Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az ausztrál–brit útikönyvkiadó nem mindennapi vállalkozás, és nem is üveg-beton főhadiszállásán döntenek a jövendő úti céljairól. Az ajánlás a világ minden tájáról érkező vélemények alapján készül, több ezer utazó önkéntes adatszolgáltatásával. A Lonely Planet alapvetően a „független utazók” igényeit próbálja kielégíteni, akik nem szervezett utakon akarják megismerni a világot. Nem költöznek be a helyi ötcsillagos szállodába, hanem olcsó szálláshelyeken húzzák meg magukat, sokszor a helybéliek által felajánlott derékaljon, s akár kisebb munkákat is elvégeznek.
Fontos tudni ugyanakkor, hogy a Lonely Planet diadalmenete általában nem a közép-európaiaknak köszönhető. A világ minden táján megjelenő hátizsákosok legnagyobb része ausztrál, amerikai, kanadai vagy brit. Anyagi szempontból sokkal jobb helyzetben vannak természetesen, mint térségünk országainak lakói, egy-egy afrikai körutazás vagy India bebarangolása nem számít elérhetetlennek számukra.
Ezt a nemzetiségi megoszlást híven mutatja a Blue List 2007. A felmérést 170 országból 33 ezren töltötték ki és küldték vissza, amely így a legnagyobb utazási kutatás a maga nemében. Mindenekelőtt a tizenegy legnépszerűbb célország sorrendben: Ausztrália, Új-Zéland, Egyesült Államok, Olaszország, Thaiföld, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Kína, Görögország és India. Akárhogy nézzük is, az utazók az otthonukat tartják a legjobbnak, hiszen a felsorolt államok között öt angolszász ország van, de Franciaország, Olaszország és Görögország sem számít isten háta mögötti porfészeknek. A Trevi-kútba pénzt dobni vagy az Eiffel-toronnyal a hátunk mögött fényképezkedni valószínűleg örök élmény marad, ám nem különösebben kalandos vállalkozás. Kína és India két olyan birodalom, amelyekre egyre inkább odafigyel a világ, így azok csodáit bűn lenne kihagyni, főként a kalandvágyó és elegendően vastag pénztárcájú fiataloknak. A két országba számtalan repülőjárat indul, el is árasztották őket a turisták. Mindkét helyen tetten érhető a globalizáció hatása: Sanghajban a Bundon ismét fehér emberek sétálnak, Bombayben és Kalkuttában sem csodálkoznak már rá az európai utazóra.
A főbb turisztikai látványosságoktól néhány száz kilométerre azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Észak-Japánban vagy a kínai Csinghaj tartományban máig furcsán néznek a „nagy orrúakra”. A mostani utazási ajánló pedig éppen ezt indítványozza a vándorútra kelőknek. Franciaország nemcsak diadalív és Montmartre, hanem ott van Dél-Franciaország finom boraival és lovas túráival. Olaszországban Szardínia szigetét ajánlja a látogatóknak, Angliában pedig Birmingham városát, ahol a helyi szinten híres Streets és Editors nevű bandák játszanak a méltán népszerű kocsmákban. Birmingham jó oldala valóban nem túl ismert, ám talán az italmérésekben meg lehet látni, hallani, miért is érdemes itt élni. Legendás kocsmák sora jelenik meg a történelemben (gondoljunk csak a Casablanca című film Tony’s bárjára, a müncheni sörpuccsra vagy a pesti századelő kávéházi kultúrájára), alapvetően meghatározva egy város életét. A Lonely Planet utazói a világ minden táján beülnek egy sörre, kávéra vagy Martinire. Az ajánlat persze elnagyolt, nincs benne a legjobb pesti borozó, ám a firenzei Il Rifrullo, a szingapúri Raffles vagy a kairói Fisavi igen. Ezek a helyek nem feltétlenül olcsók, de biztosan nem az elit tagjait találjuk ott. Az összehasonlításnak nincs sok értelme (mi a jobb, a New York-i Rise-ban inni egy Martinit vagy a tokiói Bon’sban egy szakét?), de hozzá lehet kapcsolni az étkezést, és akkor máris közelebb juthatunk ahhoz, hogy érdemes-e ellátogatni valamelyik városba, vagy nem. A könyv tanácsot ad, de dönteni mégis az utazónak kell, ízléstől, kedvtől és pénztárcától függően.
A Lonely Planet elkészített egy listát azokról az országokról is, ahová érdemesnek látják a jövőbeni utazást. Ez a névsor érdekesebb, mint az olvasók által összeállított: Finnország, Románia, Gabon, Jordánia, Laosz, Madagaszkár, Namíbia, Észak-Írország, Ecuador és végül Türkmenisztán. A listán a fejlett és kevésbé fejlett európai államok (Finnország, Észak-Írország, illetve Románia) mellett meglepő a három afrikai (Gabon, Madagaszkár és Namíbia) kiválasztása, és Türkmenisztánról is kell néhány szót szólni. Tény azonban, hogy a nyugati turisták ritkán látogatják meg keleti szomszédunkat, a könyvben konkrétan a Duna-deltát ajánlják, amely a természetjáróknak csodálatos élményt rejt. Gabon ugyanilyen csodavilág, mivel az ország elnöke területének tíz százalékát nemzeti parkká nyilvánította, így ott háborítatlanul élhetnek az őshonos állatok. Türkmenisztán inkább a lakosság és furcsa vezetése miatt volt mind ez idáig érdekes. A türkmének atyja (türkménbasi) nevet önmagának adományozó, nemrégiben elhunyt Nijazov elnök rendszeresen feltűnt a világsajtóban. Döntései általában minden logikát nélkülöztek. Csak néhány példa: tilos volt az országban a balett és a kecskeszakáll, a türkménbasi évente egyszer kiküldte minisztereit egészségügyi futásra, amelyet a televízió élőben közvetített. Az ország olcsó, gyönyörű és különleges, így vétek lenne kihagyni.
