Egyelőre pontosan nem lehet tudni, milyen környezeti hatásokkal jár a Makó alatt talált gázmező kiaknázása. Csak becslések készültek arról, hogy a nagyobb mélység és a hatalmas kiterjedés miatt a tevékenység jobban kihat majd a térségre, mint a korábbi gázkitermelések, valamint jóval több fúráskor kiemelt iszap keletkezik.
A Magyar Nemzet által megkeresett szakértők szerint az már biztos, hogy a sajtóhírekkel ellentétben nem használnak majd robbanóanyagot a földgáz kitermeléséhez.
Az igaz, hogy a makói mezőn különleges akadályokkal kell számolniuk a beruházóknak, ami a tervek gazdaságosságát is megkérdőjelezheti. Horváth Ferenc, a Földrajz- és Földtudományi Intézet igazgatója lapunknak elmondta, a gázt egy vastag, nagy kiterjedésű kőzettömb – úgynevezett anyakőzet – zárja el. Más lelőhelyeken a kőzetből többnyire kiáramlik a gáz, és a felszínhez viszonylag közel gyűlik össze egy könnyen kitermelhető buborékban. A Makó környékén vizsgált területen viszont az anyakőzet pórusai nem engedik feljebb jutni a földgázt.
A kutatási joggal rendelkező TXM Kft., illetve a mögötte álló kanadai Falcon Oil and Gas Ltd. Amerikában már kipróbált módszere annyiban új, hogy közvetlenül a gázlelőhelyről hozzák felszínre a nyersanyagot. Ennek az az előnye, hogy az egész mező tartalma kinyerhető, viszont sokkal költség-, illetve időigényesebb, mert egy fúrás nyomán csak annyi földgáz szabadítható fel, amennyi a cső közvetlen közelében található. Ahhoz, hogy a hatszázmilliárd köbméternyi gázt tartalmazó mező távolabbi pontjairól is a csőhöz áramoljon a nyersanyag, meg kell repeszteni az anyakőzetet. Horváth Ferenc rámutatott, ehhez rengeteg fúrást kell majd végezni egymástól kis távolságra.
A módszer lényege az, hogy vizet juttatnak a kőzet mélységébe, amelyet aztán egy „dugóval” sűrítenek, s az így keletkezett nagynyomású folyadék szétrepeszti a réteget. A lelőhelyről szakvéleményt is készítő szakember közölte, még sosem hallott arról a módszerről, amelyet néhány médium lehetőségként említett, miszerint nukleáris robbanóanyagot használnának a gáz kiszabadítására. – Miért szennyeznék be azt, amit később el akarnak adni? – tette fel a kérdést Horváth. Hozzátette, az sem valószínű, hogy egyszerű robbanóanyagot alkalmaznának, mert az is roncsolhat, emellett pedig kevésbé hatékony, mint a víz. – A robbanóanyag csak egyszeri lökést ad a kőzetnek, a nagynyomású víz viszont folyamatosan repeszti meg azt – magyarázta az egyetemi docens. Úgy véli, a kitermelésnek semmiféle környezetkárosító hatása nincs. Emlékeztetett, a szénbányák esetében az aknák kivájása után jó néhány azok közül beszakadt, viszont Makónál csak a megrepesztésről van szó.
Az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől megtudtuk, a sűrű fúrás mellett a felszínre hozott iszap jelenthet nehézséget, ez ugyanis környezetre veszélyes anyagokat is tartalmazhat. A mérgező anyagok mennyisége attól függ, milyen mélységből származik és milyen adalékokat tartalmaz. Veszélyes lehet abban az esetben, ha például nehezítéshez használt válium-szulfát van benne – lényegében ezt itatják meg az orvosi rendelőben a röntgenfelvétel előtt a pácienssel. Lehet benne olyan gátlóanyag is, amelyet az iszap biológiai folyamatainak megakadályozására alkalmaznak. A veszélyesnek nyilvánított iszapot jogszabály szerint egy évig lehet tárolni a fúráspont mellett szigorú feltételekkel, majd el kell szállítani onnan. Jelenleg ezt a Népszabadság információi szerint Németországban helyezik el, ám évtizedeken át ez nagyon megdrágítaná a kitermelést, így a szennyező anyagot valahol Magyarországon, a közelben lenne gazdaságos elhelyezni.
A Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület egyelőre csak óvatos becslésekbe bocsátkozott. Szerintük elképzelhető, hogy tájrombolással járnak majd a fúrások. A veszélyes iszap mennyisége a 6000 méteres mélység miatt igen nagy lenne, de ettől függetlenül úgy vélik, kézben tartható technológiáról van szó.
Aggodalomra adhat okot, hogy a fentebb említett eljárás ilyen mélységben és ekkora hőmérséklet mellett nem biztos, hogy hatékonyan működik. Mint azt már korábban megírtuk, az algyői gázkitermelést korábban irányító geológus elképzelhetetlennek tartja, hogy a Makón feltárt körülmények között sikeres lehet a kitermelés. C. Kovács Gábor arról tájékoztatott, régebben a magyar olajipar is kísérletezett a repesztéses módszerrel, de kézzelfogható eredmény nélkül. A szakember szerint nem lehet az amerikai körülményekből következtetni a hazaiakra, mert itt egészen más szerkezetű kőzetről van szó. Jelenleg a gázkitermelő cég hatósági engedélyét vizsgálja a Szolnoki Bányakapitányság, amely már elfogadta a mért mennyiségi adatokat, és a tervezett kitermelési technológiát. Ha itt zöld jelzést kap a beruházó, még környezeti hatástanulmányra van szükség a gáztermelés megkezdéséhez.
origo.hu
Döbbenetes fotók kerültek elő a simontornyai fürdőről
