Szűk hat évvel John F. Kennedy akkori amerikai elnök híres kongresszusi beszéde után, amelyben megígérte, hogy az évtized végéig amerikai embert juttatnak a Holdra, és onnan épségben vissza a Földre, a NASA 1967. február 21-re tűzte ki az Apollo–1 űrhajó indítását. A személyzet parancsnoka Virgil Grissom egy űrugrással és egy -repüléssel a háta mögött, az Apollo CM pilótája, az első amerikai űrgyalogos, Edward White, a harmadik tag a még nem létező holdkomp vezetője, az újonc Roger Chaffee volt. Az idő sürgetett, hiszen a CIA jelentései szerint a Szovjetunió 1967 novemberében a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulójára akarta megkísérelni, hogy a történelemben először emberekkel megkerüljék a Holdat.
Az asztronauták már az utolsó ellenőrző próbákon vettek részt 1967. január 25-én, az indítóhelyen lévő űrhajóban rendben lezajlott az űrrepülési szimuláció, a második gyakorlatot január 27-re tűzték ki. Helyi idő szerint 18 óra 31 perckor, tíz perccel a próba befejezése előtt bekövetkezett a tragédia. A hangszalagok szerint kétségbeesett kiáltásokkal („Égés szagát érzem!, Tűz a kabinban!, Hatalmas tűz a kabinban!, Égünk, vigyetek ki innen minket!”) küzdöttek az életükért az űrhajósok, és megkísérelték kinyitni az ajtót. Azonban a tűz első észlelésétől számított 11. másodpercben már a rádiókapcsolat is megszakadt, örökre félbehagyva az újonc Chaffee utolsó segélykiáltását. Három másodperc múlva az űrkabin hőmérséklete meghaladta az 500 Celsius-fokot.
A tragédiát vizsgáló bizottság megállapította, hogy a tüzet rövidzárlat miatt kipattant szikra okozta, amelyet hatásában háromszorosára fokozott a tiszta oxigén légkör. A NASA ma is fellelhető dokumentumai nem térnek ki erre a fontos szempontra. Nem derül ki a dokumentumokból, hogy a tragikus kísérlet idején a légköri nyomás 0,35 atmoszféra volt-e, mint az űrrepülés alatt, vagy minimum 1,35, hogy ellenőrizhessék például az ajtó jó záródását. Utóbbi esetben fellép az oxigénmámor, melyet csak a zárt szkafander akadályozhatott volna meg. Az egyik változat szerint először 1,35 atmoszféra nyomású tiszta oxigénnel átmosták a kabint, ellenőrizték a tömítéseket, majd lementek 0,35-re, hogy kinyithassák a szkafanderek sisakjait. A másik lehetőség, és a NASA dokumentumai is inkább e változat mellett szólnak, hogy a tesztet 1,35 atmoszféra nyomású levegővel hajtották végre, és csak a műszerek, illetve a szivacsos, pórusos anyagok belsejében maradt tiszta oxigén.
A 21 hónapos kényszerszünet alatt az Apollo űrkabint a szörnyű tapasztalatokon okulva biztonságosabbá tették. Indításkor normális nyomású és összetételű levegő volt benne, és ezt csak a pályára állás után cserélték ki a kisebb nyomású oxigén-hélium keverékre. Az ajtó nyitási idejét másodpercekre csökkentették, a felhasznált anyagokat fokozottan tűzállóra cserélték. Innen már egyenes út vezetett az 1969-es holdra szállásig.
1999-ben a Star magazinban Virgil Grissom fia gyilkosságnak állította be apja halálát: Az akkor 48 éves Scott Grissom arra hivatkozott, hogy a NASA szakemberei sem tudták azonosítani a szikra kiváltó okát, de a katasztrófát balesetként írták le. Scott Grissom engedélyt kapott az űrkabin átkutatására, és így fedezett fel egy barkácsolt fémlapot az ellenőrző és kapcsolótáblánál. Itt lehetett átkapcsolni az űrhajó elektromos ellátását a külső vagy a belső forrásra, és itt keletkezett az a szikra, amelyből a tűz létrejött. Grissom fia szerint a NASA azért nem akarta, hogy apja ott legyen a Holdra induló űrhajósok között, mert első űrugrása végén pánikba esett, amikor a Mercury űrkabin az Atlanti-óceánon himbálózott. A kabin ajtajának kinyitásakor robbanópatronok indultak be, és Grissom életéért küzdött a hullámokban. Őt kimentették, de a kabin négyezer méter mélységbe süllyedt. Társai tagadták, hogy Grissom pánikba esett, hiszen a koreai háború pilótájaként majdnem száz bombázóbevetésen vett részt.
Virgil Grissom már 1966-ban számtalanszor kritizálta az Apollo-programot és annak fő szerződőjét, a North American Aviationt. Valami megmagyarázhatatlan érzéktől vezérelve többször is hangoztatta, hogy amennyiben egy súlyos baleset következik be a NASA űrprogramjában, biztos, hogy az őt érinti majd. Borúlátó jóslata ellenére az Apollo mégis elkészült időre, az Egyesült Államok megelőzte a Szovjetuniót, és végérvényesen helyreállította az űrkutatás kezdete óta alaposan megtépázott tekintélyét. Grissomnak azonban már csak a neve jutott el annak a 13 amerikai és szovjet űrhajósnak a társaságában azon a táblán a Holdra, amelyet az Apollo–15 űrhajósai helyeztek el kegyeletből 1971-ben.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