Egyes helyszíneken nem mindegy, mikor érkezünk, más helyek viszont minden pillanatban életre szóló élményt tudnak nyújtani. Jordániában Petra mindig rózsaszínben tündököl, a Nebo-hegyről azt láthatjuk, amit Mózes, mikor lepillantott az ígéret földjére. A Fudzsi hósipkája sem változik, s az alföld is a nagy síkságok titokzatosságát rejti magában – bár mindenkinek magának kell eldöntenie, mi vonzza. Ha valaki épp az alföldet szereti, utazzon el Lengyelországba vagy a transzszibériai expresszel Vlagyivosztokig. Ha a síkságokon kalandokat is keresünk, akkor a Szahara, a Góbi sivatag vagy Szaúd-Arábia jöhet szóba. Ha pedig a pénztárca feneketlen, irány az Antarktisz! Nyolcezer dollárból (kb. másfél millió forint) elviszik a kalandvágyókat a hatodik kontinensre, mondjuk Tasmaniából vagy Chile déli részéről. Ezért két hétig nézhetjük a hómezőket, élvezhetjük a csendet és az ember által soha fel nem tört földek látványát.
Ha a pillanat örömét akarjuk kiélvezni, számos lehetőséggel csábít a nagyvilág. Santiago de Compostela egész évben várja a turistákat, de sokan igyekeznek úgy befejezni a Szent Jakab-zarándokutat (El Camino), hogy július 25-én, Spanyolország védőszentjének ünnepén érkezzenek meg a városba. Szentpéterváron nyár derekán élvezhetjük a fehér éjszakákat, Japánban pedig februártól áprilisig nyílnak a cseresznyefák virágai. A riói karnevál látogatók millióit vonzza a brazil metropolisba minden évben.
Az új évben a legkeményebb turisták – vagy a legnagyobb bolondok – Szomáliába utaznak. Afrika szarván 1991 óta nincs kormány, sem parlament, sem béke. A hatalom hadurak kezében van, a helyzetet pedig az ENSZ olyan bizonytalannak tartotta, hogy kivonta onnan békefenntartóit. Mogadishu utcáin korzózni belekerül legalább 500 dollárba naponta, ennyit kell fizetni a fegyveres bandának, amelyik vigyáz a bőrünkre. A Blue List szerint ugyanakkor trükkösen meg lehet oldani, hogy mégis kipipáljuk a legveszélyesebb helyet, s ne lőjenek le minket: irány Szomáliföld, az 1991-ben kiszakadt tartomány, amelyet senki sem ismer el, de biztonságos és gyönyörű. Őrzésért ott is kell fizetni, de mindössze 15 dollárt, és az is kidobott pénz, hiszen – szerencsére – semmi dolguk a fegyvereseknek. A második legkeményebb hely a világon Afganisztán, harmadikként pedig Sierra Leonét szavazták meg az utazók. A listán helyet kapott még Irak, Szudán és Észak-Korea is több egyéb mellett, jelezvén, hogy a külföldi megszállás és a belső politikai megalománia egyaránt káros a turizmusra nézve.
Egyes emberek azonban éppen ezt szeretik. Azonnal elindultak a tavalyi szökőár után a Fülöp-szigetekre, hogy sörözve nézzék a halált. Turisták özöne árasztotta el New Orleans környékét is a Katrina hurrikán csapása után, ahogy a New York-i Ground Zero (a ledőlt Világkereskedelmi Központ ikertornyainak helye) is népszerű látványossággá vált. Egyes országokban máig köztereken végeznek ki embereket vagy korbácsolják meg őket, ahol nézőként több fehér turista is felbukkan. Ahogy az ajánlás szól: ne utazzunk a helyszínre, ha személyes gusztusunk tiltja, ha veszélybe kerül az életünk, ha ezzel megbántjuk a helyi lakosságot, vagy ha ezzel a számunkra elfogadhatatlan rezsim legitimációját szolgáljuk. Azt persze lehetetlen megmondani, valóban beteljesedik-e a jóslat, és Kanadába, illetve Romániába utaznak-e a legtöbben 2007-ben. Rokonszenves, hogy térségünkből két országot (az említett mellett Bulgáriát) is megénekeltek a szerzők. Hazánk sajnos csak egyetlen szócikkben szerepel, igaz, az épp nagyon kedvező: olyan helyek találhatók itt, ahol a legtöbbet kapod a pénzedért.
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
