszének java már 1998-ban elment, de hogy a kritikai gondolkodásuk utolsó morzsája is odaveszett, az már veszélyes. Nem rám, az országra, amelynek polgárai hiteles, tisztességes és életszerű véleményeket várnának a náluknál okosabbaktól.
Lassan visszaköszön az a nyomasztó időszak, amikor az ország állapotáról szóló beszédek, írások, elemzések és megállapítások nevükön nevezve körmönfont hazugságok voltak. A propaganda és a valóság élesen elváltak egymástól, az emberekben tudatosult, hogy a politika végeláthatatlan hazugságfolyam. Amikor a korabeli hírekben bemondták, hogy a kolorádóbogár pusztította krumpli éppolyan egészséges, mint amelyik megúszta a bogárinváziót, akkor mindenki tudta, hogy a krumplitermés büdös, ehetetlen, gezarolszagú selejt. A rendszerváltáskor azért indult millió újság, mert sok volt az őszinte mondanivaló, az emberek meg újra hinni kezdtek a politikusoknak, a nyilvánosságnak rangja lett. Öt percig, mondhatni az Antall-kormány megalakulásáig.
A Gyurcsány-kormány már hazugságban fogant, abban született és regnál a mai napig. Gyurcsány Ferenc tökélyre vitte azt a fajta beszédmódot, amelyről percek alatt lelepleződik, hogy nem igaz, nem őszinte, álszent és farizeus. Látnám, ha beszélne, amint kitárja karját, forgatja szemeit, és hosszú szüneteket tartva bűnbánó-ájtatosan elmondja, hogy megint rájött, együttműködés kell, partnerség, nyitottság, demokratikus párbeszéd a közjó meg közizé érdekében. Bolgár és Orosz kétségbeesik, mi lesz, ha Gyurcsány békét köt az ország egyik felével, oda a sok jó Orbánt fikázó műsor. De, hajh, minden rendben. Pontosan koreografálva jön a gyurcsányi „farba”, amit annyira szeret: a Fidesz egy antidemokratikus, gyűlöletes képződmény, minden rossznak okozója, miattuk nem megy a kormányzás, mert félnek az elvtársak baloldaliak lenni. A Fidesz nacionalista, populista, ők a felelősek az államadósságért, a veszélyes útra téved országért, az indulatokért, a párbeszéd hiányáért és azért is, mert Gudzsarat államban a tigrisek megettek öt helybéli lakost, akik Gyurcsányt és az egészségügyi reformokat éltették.
Gombnyomásra mennek itt a dolgok. Nagy filmrendező, színész, híres író, nagy gondolkodó, óriási filozófusnő kórusban követelik az összefogást és a megbékélést. Minden csatornát teleszónokolják azzal, hogy csak együtt sikerülhet. De nem mindenkivel. Módja van annak. A nagy többség lássa be, nincs helye a másként gondolkodásnak, a különvéleménynek, a másságnak, a sorból kilógásnak. Itt vagyunk mi kétszáz (!) értelmiségi, és megmondjuk, mi a helyes viselkedés, ti meg igazodtok. A miniszterelnök érti a csíziót. – Magyarország veszélyes útra tévedt – írja, és már az első mondatban hazudik. Ő vitte az Európai Unió legutolsó helyére, a költségvetési hiányt mezítlábas matektudással fel nem fogható milliárdokká dagasztva, a bérek a hetvenes évekre csúsztak le, a szegénység és a bűnözés terjed, mint a dudva, az ország erkölcsileg mélyfagyasztott állapotban vegetál. Gyurcsány meg rögeszmével küzd. De miért nem a villája egyik eldugott zugában teszi ezt?