Szegény gazdagok

K Ö N N Y Ű S Z É L

JOLÁN: (bőg)
DEZSŐ: Ne bőgj, Jolán, most már késő!
JOLÁN: Biztos? Nem lehet, hogy elnézted?
DEZSŐ: Nem! Mi nyertünk, Jolán, megütöttük a főnyereményt, miénk az a rohadt 875 millió!
JOLÁN: Mi lesz velünk, Dezső? Lehet, hogy kirabolnak?
DEZSŐ: Nem tudom, ne idegesíts! Ha nem jelentkeztél volna azonnal a lottóigazgatóságnál, még lehetne valamit kezdeni, de te…!
JOLÁN: Bocsáss meg, megszédültem a sok pénz gondolatától.
DEZSŐ: Tudom, már amikor hozzám jöttél, akkor is ilyen voltál.
JOLÁN: Ne kínozz, én nem ezt akartam.
DEZSŐ: Pokol lesz az életünk, zaklatnak majd a tévések, a rokonok; a kapunál ölre mennek a jótékonysági szervezetek, pártelnökök akadnak fenn a drótkerítésen, és állandóan retteghetünk, hogy meglopnak a cselédek! Az az örökös lottószenvedélyed!
JOLÁN: Te töltötted ki!
DEZSŐ: Jó, jó, de muszáj volt feladni?!
JOLÁN: Nem gondoltam, hogy pont mi nyerünk, megvan szinte mindenünk…
DEZSŐ: Szinte?! Budai ház, két kocsi, Zámbó Jimmy összes CD-je, mit akarsz még?! Látom a sötét jövőt: hat focicsapatom lesz, és álmatlanul fogok forgolódni, míg eldöntöm, hogy melyik nyerje a bajnokságot; a betörők szinte családtagnak számítanak majd; a lányunkat elrabolják, persze visszahozzák, és még nagyobb lesz a szája; anyád ideköltözik, és kikezd egy vízilabdacsapattal…
JOLÁN: Jaj, istenem!
DEZSŐ: Te új fejet csináltatsz, és kitartott szeretőid lesznek…
JOLÁN: Te meg fiatal fruskákat csípsz fel…
DEZSŐ: Iszonyat…!
JOLÁN: Elhidegülünk egymástól…
DEZSŐ: Úgy érted, hogy még jobban?
JOLÁN: Talán még tehetünk valamit. Titkoljuk el, hogy nyertünk.
DEZSŐ: Ha te tudod, az már nem titok. Már az is gyanús, ha fenntartjuk jelenlegi nívónkat.
JOLÁN: Mi lesz velünk?
DEZSŐ: Mindenáron el kell titkolni, hogy nyertünk. Sőt még a látszatát is kerülni kell annak, hogy jól élünk. Először is elköltözünk a Belvárosba.
JOLÁN: Az rossz környék!
DEZSŐ: Az a jó!
JOLÁN: A kocsikat meg eladjuk.
DEZSŐ: Hülye vagy. A Dunába lökjük. A cégektől is megszabadulunk valahogy…
JOLÁN: És élünk szerényen és boldogan…
DEZSŐ: Ne álmodozz, nem lesz könnyű eleinte. Néha majd megverlek, csak hogy jobban beilleszkedjünk a környezetünkbe.
JOLÁN: És kocsmáznod is kellene.
DEZSŐ: Ha ragaszkodsz hozzá. A lányunkat majd te vered.
JOLÁN: Miért?
DEZSŐ: Féltékenységből. Mert néha hozzábújok majd.
JOLÁN: De, de…
DEZSŐ: Tudom, még nagyobb lesz a szája… És rászoktatjuk a drogokra.
JOLÁN: A cigi nem lenne elég?
DEZSŐ: Talán elég lesz, de akkor be kell szervezni egy autótolvaj-bandába is.
JOLÁN: Nem félsz, hogy börtönbe kerül a kislányunk?
DEZSŐ: Az a kisebbik rossz. De ne aggódj, kiváló ügyvédeket fogadunk.
JOLÁN: Az gyanús.
DEZSŐ: Igaz, de valahogy meg kellene szabadulni a pénztől is.
JOLÁN: Ja, még az is! Hogy mi milyen szerencsétlenek vagyunk!
DEZSŐ: Na, ne bőgj már. Igaz, nehéz évünk lesz, de ha összetartunk, lassan teljesen normális család lehetünk…
(nagyon olcsó függöny)