Töredékek

k ö n y v e s h á z

A január 22-i pápai audiencia eseményeinek sorában – a nagykövetek és püspökök fogadása mellett – volt egy kulturális értelemben meglehetősen ritka és érdekes pillanat: Jean-Louis Tauran bíboros, a Szent Római Egyház levéltárosa és könyvtárosa kíséretében XVI. Benedek elé vezették az Egyesült Államokból érkezett Frank J. Hannát és családját. Hanna rendkívüli ajándékot hozott a Vatikáni Apostoli Könyvtárnak: a tulajdonában lévő XIV–XV. Bodmer-papiruszt.
Az Újszövetség korai szövegváltozatai közé tartozó töredék Lukács, illetve János evangéliumából tartalmaz részleteket, és feltételezhető, hogy liturgikus célra másolták Egyiptomban 175 és 225 között. A XIV–XV. Bodmer-papirusz nem túlságosan régóta ismert a tudományos világ előtt; 1961 májusában mutatta be a genfi Bibliotheca Bodmeriana Coligny. Összesen mintegy 81 újszövetségi Szentírás-töredék ismert a II–VII. századból, a P 75 jelzetű Bodmer-papirusszal nagyjából egykorú papirusztöredékek száma 31.
Rylands-papirusz lett a neve a legkorábbi töredéknek, amelyet 1920-ban szerzett meg egy kutató Egyiptomban, onnan került Manchester egyik könyvtárába, a John Rylands Librarybe, és 1935-ben publikálta C. H. Roberts professzor. A kicsiny, kilencszer hat centiméteres töredék a János-evangéliumból tartalmaz részletet. Szakértők szerint 125 körül másolták, tehát mindössze 35 évvel azután, hogy az evangélium megszületett. Ez a töredék hatásos ellenérv volt azokkal a feltételezésekkel szemben, amelyek szerint a János-evangélium csak jóval később keletkezett.
A Martin Bodmer Alapítvány könyvtára 1956-ban szintén publikált egy papiruszt, a P 66 jelzetű Bodmer II-t, amelyet a II. század közepére datálnak. Ez is a János-evangéliumot tartalmazza 75 lapon, méghozzá csaknem hiánytalanul az első tizennégy fejezetet.
Ötven–száz évvel később keletkeztek a tulajdonosuk után Chester Beatty-papiruszok néven ismert töredékek, amelyek az evangéliumok és az Apostolok cselekedeteinek töredékeit tartalmazzák, illetve a Jelenések könyvének részleteit. Ma Londonban és Ann Arborban, a Michigan Egyetemen őrzik őket.
A XX. században felfedezett Újszövetség-papirusztöredékek jelentősége óriási. Ezek a legkorábbi szövegváltozatokat tartalmazzák, s minden variabilitásuk ellenére rendkívüli állandóságot mutatnak. Igaz, hogy B. F. Westcott és J. A. Hort szerint a szövegváltozatok száma 250 ezer, ám ez önmagában nem sokat jelent, mivel szövegkritikai módszerekkel csupán a teljes szöveg nyolcadrésze marad kérdéses. De még ebben a nyolcadnyi részben is rengeteg a szórendbeli és helyesírási eltérés, ami a tartalmi részt nem érinti. Ha ezeket nem számítjuk a problémás helyek közé, a teljes szövegnek mindössze hatvanada marad kérdéses. Ami azt is jelenti, hogy az Újszövetség szövegében nincs későbbi hamisítás.
Persze a Bodmer-papirusz Vatikánba kerülése – vagy akár csak a puszta létezése – nem vált ki akkora érdeklődést és médiafigyelmet, mint az apokrif Júdás-evangélium vagy Dan Brown regénye, amelyik éppen az Újszövetség meghamisításának vádját fogalmazza meg, persze minden alap nélkül, csupán írói fikcióként. Pedig a józan ész számára sokkal megdöbbentőbb és elgondolkodtatóbb az igazság: az az egyszerű tény, hogy az Újszövetség szövege csaknem kétezer éven keresztül változtatások nélkül maradt fenn.