Vasárnapi újság ezerszer

Létezik-e pontos, részletes felmérés a hazai pártok szavazótáborairól? Végigböngészték-e már a politikatudományi intézetek kutatói, hogy kik és milyen megfontolásból ragaszkodnak makacsul egy-egy párthoz, és kik azok, akiknek nem automatikus kötődésük, hanem értékrendjük van? Ők lehetnek ma Magyarországon kisebbségben. A saját értékrend kialakítása ugyanis szellemi munkát igényel, tájékozódni kell, hogy az ember dönthessen, mit tart jónak, követendőnek naponta éppúgy, mint élethossziglan. Ennél lényegesen kényelmesebb imamalmot tekerni, nem gondolkodni, mások gondolatait mérlegelés nélkül a magunkévá tenni, s azt harsányan továbbadni. Az ilyen emberek szemében az erős értékrendű, a gondolkodó ember veszélyes és megbízhatatlan. (Tudjuk, a politikai elitnek sem ez a célközönsége.)
Kérdés, hogy egy magára valamit is adó médiumnak melyik réteget kell szolgálnia. A kereskedelmi média számára ez nem kérdés: azt, amelyik népesebb, vagyis a nem gondolkodók hadát. Ők veszik meg ugyanis mérlegelés nélkül az ideológia mellé a felkínált szappant is. Közszolgálati médium esetében a helyzetet erősen bonyolítja, hogy nincs védve a piaci versenytől, de nincs a közvetlen és közvetett politikai befolyástól sem. Van a Magyar Rádiónak egy műsora, amelyik túljutott az ezredik adásán: a Vasárnapi újság. E műsorfolyamról vélhetőleg már az is hallott Magyarországon, akinek nincs rádiója, annyi botrány, bonyodalom, veszekedés és politikai ármány zajlott körülötte. Ezer adás alatt elhasznált számtalan felelős szerkesztőt, akik közül ki kisebb, ki nagyobb ambícióval vágott bele a műsor átszabásába, domesztikálásába, a Vasárnapi újság azonban sehogy sem akart megfelelni a „politikai korrektség” rákényszerített ismérveinek.
Ne tagadjuk, voltak e műsornak rossz döntései és káros mondatai, amelyek ártottak azoknak, akiknek pedig használni szerettek volna. Volt, hogy a politika szolgálóleánya lett. A Vasárnapi újságról azonban mindenkor nyilvánvaló volt, hogy jobboldali értékrendű, és ettől eltéríthetetlen. A múlt hét vasárnapján Krassó László szerkesztő az ezredik adás alkalmából az utóbbi évek legjobb vagy fontos pillanataiból készített összeállítást. Képek a tizenhét éves rendületlen rendszerváltoztatásról. Hallhattuk a nemtelen politikai és emberi támadások miatt indulatos Antall Józsefet, az ifjú MDF-ről vitatkozó Csurka Istvánt és Csoóri Sándort, az antalli örökségről valló Orbán Viktort és Tölgyessy Pétert, a magyar szóért mindenkor harcoló Püski Sándort, a makacsul értékálló Sinkovits Imrét, a Csengery Dénestől búcsúzó Sándor Györgyöt, az örökké ifjú ’56-ról valló Melocco Miklóst, a pannonhalmi magányba menekülő Mensáros Lászlót, a magyarság jövőjéért aggódó Szeleczky Zitát és a sikertelen népszavazás után keserű Duray Miklóst. Tizennyolc év története két és fél órában. Különféle emberek, akiket egyetlen dolog köt össze: értékrendjük nem kétséges. Duray Miklós szavaival: olyan emberek, akik nemcsak beszélni, de gondolkodni is magyarul tudnak.
Jót tehet ez a visszatekintés a Vasárnapi újságnak. Érdemes a szerkesztőknek néhányszor viszszahallgatniuk a válogatást, akkor messze nem tévedhetnek le a helyes útról.
(Vasárnapi újság, Kossuth rádió.)