Tengerentúlról építenék le az európai bortermelést

Elsősorban hazánkat sújtaná az íróasztal mellett született uniós borpiaci reformjavaslat. Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke úgy látja, a tengerentúlra telepedett európai termelők lobbizása érződik a brüsszeli dokumentumokban, amit egyébként kontinensszerte elutasítottak a termelők. A magyar álláspont szerint szükség lenne egy túltermelést csökkentő reformra, ám nem az ültetvények kivágásával.

Több mint kétéves uniós tagsággal a hátunk mögött vonhatunk-e mérleget a belépés hasznáról, teljesültek-e a borágazatban tevékenykedők várakozásai?
– A reálisan gondolkodók pozitív várakozással, de bizonyos mértékű aggodalommal tekintettek az uniós csatlakozásra. Az EU egyrészt a világ legnagyobb szőlő- és bortermelője, másrészt a legnagyobb borfogyasztója, exportőre és importőre. Az Európai Unió éves szinten 180 millió hektoliter bort állít elő, míg hazánk mindössze 4-4,5 milliót. Az arányok is mutatják, hogy Magyarország nem piacbefolyásoló tényező. A csatlakozás a magyar borgazdaság szereplőinek nem okozott olyan traumát, amit ne lehetett volna túlélni. Azért természetesen hozott nehézségeket, hiszen az európai joganyag hihetetlen bonyolult és szerteágazó. Kisebb fennakadásokkal járt még, hogy megváltoztak a mustjavítás szabályai, a támogatáshoz jutás feltételei. Emellett Magyarország – költségvetési gondjai miatt – azokat a nemzeti támogatásokat sem adja meg az ágazatnak, amelyekre lehetősége lenne. A másik feszültségforrás az volt, hogy a kifizetőügynökség, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal gyakorlatilag 2003-ban alakult meg, és kezdetben nagyon sok működési zavarral küzdött. Későn jelentek meg a támogatások kiírásai, nehéz volt információhoz jutni.
– Mivel indokolják Brüsszelben azt, hogy szükségessé vált az unióban a borágazat reformja?
– Az unió a 60-as évek óta küzd azzal, hogy több terméket állít elő, mint amennyit elfogyaszt. E feszültséget növeli, hogy a harmadik országokból egyre több bor érkezik az EU területére, így éves szinten 20 millió hektoliter felesleg képződik. Az unió a piacot 1,2 milliárd eurós költséggel próbálja szabályozni, például azzal, hogy lepárol, nem engedi az új telepítéseket, korlátozza a borászati célú termékfelhasználást. Ám ezek az intézkedések nem elég hatékonyak. Ha Brüsszel és az európai bortermelő országok nem lépnek, megszűnhet Európa vezető szerepe a nemzetközi borpiacon. Vagyis az unión kívüli országok egyre inkább kiszorítják az európai borokat a nemzetközi piacról.
– Az Európai Bizottság reformelképzelései mennyire elfogadhatók magyar szempontból?
– Az egész európai bortársadalom elutasította ezeket a javaslatokat. Nem a reform tényét, hanem a formáját és a tartalmát, mert Brüsszel egy irodaszagú javaslatot fogalmazott meg. Csak szemléltetésként: a bizottság úgy gondolkodott, hogy mivel a termékfelesleg 20 millió hektoliter, ki kell vágni 400 ezer hektárnyi szőlőt, mert a termésátlag szerint ekkora területen termelik a felesleget. Brüsszel azt felejtette el, hogy ha kivágnak ennyi szőlőt, a tengerentúlon azt versenytársaink újratelepítik.
– A kivágással az unió mégiscsak csökkentheti borfeleslegét…
– Nem, ezzel gyakorlatilag megszünteti az európai termelést, helyet adva a harmadik világ borainak. Nekünk nem arra kell kihegyezni a borpiaci reformot, hogy csökkentjük saját tevékenységünket, hanem hogy versenyképesebbé tesszük termékeinket. Tehát Brüszszel szemlélete alapvetően rossz. Magyarország álláspontja szerint nem a kivágás a megoldás, mert most is támogatással vágunk ki feleslegesnek ítélt ültetvényeket. Központilag irányított, kampányszerű kivágásban azonban nem kívánunk részt venni, mert az veszélyes. Ha Brüsszel hektáronként 7000-8000 eurós támogatást hirdet meg a kivágásra, akkor azokban a szegény országokban – például hazánkban is –, ahol ez vonzó bevételnek számít, azonnal kivágják a szőlőt, még akkor is, ha szükség lenne rá. Ráadásul a felesleg Spanyol-, Olasz- és Franciaországban keletkezik, ahol a termelők 8000 euróért nem vágják ki ültetvényeiket. Vagyis az unió egy halom pénzt költene arra, hogy bizonyos országokban – így nálunk – kivágassa a szőlőt, miközben meghagyná azokat az ültetvényeket, amelyek a felesleget termelik.
– Lehet, hogy csak magyar beidegződés, de ha reformról hallunk, akkor pénzelvonásra gyanakszunk. Az uniónak nem ez a célja?
– Nem, mert Brüsszel javaslatában nem csökkentené az ágazatra szánt 1,2 milliárd eurót, csak más felhasználási arányokat szeretne. Ezzel egyetértünk, de elfogadhatatlan, hogy harmadik országból borokat importálnak, és azt európai termékként forgalmazzák. Brüsszel a húsz éve alkalmazott önszabályozással elérte, hogy a szakmai tőke egy része kitelepült azokba az országokba, ahol nincsenek európai léptékben mért bortörvények, ahol nincs termékkorlátozás, s bármilyen technológia alkalmazható.
– Tehát lényegében az EU-országokból főként Dél-Afrikába és Dél-Amerikába áttelepült nagytermelők miatt javasolja a szőlőkivágást az unió?
– Az Európai Bizottság reformjavaslatában érezhető volt ezeknek a nagytermelőknek a lobbizása. Az ő érdekük ugyanis az, hogy összemossák az általuk harmadik országban megtermelt bort az európai minőségi termékkel. Ha a piacnyitást ebbe az irányba visszük tovább, és nem szabunk neki gátat, akkor a következő lépés az lesz, hogy eltűnik a borból a szőlő. Borhoz hasonló italt alkoholból, vízből és mesterséges aromákból is elő lehet állítani laboratóriumban. A reformjavaslat ilyen jellegű borokkal árasztaná el az unió piacát, miközben a hagyományosan termelőket az ültetvények kivágására ösztönözné. Itt az üveggyöngyöt és a gyémántot akarják összekeverni.